2012. február 29., szerda

Télbúcsúztató 2., avagy az első kötött baktus kendőm

Az előző bejegyzésben az első, bennem régóta érlelődő, önmagától születő csíkos sálamat mutattam be. A tél utolsó (hivatalos) napján pedig az első elkészült baktus kendőmmel búcsúztatom a telet végleg, mely egy jó kis inspirálódás hatására ihletett meg az elkészítésére... A tavaszvárás jegyében... csakis színesen... :-)))
Mivel Colette Átkötés játékának meghirdetésekor már folyamatban volt a türkiz-barna csíkos sálam kötése (úgyis, mint eleinte igen jól pöndörödő csősál), ezért elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a másik kategóriába tartozó baktus kendő kötését is...
Amint befejeztem január végén az első sálamat, rögtön nekikezdtem a háromszög alakú baktusnak egy nagyon szép színátmenetes fonalból! A kedvenc színeim vannak benne... narancs, piros, rózsaszín, lila, kék...
(3×50 g Katia MAGIC színátmenetes fonal, 75% acrylic, 25% wool)

Olyan érdekes volt látni, ahogy egy ilyen fonalból, ilyen textúrájú, színátmenetesen cirmos kötött felület alakul ki a kész munkánál... Teljesen más, mint amit elképzeltem, de mégis nagyon jó... :-)))

(A kendő valós színeit leginkább ez a kép adja vissza a legjobban!)

A kötős könyveimen kívül a Barka Kötősuli leírásait és videóit tanulmányoztam a szemszaporítás és fogyasztás megtanulásához, technikájához, úgyis, mint kezdő kötő, mert persze ezt sem ismertem még... A számomra oly kedves és talán az egyetlen igazán 100%-ig szeretett sima kötésmintánál maradtam (nem szeretem a lustakötést, azaz annak kinézetét, csak a sima kötés szép egyenletes felületet adó, V betűt formázó szemeit...), annak ellenére, hogy ez is pöndörödött...


4 szemmel indultam és 4 soronként szaporítottam én is egy szemet (majd visszafelé ugyanígy fogyasztottam), pont úgy, ahogy a baktus kendők leírásánál olvastam. Jó kis gyakorlás volt ez a szaporítás-fogyasztásra! A végén gőzölős vasalóval blokkoltam, kisimítottam, majd körbehorgoltam szépészeti elemként (de szintén gyakorlásként)!
Valahogy úgy éreztem, hogy sokáig tartott a kendő megkötése, nem ment pikk-pakk, ahogy másoknak... Talán mert 4-es tűvel kellett kötnöm ezt a nem túl vastag fonalat! Bár ha jól meggondoljuk, hogy a teljes hossza 203 cm lett, akkor tulajdonképpen nincs is mit csodálkoznom... :-)))
Nagyon szeretem ezeket a színeket és nemcsak a lila garbómhoz megy nagyon jól (ahogy tavasszal szeretném majd hordani), hanem a lila (téli)kabátomhoz is, amihez rögtön a kendő elkészülte után ki is próbáltam a jégpályán!

Valószínűleg én nem vetem bele magam a csipkés kendők kötésének világába, hanem maradok a sima kötésnél, mert az az én világom, az áll a szívemhez és a stílusomhoz közel! Vannak konkrétan körvonalazódni látszó kötős és horgolós terveim a jövőre nézve... például EZ vagy egy ILYEN más színben... Ha esetleg van valakinek magyar nyelvű leírása ezen az angol nyelvűn kívül (amit Szaberka küldött nekem nagyon kedvesen), akkor nagyon megköszönném, ha megosztaná velem!
De lehet, hogy inkább egy kötős összejövetelre elmerészkedve majd egyszerűen élőben megtanulom ennek a szép kendőnek a kötését, mert vizuális típus vagyok és a személyes eligazítás talán célravezetőbb az esetemben, mert a mintaleírások olvasásában és értelmezésében sem igazán vagyok otthon! És talán sose nem leszek, magamat ismerve... :-)))
De lesz még nekem ilyen kendőm...


Ui.: Lehet, hogy eltűnt nálam az e-mailes értesítéskérés a megjegyzések hagyásánál? Csak úgy magától tette ezt a galádságot... Ha igen és nem ajánlja fel választható opcióként, akkor kérlek jelezzetek! Tudja valaki, hogyan lehet ezt visszaállítani? Más blognál sem találom, ahol eddig volt ilyen lehetőség... :-/ Egyszerűen eltűnt a mátrixban, pedig nagyon kellene...

