2011. szeptember 29., csütörtök

Pöttyös Panni, avagy egy női hölgy uzsonnás táskája

Hát én pedig jól elfelejtettem bemutatni, milyen helyes kis uzsonnás táskát kértek tőlem még szeptember elején egy korábbi tengerész stílusú, virágmintás farmertáskám mintájára. Most kifejezetten a piros pöttyös bélés volt a kérés (nekem is nagy kedvencem)... :-)))
Munkába járáshoz készült az előzőeknél egy kicsit rövidebb táskafüllel, kézben hordásra. Csak egy uzsonnának, egy könyvnek és egy almának kellett elférnie benne. Készítettem ennek a kis uzsonnás tatyónak egy pár centis talpvarrást a jobb tartás érdekében, hogy mindezek jól elférjenek benne és ne nyomódjon ki a táska oldala a megpakolás után. Egy zsebet varrtam belülre, amibe pont elférhet akár még egy jól becsomagolt túrós táska is... :-)))))
 
Azóta már birtokba is vette a kedves tulajdonosa! Remélem megszínesíti a munkába járást és beválik az új munkahelyen is! :-)))

Ui.: A tengerész stílus színeiben pompázó, kék pöttyös bélésű szaladgálós farmer kistáskám még gazdára vár a Meska-boltomban! A táska ITT megtalálható!

2011. szeptember 26., hétfő

Az élet ilyen is lehet

Csodálatos....
Küzdelmes...
Könnyes...
Mosolygós...
És szeretettel teli...

Anaisz anaisz blogján láttam újra ezt a videót, amit korábban az akadálymentesítős egyetemi tanulmányaim során már levetítettek nekünk. Nagyon fontosnak érzem (és nemcsak, mint akadálymentesítéssel foglalkozó, leendő rehabilitációs szakmérnök, építész, hanem mint felelős ember és édesanya), hogy minél többen lássák és a felnövekvő generációnak természetes legyen a kicsit v. nagyon más emberek elfogadása, az ismeretlen befogadása!

Csodálatos ez az előadás! Érdemes megnézni!

No arms, no legs, no worries - 
Nick Vujicic egy fantasztikus fiatalember!

(A You Tube feliratra kattintva nagyobban is megnézhető!)

Biztos, hogy megmutatom az iskolásaimnak majd, mert az életnek örülni kell, hogy kaptuk egymást... a tudást, a szeretetet... Mindenkinek joga van hozzá! :-)))

Korábban már írtam egy bejegyzést  Akadálymentes élet címmel, amit akkor gondolatébresztőnek szántam. Egy kis további szemléletformálásnak szánom ezt a bejegyzést is kiegészítve egy nagyon hasznos leírással, amit az egyes sérültségi csoportok megnevezésére ajánlott használni, figyelembe véve a sérült személyek megszólítására, az általuk is elfogadott szavakat.


 (A képre kattintva nagyobban is olvasható!)

Nem is gondolná az ember milyen bántó lehet egy kerekesszékes embernek, ha tolókocsisnak nevezik (a legtöbbjük önállóan képes hajtani a kerekesszékét önálló életet élve, nem kell tolni) vagy egy hallássérültnek, ha süketnek titulálják vagy egy vak embernek, ha világtalannak nevezik (van saját világuk, mert ők is a világ részei)...

Én kifejezetten ajándéknak érzem, hogy ezeket a dolgokat megtanulhattam és most már tudhatom például, hogy hogyan kell a megkérdezése, beleegyezése után a karomat nyújtva vezetve jól segíteni a vak embert...

Nem mindenki szereti, ha segítenek neki (ezt is el kell fogadni, nem vagyunk egyformák) és nem mindegy hogyan segítünk, hogyan tudunk jól segíteni! Eddig bárkivel beszéltem (bármilyen fogyatékossággal élő emberrel), mindenki egyértelműen mondta: "Merjünk kérdezni bátran, mielőtt segítünk!"

"Jó napot! Segíthetek? És hogyan tudnék segíteni?"

Szeretnék egyszer egy olyan világban élni, ahol megvalósulhatnának Donna Williams, ausztrál autista írónő szavai:

„Mégis azt hiszem, hogy majd egyszer, amikor valamennyire biztonságban leszek, megengedhetem magamnak azt a fényűzést, hogy felvessem egy munkaadónak a képességeimmel és nehézségeimmel kapcsolatos kérdést, hogy valóban jól érezhessem magam egy munkahelyen, és mások is jól érezhessék
magukat velem."

