Még szeptember elején készült ez a két gyapjúfilc furulyatok az én drága leányaimnak! :)
Mindketten zenetagozatos osztályba járnak és szinte naponta van énekórájuk... és minden nap használják is a furulyájukat... Éneklésben és lelkesedésben nincs hiány... (Főleg, ha mindketten rázendítenek... Mondjuk estefelé mi már nem vagyunk annyira lelkes hallgatóközönség, de azért a bajszunk alatt mosolyogva, egy ideig hagyni szoktuk őket kibontakozni a kánon éneklésben... Mondván: "Na, megjött az énektagozat!"...) :)))
Régóta terveztem furulyatokot varrni, de tavaly még nekem is egyetemi félévkezdés volt, akkor azért maradt el... Most viszont, hogy újra megláttam Aledi-nél az őáltala készített furulyatartót és megbeszéltem vele, elérkezettnek láttam az időt, hogy az én lányaim is végre kaphassanak tőlem egy személyesen nekik készült új tokot a gyári helyett... Szépet, különlegeset! :)
Dupla gyapjúfilc rétegből készült, hogy tartós legyen és ne nyúljon, kopjon ki a filc a napi használat során: kívül bordó, belül narancssárga...
A színes filcvirágok valahogy adták magukat (amit az én segedelmemmel ők választottak ki színek szerint a saját furulyatokjukhoz)... Aztán, ami azonnal a dupla réteg gyapjúfilc miatt az eszembe ötlött, hogy miért ne lehetne az ő tokjukon is DOTTY-minta, a korábbi lyukasztásos munkáim nyomán...?! Hogy a belső réteg gyapjúfilc narancsos színe átsejlik a külső réteg pöttyein keresztül... Ezzel igazán egyedivé lehetne tenni...! Összefüggő kacskaringók motoszkáltak a fejemben lyukasztott mintaként... :)
Kevésbé látszik a narancsos apró pötty valódi színe, mint vártam, de olyan finom minta lett, amilyet szerettem volna... kanyargó indákkal összekötött színes, gyöngyös virágokkal mintázott furulyaelőlap! :-)))
Ez a nagyobbik lányomé, aki negyedikesként már igen szépen fújja furulyáját...
Ez a furulyatok pedig a másodikos lányomé, aki fél év ügyes furulyázás után, kórusosként már szintén nagyon megérdemelte, hogy méltóan szép tokban hordja kedves kis tuturáját... :)
Amikor visszanézek erre az iszonyúan sűrű és intenzív szeptemberre (amiben volt öröm, szomorúság, kezdés és újrakezdés, osztálykirándulások, látványos és alig látszó, de rengeteg munka, tanulás, angolozás-újratanulás, változások kint és bent, diplomaosztó(m), szombat esti ügyeletre rohanás, kihagyhatatlan baráti találkozók...), akkor a végén azt gondolom, hogy minden úgy volt jó, ahogy volt...! Mert mindenből tanulunk...! És most, hogy végre hazatérve az élménydús kirándulásokról mindkettő nyugodtan szuszog itthon, azt kell, hogy mondjam: Ők a legfontosabbak...! És a családom...! Aztán a többi pedig majd hozzájuk alakul... :)
Annyira tudnak örülni, ha Nekik készül valami, hogy még gyakrabban próbálok meg majd Nekik (is) varrni...!
Annyira tudnak örülni, ha Nekik készül valami, hogy még gyakrabban próbálok meg majd Nekik (is) varrni...!
12 megjegyzés:
Gyönyörűek, különlegesek, Krizantámosak. :))
Ó, de szépek!
Én is most készülök varrni egyet! :-)
Köszönöm! Örülök, hogy ennyire tetszik! :)
Különlegesen szépek! nagyon tetszik a lyukacsos kacskaringó...
Nagyon szépek! De nem jöttél pénteken, pedig vártalak - vagy elriasztottalak?
Köszönöm Lányok! :)
(Jaj, Móni, ne haragudj, dehogy riasztottál el, csak őrült rohanás volt az egész nap...!)
Nagyon-nagyon szépek!
Ilyenkor sajnálom, hogy az én lányom nem furulyázik! (a citeránknak meg mégsem lehet... :)) Bár most, hogy így leírtam, szerintem Te egy citerának is tudnál valami gyönyörű tokot készíteni!
Tündériek.
Nem fogom tudni eléggé hangsúlyozni, mennyire tetszenek munkáid, azért időről időre próbálkozom.:)
És most ez a személyes hangvétel szívemhez még inkább szól.
Igen- nekik alkotni...ebbe bele kell jönnöm, mert valóban nagy öröm, és igen kevésszer szakítok rá időt.Pedig várják, értékelik, egyre jobban.
Tanulságosat hoztál, köszönöm!
( És- két kis muzsikus kislány ...csodaszép:) )
Ó, de nagyon szépek! Naná, hogy örültek nekik! És igen, tessék gyakrabban varrni nekik :)
Nagyon szépek. A kacskaringók különösen tetszenek!
Köszönöm Mindenkinek a lelkesedéseteket!
Simogató ez a sok jó szó (ennek a sűrű szeptembernek a lezárásaként)! :)))
Mi ilyen muzsikus család vagyunk! Nagyon sokáig játszottam szimfonikus zenekarban és azt azért megtanultam, hogy a hangszerekre vigyázni kell, szeretgetni kell őket, óvni a hidegtől... Erre is jó a gyapjúfilc! A húrok letakarására pedig szoktak használni filclapot, filctakarót (pl. cimbalomnál, hegedűtokban), tehát a citerának is simán elképzelhető lenne egy szépséges húrletakaró... :)))
Az én drága gyerekeimnél pedig bizony van olyan is, hogy készül Nekik valami (nyáron pl. két vadiúj virágos fürdőponcsó), de bemutatásig, fotózásig még csak el sem jutott a dolog, pedig már használják...!
De igyekszem pótolni majd azt is... :)
Megjegyzés küldése