2012. február 28., kedd

Télbúcsúztató 1., avagy az első kötött sálam

Az utolsó téli napokra való tekintettel megmutatom, hogy hogyan vészeltem át a farkasordító hideget februárban...
Még a téli szünetben kezdtem el életem első kötött sálját, melyet már régóta tervezgettem... 
(Utoljára gyerekkoromban kötöttem a babáimnak sálat és mellényt, aztán ezzel ki is fújt. A kötő tudományom az az egy sima-egy fordítottnál szépen le is ragadt!)
 (65% new wool merino, 25% acrylic, 10% viscose)

4 féle színű fonal (Rico Design "Highland aran" kb.6×50g) váltakozásával kötöttem sima kötéssel (5-ös körkötőtűvel). Hamarabb elkezdtem ugyan kötni mielőtt Colette az Átkötés játékát meghirdette volna, de az elején olyan szépen pöndörödött a sima kötésminta miatt, hogy nyugodt szívvel benevezhettem vele a csősál kategóriában... :-)))

Ezt az én kis csíkos sálamat jó hosszúra terveztem, hogy pont úgy tekerhessem a nyakam köré, ahogy én szeretem.

Január végére készen is lettem vele és mire megérkezett februárban a -20°C-os hideg, addigra körbehorgoltam és blokkoltam is (azaz enyhe gőzölős vasalással kisimítottam a pöndörödő sálam szélét)! Mivel nem csősálként akartam hordani, hanem szélesen a nyakam köré tekerve, ezért szükséges volt ez utóbbi művelet... :-))) Végül a 30 cm széles sál hossza 185 cm lett...

Ilyen volt csöves korában....

De mert nem így szeretem hordani, hanem az alábbi módon,
ezért kiterítve, megfelezve, átbújtatva viselem...
 ...csak persze még jobban feldunsztolva a fázós nyakam köré... :-)))     

A horgolás megtanulására és gyakorlására pont jó volt, hogy a szélét körbe akartam horgolni. Segítségemre volt jó néhány beszerzett könyv és a Barka Horgolósulija, ami igen hasznosnak bizonyult, mivel vizuális típus vagyok!  ;-)

Egyenlőre nagyon az alapoknál tartok, de jól esett megkötni és horgolni életem első sálját! Nagyon tetszenek a színei, a türkiz és a barna sokféle árnyalata, a fonalban lévő játékos kis cirmosság... de leginkább az tetszik, hogy olyan finom puha meleg... :-)))                 

2012. február 24., péntek

Címkekészítés, avagy a mini betűk és a linómetszőkés találkozásának esete

Már legalább egy éve tervezem a saját címke készítését. Voltak már próbálkozásaim kézzel betűnként rajzolva (nagyban és kisebben is), gondolkodtam, utánaérdeklődtem a gépi hímzett címkerendelésnek, de az igazi álmom mégis a saját készítésű (faragású), linómetszett, nyomdázott címke maradt, amit láttam már néhány helyen megvalósítva. Így kigondolva bármilyen anyagra elkészíthetem a címkémet, bármilyen színben, ami az adott alkotásomhoz illik. 
A tavalyi sűrű évbe már nem fért bele (hiába tervezgettem sokáig), de az ehhez szükséges eszközök birtokbavétele után már nem tudtam tovább várni... Ugyanis az én kedves Drágámtól Karácsonyra egy nagyon klassz linómetsző készletet kaptam! :-))) Nagyon-nagyon örültem neki! :O) (Ő ugyanis nagyon otthon van a különböző faragó és egyéb szerszámok terén és ért is hozzá, nem úgy, mint én...)

Januárban kipróbáltam a készlethez tartozó linóleumon a linómetszést, de az anyag túl morzsálódó volt az apró faragáshoz... (Utoljára az általános iskola művészeti óráján metszettem linót, ahol egy igaz művészember tanított minket a technika fogásaira.) 
Ez a mostani tapasztalat egy időre visszavetett, de január végén amikor a fent nevezett férfiember(em) egyik legjobb bonsaios művészbarátjától egyszer csak úgy kaptam egy régi fa nyomdanyelet, akkor a tettek mezejére kellett lépnem...(Nagyon megörültem neki és égi jelnek vettem, hogy megérett az idő a saját nyomdakészítésre végre!) A sokféle művészeti ágat és technikát behatóan ismerő Bálint barátunkat kifaggattam a linómetsző kés használatának egyéb fogásairól és egy február elejei nyugisabb hétvégén megcsináltam: radírra faragtam-metszettem a nevem...  