De legalábbis egy olyan világban élni, ahol törekednek erre az emberek... :-)))

2011. szeptember 23., péntek

Nyeremény kulcstartók

Végre meg tudom mutatni az első blogjátékom két nyertesének nyereményét, ami egy-egy általam elkészített, személyre szóló érmetartós filckulcstartó volt. Mert bizony végre kézhez kapták (vártam-vártam a bemutatással, hogy nehogy lelőjem a meglepetést)... És volt öröm a visszajelzések alapján! :-))))

Az egyik nyertes Hokata volt! 

Neki egy nagyon színes fehér százszorszéppel díszített virágos kulcstartót készítettem, mert emlékeztem még a nyári találkozásunkról arra, hogy ez a kedvenc virága ("a maga legcsodálatosabb egyszerűségében")! A kulcstartó színvilágát Kata csodálatos képei inspirálták! Újra és újra megnézegettem őket, hangulatot, benyomásokat gyűjtve...
A következő mini százszorszép virág az egyik kedvenc patentrészletem rajta... Minden szirmát egyenként megszeretgettem, míg pont olyan lett, amilyenre szerettem volna! És szeretem, mert ilyen közelről...

A másik nyertes Andicsek volt!

Tőle is kértem egy kis támpontot a színeket illetően. Az általa szeretett színekben (sárga, narancs egy pici bordóval és barnával) készítettem egy napraforgó virágos filc kulcstartót. Ugyanis az is kiderült, hogy neki pedig a napraforgó a kedvenc virága! (Nem szoktam törekedni az alkotás közben arra, hogy kifejezetten az egyik vagy másik virágra hasonlítson az általam készített virág motívum, de most kifejezetten örültem, hogy mindkét kulcstartónál kaptam egy kis támpontot az elkészítéshez!) 
Sajnos a képen kevésbé látszik, hogy a napsárga szirmok alatt egy igen szép mélybordó filc lapul cikcakkos széllel. Hátul természetesen érmetartós rekeszke bújik meg...
És ami az apró százszorszép után a másik legnagyobb szívszerelem volt a patentkészítés közben, az az én értelmezésemben készült igazi "napra forgó" volt... spirálisan forogva minimál stílusban... :-)))
(Az a picire összesűrített Nap középen, az az emberi és minden más földi élet éltetője...)

Ilyenkor érzem igazán szabadnak magam, amikor ilyeneket készíthetek! 
Köszönöm a játékot és az élményt, ami általa megadatott! Az örömteli alkotásé... :-)))

Teljen benne legalább ugyanennyi öröme a kedves tulajdonosainak, Katának és Andinak!

2011. szeptember 18., vasárnap

Nem mese, hanem a mesetarisznyák mesés valósága

Szeretném megosztani mindenkivel a 100. blogbejegyzésem alkalmából ezt a csodálatos levelet, melyet Gabinak küldött Boldizsár Ildikó a Meseterápiás Központból a sokak által nagy szeretettel készített mesetarisznyák sorsáról és fogadtatásáról!

"Kedves Gabi!

Szeretnék beszámolni róla, hogy miként zajlott a mesetarisznyák átadása. Mint már a telefonban is mondtam, épp jókor érkezett meg a budapesti küldemény hozzánk, ugyanis valamilyen titokzatos módon épp ezen tarisznyák között találtam meg azt a huszonkettőt, amelyek az erdélyi és budapesti gyerekek által írt mesékkel teljes összhangban voltak. Csodálatos érzés számomra összeköttetést találni a tarisznyát készítő nő, asszony, lány és a tarisznyát kapó gyerek között... A módszerem a következő: mielőtt a gyerekek megérkeznének, megnézem a tarisznyákat és újra elolvasom azokat a tavasszal beküldött meséket, amelyeket a gyerekek írtak nekünk. Aztán amikor megérkeznek a gyerekek, semmi mást nem csinálok, csak figyelem őket néhány órán keresztül, majd az esti ünnepélyes nyitószertartásra már úgy érkezem, hogy tudom, melyik tarisznya melyik gyereknek készülhetett. Az arcokon megjelenő öröm visszaigazolja a választásomat, úgy tűnik, eddig mindig sikerült megtalálnom a kapcsolódási pontokat. A gyerekek mindkét turnusban megkérdezték eddig, hogy megismerkedhetnének-e azokkal, akik a tarisznyákat készítették, mert nagyon kíváncsiak azokra, akik ennyi szeretettel és gondoskodással vették őket körül ismeretlenül is. A tarisznyákat egyébként óriási becsben tartják, csak akkor veszik le a vállukról, amikor a Balatonban lubickolnak. Tőlünk mindennap kapnak valami "kincset", amit a tarisznyájukba tehetnek, és magukkal vihetnek, amikor majd elbúcsúzunk egymástól.

