Pécsi Portéka Vásár

(kép forrása: www.pecskep.hu)
Nálam most csak ilyen összefüggés jön szóba Péccsel kapcsolatban...

(Akadálymentes térkialakítás, taktilis vezetősávok látássérülteknek...)

(kép forrása: www.pecskep.hu)
De, aki teheti, menjen el holnap, május 29-én a Pécsi Portéka Vásárba !"Pécsi Portéka Vásár kéthetente vasárnap 10-18-ig Pécsett, a Király utca 9.-ben, a Velosophie-udvarban."

Lidércke is ott lesz és még sok pécsi és Pécs környéki alkotó. Gyereknapi programnak is kiváló ötlet, szívből ajánlom mindenkinek!

Éjféli bejegyzés

Vegyük (vegyem) észre kérem, hogy min ülve töltöm napjaim és éjjeleim a temérdek vizsgára tanulás és féléves feladatkészítés közben a számítógéppel szimbiózisban... :-)))(A fenekem mélyen beleívódó lenyomatát szépen kisimítottam a fénykép kedvéért, de kár is volt, mert a kép rettentően pocsék lett! :-((( Bocsi! Úgy látszik ennyire homály fedi a beszűkült agyamat és szememet is és ezt visszatükrözi a masinám is, hogy észre sem vettem a rossz minőséget a fotózásra magamnak engedélyezett "ebédidőpárpercben"...)

Na szóval, ez az én törökmintás kendővel letakart gurulós székem, ami szépen hozzáidomult a hosszú órák alatt a sejhajomhoz...
Csodálatos mélybordó és vöröses narancs színekben pompázik, de komolyan! (Ezt el kell higgye nekem mindenki, ha már a homályba vesző fotónak nem sok köze van a valósághoz!!!)

A véletlen műve csupán, hogy ugyanaz a kasmírmintája, mint az általam választott blogfejlécnek... (Vagy talán nincsenek is véletlenek?!)
Lehet, hogy valahol a tudatalattimba jó mélyen beleívódott ez a minta, ki tudja...

Ha ezek a törökminták tényleg LÉLEKCSEPPEK, mint azt Mammka találó kifejezéssel megjegyezte, akkor lehet, hogy ők tartják bennem a lelket, amikor időnként összedőlni látszik a kitartásom a sok minden közepette?

Mindenesetre a madárkás lékekcseppjeim, tarisznyáim már célba értek Colette-hez (nézzétek meg, mert fantasztikus mennyiség összegyűlt már!!!).
És Lidércke sem engedi (a kis huncut), hogy a szárnyaló madárkás terveimet elfeledjem, mert a Meska válogatásába beválasztva eszembe juttatta újra, hogy mennyire szeret(t)em az első kis barna madárkámat... :-)))

Utóirat:
Nem bírtam ki (én a kis maximalista) és a kora reggeli fényekben készítettem egy színhelyesebb képet a puha kasmírmintás pashmina kendőmről... Így vállalhatóbb ez a kép és nagyjából tényleg ilyen! :-))) (És akkor most már a dolgomra fel!)

(Ja, és 55% pashmina, 45% selyem! Imádom!!!)

Kirepülnek...

Eseménydús hét után ma az én drága óvodásom is elballagott (ezzel végleg lezárult egy korszak) és holnap elrepülnek a madárkáim is Colette-hez...

Mielőtt a mesetarisznyáimat útjukra bocsájtom, megmutatom, hogy hogyan képzelem őket ( a madárkákat vagy gyerekeket), ahogy mesélnek egymásnak...Így beszélgetnek egymással szépen sorban...
De lehet, hogy inkább egy kört alkotva körbe ülnek fiúk és lányok vegyesen és csak mondják-mondják az élményeiket a másiknak teljesen megnyílva, felszabadultan...

Igen, ez nagyon jó lenne!
De olyat is el tudok képzelni, hogy egy fiúi és egy lányi madárka így pusmognak...
A lényeg, hogy együtt legyenek, szeretetet találjanak és tudjanak mesélni mindenről...

Mesetarisznyás lélekcseppek

Mammkától úgy tudom, hogy a blogfejlécemen található kedvenc török mintámat úgy hívják LÉLEKCSEPPEK. Csodaszép szó!

Ha így van, akkor milyen kifejező......

Ezt a mintát választottam az elkészült mesetarisznyás madárkáim szárnyául....Talán a tudatalattim működhetett, mert akkor még nem tudtam róla, hogy így hívják őket.... :-)))

Minden figyelmemet, idegszálamat lekötötte a megalkotásuk, és a szívem-lelkem benne van...
(de komolyan!)