Jól indult...szép fényekkel és kedvvel... :-)))



Aztán repültek az órák miközben faragtam és rám sötétedett... 
Láttam közben az apró és vékony betűk kimetszésének hátulütőit 
és egyre inkább azt éreztem, hogy ajjaj...
mi lesz ebből az én kis lelkesedésemből és ötletemből?!
Ez lett...

... és korántsem tökéletes, de kész lett...

És csak ezután jött a faragásban-koncentrálásban már kissé megfáradt elmémnek 
a leginkább várva-várt rész:  a próbanyomdázás textilfestékkel pamutszalagra...


Majd a hideg és forró zuhany egyszerre, hogy csúnya és maszatos és hogy nem tetszik és különben is én nem ilyen lovat akartam... :-/ (mindezt több órai belefeccölt munka után...) Azt hiszem túlzottan elfáradhattam akkor.... Pedig maga a nyomda nem is lett olyan rossz, ahhoz képest, hogy milyen filigrán betűk voltak... Csak hát ezzel a sűrű hígítatlan festékkel... :-/ ...teljesen lehangoló volt! Úgyhogy félretettem az egészet úgy vagy egy-két hétre...

Dddddeee... Közben azért motoszkált a fejemben, hogy hogyan lehetne megoldani a nyomdafesték kérdését... Még Bálint barátunk is megszakértette a nyomdámat és megnyugtatott, hogy ebből a radírfaragásból alapvetően ennyit lehet kihozni ilyen miniben és a linómetszés pedig kifejezetten nem tartozik a legfinomabban kidolgozható technikák közé. A festékproblémára pedig a nyomdapárnát javasolta. Aztán elkezdtem utánanézni, hogy hol lehet venni olyan textilfestékes nyomdapárnát, ami olyan, mint ami a hagyományos nyomdázáshoz szükséges, csak mosás és időtálló textilfesték van benne. És hát jó néhány nap után ma végre felkerült az i-re a pont!!! :-)))

Vettem egy textilfestékes kis nyomdapárnát, amivel végül jól látható, 
majdnem szépnek is mondható címkét sikerült nyomdáznom!!! 


És a hosszú (időintervallumot átívelő, hullámhegyet-völgyet megjárt) történet végén
 újra kisütött ma a nap, mert lett
TELJESEN SAJÁT KIVITELEZÉSŰ, 
KÉZZEL KÉSZÜLT TEXTILCÍMKÉM ! :-))))



Ő olyan lett, mint én... kicsit sem szabályos és különösebben szép, 
de hosszú utat és fejlődéstörténetet bejárva végül nyugodt szívvel mehet tovább az útjára... :-)))

2012. február 22., szerda

Egy icipici szolgálati közlemény

Azt vettem észre mostanában (és már másoknál is panasz volt rá), hogy sok embert az új szóellenőrző riaszt vissza a bejegyzésekhez való hozzászólásoktól! Borzalmasan megnehezítették ezzel az olvashatatlan kéttagú szóellenőrző kriksz-kraksszal a dolgunkat!  :-/

Eddig nálam is fent volt, mert úgy gondoltam, hogy aki szeretne, úgyis ír és megküzd az elemekkel (köszönöm itt is azoknak, akik megküzdöttek vele), de ezt az újat már egyszerűen lehetetlenség elolvasni (pedig nem is rossz a szemem)! Bepöccentem, mert az akadálymentes hozzáférés nemcsak a sérült emberek, hanem minden ember joga!!! (A látássérült internetezőknek a felolvasó program segítségével külön hangjelzéssel is ellátott kék piktogram jelezte a könnyített, szóellenőrzést helyettesítő gomb használatát, ami így is mindig problémát jelentett számukra!) 
Ez pedig minden, csak nem akadálymentes hozzáférés...  :-/
 
Eddig a spam-ektől irtózva hagytam fenn, de most levettem a szóellenőrzést, mert ennek egyszerűen semmi értelme így! Csak megkeseríti a kommentet szívesebben hagyó, még lelkes emberek életét...
A blog egyfajta kommunikáció, ilyen akadályok mellett pedig nem igazán lehet jól kommunikálni szerintem!