A mostani turnusban érkező gyerekek közül többen jelezték, hogy kis üzenetet találtak a tarisznyában! Ó, ha láttátok volna azt a boldogságot, ahogyan felolvasták ezeket! Köszönjük mindenkinek, aki pár sorral is megörvendeztette őket! Az a sok szeretet, amit a mesetarisznyákon keresztül kaptak, érezhető, kézzelfogható energiává sűrűsödik mindig, amikor együtt vagyunk: ők oldalukon a tarisznyával, mi pedig oldalunkon a mesékkel és a madarakkal.

Ezúton szeretném megköszönni Neked és blogbarátaidnak azt a sok jót, szépet és szeretetet, amit a gyerekeknek küldtetek!

Sok szeretettel és hálával:

Boldizsár Ildikó"

A levél nagyon személyes, de úgy, hogy minden tarisznyakészítőhöz személyesen szól. Bizony nagyon a szívemhez szólt, mert a tarisznyakészítés és a belevaló címkekészítés közben hasonló gondolataim voltak, amit itt újra felidéznék:

"Mindenképpen szerettem volna a mesetarisznyákba címkét tenni, mert azon kívül, hogy nagyon izgat milyen kislányhoz vagy kisfiúhoz kerül a tarisznya, valahogy volt egy olyan távolba mutató gondolatom, hogy egyszer majd ha véletlenül a nevemmel (vagy velem egy vásárban) találkozik felnőtt korában a gyerekei kezét fogva, majd eszébe jut a tarisznyám, a Meseterápiás Központban töltött idő, és elmeséli a mesékkel töltött akkori élményeit vagy hogy milyen kincseket gyűjtött a tarisznyájába. Ilyen vízióim vannak... :-)))
(Nem tehetek róla, a hatása alá kerültem, vállalom, pedig nem vagyok szentimentális...)

Nagyon elrejtve a tarisznya mélyén (mert nem én vagyok ebben az ügyben a fontos), ott a nevem és a szeretetem, amivel készítettem... (Csak hogyha ő is annyira kíváncsi lenne rá, mint én őrá, akkor tudja, hogy ki volt az... )"

Ezek a sorok így majd fél év távlatából is a szívemből szólnak és valahogy mégis igazolódott az ösztönös sejtésem, hogy a gyerekek bizony kíváncsiak lesznek rá, hogy ki készítette a mesetarisznyájukat! Ilyen a gyermeklélek... Csak hagyni kell szárnyalni, mint a (mese)madarakat! :-)))
Amikor elindultam a blogvilágban, akkor is egy madárkával kezdtem az alkotást. Nem is sejtettem, hogy ilyen szorosan végigkíséri  a 100. bejegyzésig az utamat a madárka készítés, rengeteg kedves embert megismerve, izgalmas alkotások sorát előhozva belőlem... :-)))
Készültek mesés nemezmadarak is azóta a Meseterápiás Központ díszítésére, "elrepültek" a mesetarisznyák is a nyár folyamán a táborozó gyerekekhez és szinte mindegyik tarisznya megtalálta a lélekben hozzá legközelebb álló mesés társát! Nagyon örülök, hogy ennek a csodálatos összefogásnak a részese lehettem, melyet ennek a blogvilágnak köszönhetek! Életem végéig elkísér ez az élmény, az biztos!!! :-))) Ők az én "lélekcseppjeim" maradnak mindig is! Tudom, hogy jó helyre kerültek, bárkihez repültek is! :-)))

Boldizsár Ildikó szeretné, ha minél több mindenkihez eljutna ez a levél.  Fogadjátok nagy szeretettel!

