Na szóval, ez az én törökmintás kendővel letakart gurulós székem, ami szépen hozzáidomult a hosszú órák alatt a sejhajomhoz...
Csodálatos mélybordó és vöröses narancs színekben pompázik, de komolyan! (Ezt el kell higgye nekem mindenki, ha már a homályba vesző fotónak nem sok köze van a valósághoz!!!)
A véletlen műve csupán, hogy ugyanaz a kasmírmintája, mint az általam választott blogfejlécnek... (Vagy talán nincsenek is véletlenek?!)
Lehet, hogy valahol a tudatalattimba jó mélyen beleívódott ez a minta, ki tudja...
Ha ezek a törökminták tényleg LÉLEKCSEPPEK, mint azt Mammka találó kifejezéssel megjegyezte, akkor lehet, hogy ők tartják bennem a lelket, amikor időnként összedőlni látszik a kitartásom a sok minden közepette?
Mindenesetre a madárkás lékekcseppjeim, tarisznyáim már célba értek Colette-hez (nézzétek meg, mert fantasztikus mennyiség összegyűlt már!!!).
És Lidércke sem engedi (a kis huncut), hogy a szárnyaló madárkás terveimet elfeledjem, mert a Meska válogatásába beválasztva eszembe juttatta újra, hogy mennyire szeret(t)em az első kis barna madárkámat... :-)))
Utóirat:
Nem bírtam ki (én a kis maximalista) és a kora reggeli fényekben készítettem egy színhelyesebb képet a puha kasmírmintás pashmina kendőmről... Így vállalhatóbb ez a kép és nagyjából tényleg ilyen! :-))) (És akkor most már a dolgomra fel!)
(Ja, és 55% pashmina, 45% selyem! Imádom!!!)
3 megjegyzés:
Nem engedem, bizony. :))) Ott a helye! :)
Gyönyörű minta és szín. Így is látjuk ám:) Kitartást, előbb-utóbb felállhatsz és eltűnik a sejhajlenyomat!
Javítottam picit a bejegyzésem színvonalán és beletettem a végére egy színhelyesebb képet a kendőmről! :-)
Megjegyzés küldése