Szóval egyenlőre (félve egy kicsit, de) bevállaltam a kevésbé biztonságos módját a blogolásnak így a szóellenőrzés nélkül! ;-) (Remélem ezt a bejegyzést a nagy, gonosz spamküldő robot nem olvassa el...)  
Addig amíg meg nem szórnak spam-ekkel, hirdetésekkel, addig így nyitott marad a kapu és könnyebb lesz hozzászólni! :-)
(Csak az új megjegyzések érkezéséről szóló e-mailes értesítéskérés marad fent, mert az nagyon hasznos, hogy ne kelljen visszamenni egyenként minden blogba a komment után érkező válaszok elolvasásához! Ez nem kötelező, hanem választható opció és nagyon megkönnyíti a kommunikációt! Sajnos nem minden blogban van fent, pedig be lehet állítani a Beállítások menüpont alatt, így ha ez nincs fent, akkor nem értesül az ember a reakciókról és a többi hozzászólásról, pedig jó lenne!) 
Mert mindenki tudja, hogy mi nem vagyunk robotok (ezt be sem kell bizonyítani, mert az alábbi kép ezt ékesen bizonyítja, hogy ilyen egy élettel teli ember), csak pont a robotnak ez nem okoz kellemetlenséget, na pont neki nem...!

Álljon itt egy ilyen életigenlő kép... :-)))

Alfons Mucha: A nő dícsérete 
(forrás internet)

Hogy a robotok helyett látszódjon, a virtuális térben is ilyen élettel teli, ízig-vérig emberek (nők) vannak jelen! Én tudom és bízom benne, hogy így van... Ha valaki a bejegyzésemhez szeretne hozzászólni ugyebár, akkor hadd tegye meg most már örömmel és nyugodtan...! :-)))

Ez a bejegyzés csak azért kerekedett ki... na azért, hogy mindenki tudjon róla és csak hogy szóljak... :-)))

2012. február 20., hétfő

Inspiráció és színes bűvölet

Vannak helyzetek és emberek, akik hihetetlen inspiráló erővel bírnak... És a legjobb az egészben, hogy mindig olyankor érkeznek, amikor érezhető egy apró kis rés, tudattalanul is befogadóvá válik az ember és fogékonyság mutatkozik meg (az alkotóban)... Elindul egy folyamat (különböző kedves emberek  és a velük való beszélgetés hatására) és már megállíthatatlanul hömpölyögnek az események...:-)))

Inspirációt gyűjtök a következő alkotáshoz...

Csodálatos, micsoda energiával bírnak a színek...

(fotó forrása: internet)

Inspirációgyűjtés közben tudtam meg, hogy lassan közeledik a színek ünnepe, a Holi, mely Indiában az egyik legnépszerűbb ünnepek egyike. A színek fesztiváljának időpontja a holdnaptárhoz kötődik, a Holi minden évben máskor van: február utolsó és március első hete körül, amikor éppen telihold van. Így hát lassan itt az ideje... És annak is, hogy a tél elmúltával a tavasz színei berobbanjanak az életünkbe..

 (fotó forrása: internet)

Hihetetlenül intenzívek ezek a színek! :-)))
Legszívesebben fejest ugranék és játszani támadna velük kedvem...!

2012. február 16., csütörtök

1 év három ajándéka

Köszönöm MINDENKINEK, hogy játszott velem az 1 éves blogszülinapi játékomon! Nagyon sok szívmelengető megjegyzést olvashattam, sok új és sok régebbi blogolvasótól. Ez olyan nagy szónak hangzik, de én őszintén így gondolom (és ennek bizony önmagamhoz híven hangot is adok), hogy olyan megtisztelő és örömre okot adó, igazán jó dolog, hogy ennyien kedvelik a blogomat és rajta keresztül velem együtt az alkotásaimat is! Örülök, hogy sokan hírét vitték a játékomnak és sok új ember is kedvet kapott a nézelődésre! Szeretem ezt az én kis blogomat és nemcsak azért, mert itt mutatom be az alkotásaimat, hanem elsősorban azért, mert Ti itt vagytok! Jól érzem itt magam és ebben Nektek nagyon nagy részetek van! Köszönöm a biztató, kedves szavakat! Mindet, mindet...még azt is, amit a játékon túl (ez alatt az 1 év alatt)  is kaptam! :-)))
Továbbra is igyekszem úgy csinálni a dolgaimat (az alkotást és a blogot is), ahogy eddig... Jó érzéssel...!!! Hogy jól érezzem benne magam én is és azok is, akik erre járnak! Szívesen veszek továbbra is mindennemű visszajelzést, őszinte véleményt! 