Szárnyaltam én is, amikor készült a gyerekeknek a mesetarisznya!Sok apró öltéssel apránként készült nagy műgonddal (benne vagyok rendesen mindenestül), hogy olyan legyen, amilyenre én is szívesen vágyakoznék nehéz életű kislányként vagy kisfiúként egy ilyen Meseterápiás táborban...

(És jó apróban elrejtve megtalálhatók rajta az első francia csomós próbálkozásaim is...)

A Meseterápiás Központ módszere és célja, a gyökerek és szárnyak megtalálása a mesék által. Én ismerem a gyökereimet, szeretem és hálát adok érte, hogy kaphattam...
A szárnyakat pedig a szabad (madárka)alkotásban találtam meg...
Köszönöm!
Ők az én szeretet-lélekcseppeim...

Tarisznyás textilcímke

Szépen beosztottam az időmet, ahogy kell...
Jutott mindenre (a megfelelő súllyal)... kötelességre is és szabad szárnyalásra...

A Meseterápiás Központban táborozó gyerekeknek szánt mesetarisznyákat sikerült befejezni a legnagyobb örömömre...
(Nem tudom ki ismeri azt az érzést, amikor az ember úgy belefeledkezik az alkotásba, hogy órákig nem érez éhséget és csak úgy jönnek belőle a gondolatok...)
Ebben volt részem és szárnyaltam, mint a mesetarisznya madárkái... :-)))

Bemutatom majd azokat is, de most a fantáziámat leginkább izgató első címkéimet szeretném képekben megmutatni.
Mindenképpen szerettem volna a mesetarisznyákba címkét tenni, mert azon kívül, hogy nagyon izgat milyen kislányhoz vagy kisfiúhoz kerül a tarisznya, valahogy volt egy olyan távolba mutató gondolatom, hogy egyszer majd ha véletlenül a nevemmel (vagy velem egy vásárban) találkozik felnőtt korában a gyerekei kezét fogva, majd eszébe jut a tarisznyám, a Meseterápiás Központban töltött idő, és elmeséli a mesékkel töltött akkori élményeit vagy hogy milyen kincseket gyűjtött a tarisznyájába. Ilyen vízióim vannak... :-)))
(Nem tehetek róla, a hatása alá kerültem, vállalom, pedig nem vagyok szentimentális...)

Nagyon elrejtve a tarisznya mélyén (mert nem én vagyok ebben az ügyben a fontos), ott a nevem és a szeretetem, amivel készítettem...
(Csak hogyha ő is annyira kíváncsi lenne rá, mint én őrá, akkor tudja, hogy ki volt az...Lehet ez a szentimentalizmus már az öregedésem első jele... )

A címke-téma régóta izgat (írtam is már róla), de a legutóbbi lökést a Dióhéjnál olvasott bejegyzés adta. Ki fogom próbálni nyáron a saját készítésű, nyomdázott címkekészítést, de erre most nem volt lehetőségem és időm.

Gyorsan kellett három címke a három tarisznyába, amit egyenként, kézzel készítettem textil filccel egy nagymamám idejéből származó tökéletes állapotú törtfehér ferdepántszegélyre.
Nagyon igyekeztem, hogy szép és jó legyen... Olyan jó volt formálni a betűket!

Rá kellett jönnöm, hogy nagyon hiányzik a szabadkézi rajz (mert évek óta számítógéppel készülnek a tervrajzaink)... Mintha megint az egyetem első éveiben lettem volna... mennyi aprólékos rajz született akkor! Most legalább kiélhettem ezirányú rajongásom...

Következő lépés a bélésanyagra való felvarrás volt. Ahhoz képest nem is lett rossz, hogy az első ilyen próbálkozásom. Rávarrva olyan még címkésebb lett... :-)))

És íme ilyen, amikor a bugyor mélyén egy kicsit ő is ott van (mármint az alkotó maga és a neve)...
Jó érzés és így érzem teljesnek a tarisznyáimat!
Olyan jó, ha egy-egy ilyen teljesen (boltmentes) szabad alkotásban az ember lánya kiélheti az alkotás iránti vágyát, szeretetét... :-)))

(Nagyon kellett ez most nekem, hogy helyrebillenjenek a dolgok, mindent a megfelelő helyén tudjak kezelni és úgy végezhessem a dolgom tovább, ahogy kell... Lehet, ez volt az én "mese"-terápiám...)

