2013. október 10., csütörtök

Elment...

Olyan nehéz elengedni egy kutyát... de rövid idő alatt dönteni kellett (és nekem kellett), mert nem volt más lehetőség... Őmiatta, aki 14 és fél évig velünk volt...
Ő volt életem első kutyája, a megtestesült játékosság, a bárányszelídségű nyugalom...! Ő volt életem retrieverje és ez már mindig is így marad...!



És ha mégis álomteljesítő madárkává válhatnék, akkor minden daganatos betegséget eltörölnék a Földön, de legalábbis gyógyíthatóvá tennék...

3 megjegyzés:

aarkus írta...

Nagyon sajnálom, átérzem a veszteségedet, kutyával is, macskával is megtapasztaltuk. :-(

Névtelen írta...

Együttérzek veled. Egy családtagot, barátot elengedni... :( Erős vagy, hogy meg tudtad tenni. Biztonságban, szeretetben élhetett melletted ez a szépség. Azt hiszem, tényleg segítenek nekünk, a jelenlétükkel, a szeretetükkel, a természetességükkel.
Egy kutyarajongó olvasgatód, aki tavaly vesztette el egyik legjobb barátnőjét, egy schnauzert

Krizantám írta...

Azt hiszem a hiányuk sosem múlik el igazán, csak legfeljebb napról-napra csillapodik és átalakul...
Köszönöm a kedves, együtt érző szavaitokat!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...