Végül következzen a sorsolás! A játékban 3-féle nyereménykategória közül lehetett választani, de mivel nem mindenki adta meg, hogy melyik legyen (ami egyáltalán nem baj), így nem aszerint sorsoltam. Úgy döntöttem, hogy 3 nevet húzunk ki (így nagyobb az esély) és mindenki belekerül a kalapba, aki a játéknál bármilyen megjegyzést, jó szót hagyott (még azon kedvesek is, akik játékon kívüliként próbáltak meg maradni, de én ezt egyszerűen és önkényesen, merő szeretetből figyelmen kívül hagytam...)! Mert bizony jól esett minden szó...!

Voltak segítségeim a húzásnál! 36 név közül a kisebb leányzóm húzott először, majd a nagyobbik és végül a harmadiknál egy kedves férfikéz is besegített! :-)))

Az első NYERTES: Kékmadár (Móni)

A második NYERTES: Tulipánt

A harmadik nyertes: Erika

Íme tehát a három szerencsés nyertes együtt:

Köszönöm, hogy velem játszottatok!
Nagyon örülök a nyerteseknek én is!
És nagyon köszönöm a kedves szavakat!!!

MINDENKINEK! :-)))
(Annyira örültem minden egyes megjegyzésnek, hogy néhány másodpercre megfordult a fejemben, hogy mindegyikre rögtön reagálok, de elég fura játék lett volna, hogy egy játékoskedvű + egy Krizantám megjegyzés váltakozott volna végig...) ;-)
De lélekben mindenki szavára reagáltam magamban!!! :-)))
Köszönöm!

"A léleknek is létezik hazája: a dolgok lényegének birodalmában!"
(Antoine de Saint-Exupéry)

2012. február 14., kedd

It's so cute... de csakis őszintén...

 köszönöm, hogy gondolt rám!

Bár a díjhoz tartozó kérdések (konkrétan a trendre és sminkelésre vonatkozók) igen távol állnak a habitusomtól (a barátaim, akik régóta ismernek, tán körbe is röhögnének, hogy ilyen kérdésekre válaszolok), de Zita nemcsak táska blogját régóta figyelemmel kísérem és tudom, ő is fontos értékek mentén alkot és éli az életét (számomra nagyon is szimpatikus módon), ezért elfogadva a kedvességből küldött díjat, túlléptem a kérdések milyenségén és úgy gondoltam, hogy a saját szám íze szerint válaszolok rájuk, ami engem tükröz és a blog mögötti háttérbe (azaz hozzám) egy kis bepillantást enged... Ha már ennyire "játékosra" sikeredtek az utóbbi bejegyzések, akkor folytatom a játszódást egy kis őszinteséggel...


A szabályok: 
Említsd meg a blogodban azt a személyt, akitől kaptad!
Válaszolj a feltett kérdésekre, árulj el magadról egy dolgot, amit még nem tettél meg a blogodban! Ajándékozd a díjat annyi bloggernek, ahánynak csak szeretnéd és értesítsd a díjazottakat!

