Minden benne van ebben a türkiz-piros érmetartós filckulcstartóban, aminek benne kell lennie... A tegnapi nap... a mai nap és minden csodálatom a türkiz-piros színpárosítás iránt... :)
Terápiás céllal kezdtem el varrni hétfőn (és akkor még nem is sejtettem, hogy a napnak nem a kutyaság szívszorító állapota lesz a leges-legrosszabb pontja, hanem az élet egy nem várt területén kapunk egy negatív behatást...)! Most már tisztábban látok (és ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyebb, sőt...), elraktározom magunknak a tanulságot...!
A kulcstartóból végül ma lett egyáltalán valami és milyen jó, hogy lett! Régóta tervezgettem, hogy egyszer majd ezt a színpárost is kipróbálom! Hát íme... :)))
A szívem csücske...
(...mint ezek a négylábúak...)
A saját festésű türkiz gyapjúfilcemnek
egy újabb arca a pirossal karöltve...
A megbúvó praktikum még mindig...
... a belső pénzérmetartó bepatentolható rekeszkével...
(...ugyebár milyen jól jön a bevásárlókocsiba az a 100-as, ha kéznél van...)
Szóval örülök, hogy megvarrtam és régi türkiz-piros álmom egy szeletkéje teljesült! :)))
(Még ha kellett is ehhez egy ilyen apropó...)
2 megjegyzés:
bajok ellenére... ez csuda!
olyan mint egy "kékmadármónitál" ropogós cseresznye :D
Na, majd egyszer ezt elmesélem Móninak, ha találkozunk! Nagyon jó hasonlat Erzsó! :)
Megjegyzés küldése