A címke-próbálkozás pedig folytatódik majd tovább, ez még csak a kezdet...
(Egyre inkább azt érzem, hogy ez a blog a próbálkozásaim fejlődéstörténetének mementója, krónikása...De, jól is van ez így!)

Szépséges mulasztás

Amikor a sejtés és a felismerés megdöbbenéssé változik...

...hogy én ezt a szívemnek oly kedves, sokak által megtekintett és dicsért lila-zöld virágos kulcstartómat itt a blogban nem is mutattam meg, pedig március óta fenn van a Meska boltomban... (micsoda mulasztás szegénykémmel szemben)...
Akkor kezdtem gyanakodni, amikor nemrégiben már a sokadik Szemezgetőben láttam viszont (ebben, ebben és még ebben is) ... Elkezdett bennem motoszkálni, hogy Ő itt a blogban nem is kapta meg a boltbakerülés előtt minden alkotásomnak kijáró őt megillető figyelmet...

Szeretem ezt a lila-zöld-türkiz színpárosítást én is!Ez is természetesen érmetartós kulcstartó lett a bevásárlókocsi-pénz tárolására, színátmenetes lila hímzőfonalas körbeöltéssel.
Sok munkám volt vele (főleg a szín-anyag összeállításnál, öltögetésnél). Bele tettem szívem-lelkem és még pamut bélést is kapott, hogy tartósabb legyen. Jó volt készíteni, ilyen emlékeim vannak róla így a messzi távolból... :-)))
Remélem hamarosan innen gazdára lel egy lila-zöld-türkiz rajongó személyében...

(Már van is megrendelésem egy másik szín-összeállítású kulcstartóra... A sajátom pedig amúgy elég jól bírja a strapát...)

Ui.: Mivel ma egész napra eltűnt az éterben a Blogger és elszállt ez a bejegyzésem, szomorkodtam is, de rendesen... :-(
Olyan szeretettel írtam...Mikor meggyógyult újra a blogtér, akkor Zazáleánál jött a megjegyzésekben marlen-től a segítség! Marlen útmutatása alapján a Google Reader-ből újra elő tudtam varázsolni ezt a bejegyzést! Köszönöm nagyon, nem is tudom elmondani mennyire!!! :-)))
Akkor mindenki nézegesse szeretettel ezt a megkerült lila-zöld virágos "árvagyereket"...!

Lopott percek

Nincs most itt az ideje (sajnos) a mindent betöltő varrásnak nálam, de azért készülnek a mesetarisznyák apránként a határidős tanulós kötelezettségeim ellenére is az onnan elcsent időben...

Mert szükség van rá és mert szükségem van rá... :-)))

Farmerségek

Úgy látszik vannak ilyen napok, mint a tegnapi...! Szorgalmatos tanulós napomat lezárva pihenésképpen még bekukkantottam este a Meskára és láss csodát, éppen ott virított a másik fehér virágos kistáskám a Szemezgetőben... :-)))

"Nekem mindenem a farmerem"...

(kattints a képre)

Mintha valaki tudta volna, hogy aznap éppen a kékséges farmeres összeállításokról áradoztam a blogbejegyzésemben (persze ez lehetetlen, de meglehet mégis, hogy véletlenek nincsenek)...

És ha mindez nem volna elég, ráadásként tegnap még egy összeállításban szerepeltem, méghozzá az első szerelmetes madárkás táskámmal, ami azóta is a szívem csücske...
"Mi mindenre jó a farmer"...(kattints a képre)
És hogy kik mellett szerepeltem, az külön öröm! Úgy látszik nem csak én vagyok farmer rajongó (bár a ruházkodásomban kevésbé jellemző)...

Nagyon jó érzés volt ezután a fárasztó nap után... teljesen felvillanyozott ez a két "apróság"...
Jó, hogy néha a jó dolgok is összejönnek maguktól...
És bár tudom nem mindenkinek jelent ez ilyen sokat, megmondom őszintén, én az ilyen apró örömöknek is örülni tudok... :-)))

Ui.: Ma pedig "Színesek, vidámak..." leszünk egy pipikéssel indítva! Köszönöm Lidércke! Micsoda hétvége...! :O)

Kékségek

Meska-böngészés közben akadtam rá egy néhány kékségemre az ajánlókban, szemezgetőkben...
"Örök divat, farmer" a neved!
Szeretem a farmert...jelenleg abból is a nagyon-nagyon sötétkéket!