1. Melyik a kedvenc smink kelléked? - Nincs ilyen (sminkelek ugyan, mert anélkül alapvetően nem érzem jól magamat, de csak minimálisan... az apró hibákat palástolandó ;-)...)
2. Mi volt a 2011 év trendje? - Nem követem az aktuális trendeket, legfeljebb a színek terén egy kicsit. (A lehető legkevésbé vagyok egy trendi csaj, már ha csak az alkatomat nézzük is... A saját fejem, ízlésem után szoktam menni és úgy is öltözködöm!)
3. Mi a kedvenc desszerted? - Túrótorta,  diós és csokis sütik
4. Kedvenc színed? - Narancs, meggypiros, lila, türkiz stb.
5. Mi a keresztneved? - Kriszta
6. Melyik volt az utolsó kedvenc dalod? - Csík Zenekar: Te majd kézenfogsz és hazavezetsz
7. Kutyák vagy macskák? - Egyértelműen kutyák.Van egy golden retrieverem és egy déditől befogadott gordon szetter (keverék) kutyánk.
8. Árulj el valami "titkot" magadról! - Kereken 30 évvel ezelőtt kezdtem el hangszeren zenélni! Imádom a ZENÉT, a zene minden válfaját (könnyű zene, komoly zene, éneklés és szeretek táncolni is)! Keveset szoktam magamról írni, de a zene kapcsán most szívesen teszem...
7 éves koromban kezdtem el hegedülni, majd később 8 év után brácsára tértem át a zenekarban. A brácsa csodálatos mélyen zengő hangszer és szerelem maradt a mai napig! Összesen 18 évig játszottam vonós és szimfonikus zenekarban (az első kislányom megszületéséig). Végigkísért a gyerekkoromtól egészen a felnőtt koromig! A kórusban éneklést is szerettem, de semmi nem fogható ahhoz az élményhez, amikor Carl Orff: Carmina Burana-ját játsszuk 1000 ember részvételével vagy Verdi: Rigoletto-ját, netán Mozart: Rekviem-jét vagy Kodály: Galántai táncát próbáljuk, mindezt csodálatos karmesterekkel (Kobayashi Ken-Ichiro, Jurij Szimonov, Vásáry Tamás, Záborszky Kálmán) és fantasztikusan tehetséges művészekkel! Szimfonikus zenekarban játszani hatalmas élmény! (És biztos vagyok benne, hogy ha most éppen nem is játszom, de fogok még ilyen hasonlóan gyönyörű művekben játszani!) Hivatásos zenész sosem akartam lenni, csak simán zenélni csodálatos művekben! A zene végigkíséri az életemet (én is egy régi zenekaros szerelemből született házasság eredménye vagyok, édesanyám csellózott, apukám pedig rézfúvós volt)! A gyökerek ugyebár...
Ennek tükrében azért látható, hogy számomra a trend és azok kérdései kevésbé fontos tényezők az életemben, inkább ezek az élmények határozzák meg és az alkotás (építészet, képzőművészet, kézművesség) iránti rajongás...
Így hogy a díjhoz tartozó kérdésekre önmagamhoz hűen tudtam válaszolni, már mindegy is hogy mi volt a kérdés! A lényeg az, hogy Zita szeretettel küldte nekem, én pedig ugyanígy örömmel küldöm tovább olyanoknak, akik reményeim szerint örülnek egy ilyen őszinte szeretettel küldött díjnak!

Az én díjazottjaim, akiknek örömmel továbbadom, 3 olyan blogger, akiket a kezdetektől olvasok és nagyon szeretem őket (a személyiségüket és az alkotásaikat is):
boGár krea (és egyben az Otthon teremtő blogja is)
Öltögető (Lidércke)
Zelnice


Végül szeretném jelezni, hogy még ma (febr.14.) éjfélig lehet a játékomra jelentkezni, aki esetleg még szeretne!

2012. február 13., hétfő

Legós játszószőnyeg

A szőke fürtösnek (állítólag) rengeteg Lego-ja van! Azaz helyesbítek: korának megfelelően (mint oly sok kisfiúnak) rengeteg Duplo-ja van! Mivel édesapjának gyerekkorukban volt egy nagy, összehúzható szájú legós zsákja, ezért szerették volna, ha a szanaszét guruló duplós apróságoknak a könnyebb pakolhatóság kedvéért most is egy hasonló alkalmatosság készül. Egy kerek játszószőnyeg, amin leterítve játszani lehet, majd a játék végeztével egyszerűen madzaggal összehúzni és legós zsákként felakasztani a helyére... Praktikus, szülő és idegzetkímélő megoldás...! :-)))
(Ha körön kívül maradunk, akkor kevesebb az esélye
a hegyes Lego darabkára való rálépésnek...)  ;-)

Egy nagyon erős, jó tartású farmer anyagban gondolkoztam, aminél a külső oldal (a kevésbé piszkolódós) sötétkék, a játékos belső felület pedig az anyag visszája, egy világosabb szín, amin látszanak a színes figurák és építőelemek... (Így nem kellett dupla anyagot varrni, hogy ne csúszkáljon a két anyag egymáson.) A kerek játszószőnyeg elég nagy, mondhatni hatalmas (átmérője 150 cm)!



