2011. május 15., vasárnap

Tarisznyás textilcímke

Szépen beosztottam az időmet, ahogy kell...
Jutott mindenre (a megfelelő súllyal)... kötelességre is és szabad szárnyalásra...

A Meseterápiás Központban táborozó gyerekeknek szánt mesetarisznyákat sikerült befejezni a legnagyobb örömömre...
(Nem tudom ki ismeri azt az érzést, amikor az ember úgy belefeledkezik az alkotásba, hogy órákig nem érez éhséget és csak úgy jönnek belőle a gondolatok...)
Ebben volt részem és szárnyaltam, mint a mesetarisznya madárkái... :-)))

Bemutatom majd azokat is, de most a fantáziámat leginkább izgató első címkéimet szeretném képekben megmutatni.
Mindenképpen szerettem volna a mesetarisznyákba címkét tenni, mert azon kívül, hogy nagyon izgat milyen kislányhoz vagy kisfiúhoz kerül a tarisznya, valahogy volt egy olyan távolba mutató gondolatom, hogy egyszer majd ha véletlenül a nevemmel (vagy velem egy vásárban) találkozik felnőtt korában a gyerekei kezét fogva, majd eszébe jut a tarisznyám, a Meseterápiás Központban töltött idő, és elmeséli a mesékkel töltött akkori élményeit vagy hogy milyen kincseket gyűjtött a tarisznyájába. Ilyen vízióim vannak... :-)))
(Nem tehetek róla, a hatása alá kerültem, vállalom, pedig nem vagyok szentimentális...)

Nagyon elrejtve a tarisznya mélyén (mert nem én vagyok ebben az ügyben a fontos), ott a nevem és a szeretetem, amivel készítettem...
(Csak hogyha ő is annyira kíváncsi lenne rá, mint én őrá, akkor tudja, hogy ki volt az...Lehet ez a szentimentalizmus már az öregedésem első jele... )

A címke-téma régóta izgat (írtam is már róla), de a legutóbbi lökést a Dióhéjnál olvasott bejegyzés adta. Ki fogom próbálni nyáron a saját készítésű, nyomdázott címkekészítést, de erre most nem volt lehetőségem és időm.
Gyorsan kellett három címke a három tarisznyába, amit egyenként, kézzel készítettem textil filccel egy nagymamám idejéből származó tökéletes állapotú törtfehér ferdepántszegélyre.
Nagyon igyekeztem, hogy szép és jó legyen... Olyan jó volt formálni a betűket!
Rá kellett jönnöm, hogy nagyon hiányzik a szabadkézi rajz (mert évek óta számítógéppel készülnek a tervrajzaink)... Mintha megint az egyetem első éveiben lettem volna... mennyi aprólékos rajz született akkor! Most legalább kiélhettem ezirányú rajongásom...
Következő lépés a bélésanyagra való felvarrás volt. Ahhoz képest nem is lett rossz, hogy az első ilyen próbálkozásom. Rávarrva olyan még címkésebb lett... :-)))
És íme ilyen, amikor a bugyor mélyén egy kicsit ő is ott van (mármint az alkotó maga és a neve)...
Jó érzés és így érzem teljesnek a tarisznyáimat!
Olyan jó, ha egy-egy ilyen teljesen (boltmentes) szabad alkotásban az ember lánya kiélheti az alkotás iránti vágyát, szeretetét... :-)))

(Nagyon kellett ez most nekem, hogy helyrebillenjenek a dolgok, mindent a megfelelő helyén tudjak kezelni és úgy végezhessem a dolgom tovább, ahogy kell... Lehet, ez volt az én "mese"-terápiám...)

A címke-próbálkozás pedig folytatódik majd tovább, ez még csak a kezdet...
(Egyre inkább azt érzem, hogy ez a blog a próbálkozásaim fejlődéstörténetének mementója, krónikása...De, jól is van ez így!)

4 megjegyzés:

dióhéj írta...

tökéletes! nahát, nekem meg ez a textilfilces dolog nem jutott eszembe, pedig milyen jó :)

Krizantám írta...

Köszi Dióhéj!
Jó a textilfilcezés, csak nagyon időigényes, ha az ember lánya nem csak firkantani akar! :-)))

nemcsaktaska; fabolfabrika blog írta...

Júúj! Milyen márkájú textilfilc az, ami ilyen vékonyan fog és megtartja a vonalakat az anyagon?
Én Marabut és egy másik nagyon jó márkát használok, de az 1 mm-es hegy is vastagon fog (bár leginkább azért, mert kissé szétszivárog az anyagon írás közben). Ezért sajnos csak nagyobb méretben tudom megjeleníteni magam alkotásaimban, mint szeretném.

Krizantám írta...

Sajnos nem találtam meg azt a textilfilcemet, amivel ezt írtam (most kicsit aggódom, hogy illetéktelen gyerekkezekbe került :-/ ), de azt tudom, hogy két oldalas textilfilc volt. Az egyik végén egészen vékony hegyű volt (nagyobb, mint 1 mm), a másikon pedig egy vastagabb vágott hegyű.

De szerintem nem csak attól függ, hogy megfut-e a kontúr az anyagon, hogy milyen vékony a filc hegye, hanem hogy milyen finom szövésű és anyagú az a textil, amire írsz.
Nekem is volt már olyan, hogy ugyanez a filc, megfutott egy másik durvább szövésű pamut anyagon.

Ha esetleg meglesz a filcem (amit nagyon remélek), akkor megírom a márkáját (elég régen vettem már)!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...