Szinte bármivel kombinálhatók... Például másik kékkel is... :-)))

"Kékítőt old az ég vizében..."
(kattints a képre)

Vagy kombinálható stílusosan fehérrel és pirossal...!

"Olyan franciás!"
(kattints a képre)

Vagy pöttyökkel, buborékokkal, hullámokkal...!

Lehet kutakodni a Meska boltomban! Szeretettel látok mindenkit!

Szereted...?

Nem tehetek róla, de elolvadok, amikor hozzám bújva ezt mondja a kisebbik a legkedvesebb hangján:
"Te szereted, amikor megsimogatlak?"

Ez volt ma reggel is...
És ölelés közben ezzel a finom puha kezével simiz... :-)))Hogy szemléltessem a puha kis kezet, megmutatom a fenti képet.

Ezt a tavaszi csibét korábban a nagyobbik varrta a maga 9 évével saját maguknak (egyet a tesónak, egyet magának). Kézzel öltögette össze kis segítséggel persze, amíg én a többit (ezret vagyis sokat) géppel varrtam.
Így óvja tehát a kisebbik puha keze a saját pipikéjét... :-)))

(Azt hiszem az élet minden hullámhegye-völgye ellenére is jó dolgom van!) :-)))

Terrakotta táskám

Legalább két hete elkészült...
Ő az első, kifejezetten csakis saját magamnak varrott táskám, amit Colette áprilisi alkotónapján kezdtem el...Az alapanyaga egy újrahasznosított terrakotta színű vászon anyag, aminek színébe azonnal beleszerettem a boltban. Hónapokig várta a sorát, hogy varrjak belőle valamit... A kasmírmintás rátét pedig egy kézműves vásáron vett bútorszövet darabkából származik, ami szintén beleszeretés tárgya volt az első pillanatban... :-))) A rátétminta hozzáillő cirádás zsinórszegélyét pedig az alkotónap délelőttjén vettem a helyi méteráruboltban, ahol isteni szalagok és anyagok voltak...

Sokat tanultam Colette-től azon a napon (vatelin bevarrás, újfajta cipzárvarrás, pántkészítés) és bár néha igencsak elkélt a segítsége, azért mégiscsak megcsináltam... Jó érzés volt, no és jók az ilyen alkotónapok nagyon...A vatelin bélésnek köszönhetően nagyon finom puha az egész táska és van tartása.
A pántját direkt állíthatóra készítettem, hogy hosszan vállon átvetve és röviden csinosan (nőcisen) is hordható legyen a hangulatomtól függően...

Belülre mindkét oldalra zsebeket varrtam (mobilnak, tollnak, kulcsnak, pénztárcának), mert nálam valahogy mindezek ellenére is óriási rendetlenség szokott kialakulni egy idő után a táskámban... (no komment)... :-)))
Középre még egy rekeszt tettem a táska teljes hosszában, így a belseje három részre lett osztva (a rendet tartás reményében) ... ;-)Arra azért muszáj felhívnom a figyelmet, hogy a fenti képen mily csinos a piros mobiltokom a színes sálam mellett... Nem saját alkotás a tok, hanem Zazáleától kaptam! Imádom! :O)
És bár nem kifejezetten ehhez készült az új táskám, de az azért lerí róla, hogy mi a kedvenc színösszeállításom... :-)))
Nem hiába élek "a színek bűvöletében"...

Azóta teljes mértékben felavattam már a táskámat! Cipeltem benne már egy több mázsás tankönyvemet (580 oldal... olyan nehéz, hogy még a polcra sem mertem feltenni, nehogy leszakadjon....), kiránduláson volt rendesen megpakolva elemózsiával, iszivel, pulcsival és kibírta a nyúzást... Tehát a végeredménnyel akár elégedett is lehetek...

Ez egy szeretem-táska, az biztos... :-)))

(Az azért vicces, hogy az 50. bejegyzésnél jutottam el oda, hogy végre van egy saját táskám magamtól magamnak...) :-)))

Anyák Napjára

"Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni sem restel,
Áldott teste, lelke csak értem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat!"

(Dsida Jenő: Hálaadás)

Szeretetem jeléül álljon itt néhány rózsa, hogy csokorba szedve megköszönjem itt is, amit megköszönni kimondott szavakkal sosem lehet...

Az édesanyámnak...

A keresztanyukámnak...

A férjem édesanyjának...

És az én drága nagymamámnak...

És köszönöm, hogy van kiről példát venni és van kit ölelni-szeretni...