Mivel a sötétkék külső felület nem sokszor látszódik, csak összehúzott állapotban a felakasztásnál, ezért erre az oldalra közép tájon egy színes, buborékolós körökből álló díszítést applikáltam, varrtam teljesen kézzel (ugyanis a varrógép alá már nem fért be annyi anyag, hogy hozzáférjek a közepéhez és még szépen be is szegjem körben a kis köröket). Szóval felapplikáltam őket kétoldalú papírvetexxel és szépen megküzdve a vastag farmeranyaggal, egyenként körbe öltögettem láncöltéssel direkt, szép vékonyan, szürkéskék cérnával, hogy játék közben rátérdelve senki fiát (lányát) ne nyomja meg majd semmiféle érezhető varrás (és így az öltés színe a belső játékos felületen sem nagyon látszik)! Itt is folytattam a buborékos díszítést, csak más formában... Nem tudok tőlük szabadulni, hiába... :-)



A tengerkék anyagból készült szegélykorcban futnak az összehúzó madzag szálai. A madzag végére készítettem gyapjúfilcből egy vidám kerek díszt, ami az összehúzást segíti és nem engedi becsúszni a szegélybe az összecsomózott véget. Erre is varrtam mindkét oldalára a 4 különböző színű tengeri csillagra hasonlító mintás színes körökből. (Ez a minta szerepelt már a fiatalember és anyukájának anya-fia táskájában is!) Így olyan vidám lett és jól illik szerintem a tengeres-vitorlás festett faliképpel ellátott gyerekszobába is! Íme az érem négy oldala...

(Gondoltam a filcre már géppel applikálom fel a színes köröket, de az elromlás után 1 hétig szervizben pihenő, ámde nem tökéletesre megjavított és teljes mértékben elállított varrógépem nem volt hajlandó normális cikcakk öltésekkel megörvendeztetni és körbeszegni... :-( Szóval ismét maradt a kézi láncöltéses szegés! És jövő héten vihetem vissza a gépet garanciálisan, mert én annyira ráérek, ugyebár... >:-/ Ez itt egy morgolódós szemöldök!!! És aki tud Pesten egy igazán hozzáértő varrógépszervizest a Berzsenyi utcain kívül, az legyen szíves ossza meg velem, mert egyenlőre a gépem nem önmaga! )

A kézi öltést szeretem, nagyon is és jó volt csinálni (kivéve az ujjat nem kímélő kemény farmer anyagon, na azon kevésbé), csak hát azért ez így nem igazán volt haladós! Éppen ezért ennek az egyszerűnek kinéző (bár egyáltalán nem az) játszószőnyegnek az elkészítésével legalább annyit szöszöltem, mint egy szabásminta nélkül elkészítendő új táskával szoktam... A végeredmény viszont legalább olyan lett, ami tetszik, mert kevés látványos díszítéssel bár, de egy funkcionálisan jól működő játékos zsákot sikerült készíteni! Próbáltam olyan egyszerű, de mutatós díszítést alkalmazni, ami minden használati állapotában jól mutat! :-)))
És hogy a varrógépem okozta morgolódós perceimet elűzzem, a fotózáskor játszottam egy kicsit a beállítással... Ez a helyes kis legós elefánt figura, öcsém kedvence volt gyerekkorában! Nagyon szeretem én is, szerintem ezt a lányoknak már vagy százszor elmeséltem...  :-)))

És ilyen amikor zsákként funkcionál, azaz pihen a sok Duplo fellógatva a helyére...

(Került ám rá saját készítésű lélekcseppes Krizantám-címke is, 
mert a lélekcseppjeim ebben is benne vannak rendesen...)

És ha már volt szó korábban játékos táskáról és volt szó most legós játszószőnyegről, akkor a játékosság jegyében hadd említsem meg, hogy tart még a blogszülinapi játékom, amire febr. 14-ig lehet még jelentkezni! Sokan jelentkeztek már és én ennek nagyon, de nagyon örülök! :-)))
Lehet még jönni játszani, mert meglepetés is lesz ismét! ;-)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...