2011. szeptember 11., vasárnap

Színes filc csörgők

Egy kis királylány (nevezetesen az öcsém kislányának) keresztelőjére készítettem ajándéknak ezt a két hímzett filc csörgőt. Szép színesnek képzeltem el sok szalagfityegővel megbolondítva, hogy a kis ujjacskáival majd tudja szépen pöncörgetni a kunkori szalagokat. Még hímzési gyakorlatnak is jó volt, mert legalább gyakoroltam a minél szebb lánc- és száröltést illetve a pöttynek látszó francia csomót. (És nagyon is élveztem a szabad mintavezetést!)
(Szándékosan nem tettem rá egyáltalán gyöngydíszítést - pedig szívem szerint azért tettem volna -, hogy még csak véletlenül se hullhasson le róla semmilyen lenyelhető apróság!)

Az egyik filc csörgő egy madárka, piros-narancs-lila-sárga színekben pompázva. A madárka egyik oldala narancssárga gyapjúfilcből készült, a másik pirosból. A farktollainak végén ujjacskákkal birizgálható szaténszalag hurkok vannak, lila-narancs-sárga színekben pompázva. A hátán lévő piros kis hurkon keresztül lehet felakasztani addig, amíg nem tudja megfogni a csörgőt a kezében rendesen.


Nagyon szeretem ezeket a színeket, főleg így együtt!


A másik csörgő egy szintén felakasztható kétoldalas kis filc házikó lett narancssárga-fehér pöttyös (szalag)kéménnyel, egyik oldalán piros, másik oldalán narancssárga tetővel. A csörgő műszálas töltetű puha bélést kapott benne középen egy csörgőcskével.
A virágok zöld szaténszalag leveleit is lehet birizgálni, felfedezni!

Nagyon nagy szeretettel készítettem a csörgőket ennek a kis tündérnek, akit csak így szeretgetnek, dögönyöznek az amúgy ovis-bölcsis fiútesók-unokatesók (négyen is!!!): "Na, hogy vagy, Te kis királylány?" :O) Erre Ő gurgulázva kacag...

Hát azt hiszem nagyon jó helyre érkezett "őkirálylánysága" és szívből kívánom Neki, hogy vigyázzák fentről is olyan óvó szeretettel minden léptét az életben, mint ahogyan idelent szeretik! :-)))

2011. szeptember 10., szombat

Komoly fiúi táska vidámsággal megbolondítva

Egy igazi komoly 3 éves kis férfinak, Andi imádott unokaöccsének készítettem kérésre ezt az állítható pántos teherautó mintás farmer kistáskát.

Az "E" betű nem véletlenül feszít a ponyván... Textilfilccel rajzoltam rá kézzel külön az applikált mintára... A kis férfitulajdonos kezdőbetűje...

Zsebek, karabiner és vidám színes fagolyók nélkül mit sem ér egy fiúi táska! Direkt komoly nagyfiús sötétkék kockás bélést választottam hozzá, hogy még iskolás korában is szívesen hordja majd!


Azt bizton megállapítottuk, hogy az élet igazolta: Karabiner mindenek felett, az mindent visz!!! ;-) Minek a táska, ha nincs benne karabiner...?!
A táska csak ráadás egy igazi kis férfi számára, ami azért nem baj, ha van a kincseknek... :-)))

2011. szeptember 6., kedd

Egy különleges világba utazva

Megihletett Colette röpke játéka a navik és az Avatar világának csodálatos színeivel.

A zöld virágot akár a hajába is tűzhetné Neytiri, a navi lány...

(...gondolom kulcstartóra nincs szüksége, de ékszerként hordhatná...)

És ez a mesék világába készült türkiz nemezmadár is életre kelhetne a kezei között...


És végül egy légiesebb kitűzőm gyönyörűen irizáló mély türkizkék szaténból...

Mivel ma a sok dolgom mellett nem volt időm a játék kapcsán a neten ihlet után kutakodni, ezért inkább a saját alkotásaim közül válogattam néhány hasonló színvilágú kiegészítőt. Ezt a bejegyzést tehát Colette-nek ajánlom szeretettel és a navik színvilágának rajongói számára!

Ui.: A játékot félretéve, a fenti zöld virágos filckulcstartóm még a múlt héten született. Az előadások hallgatása közben eléggé el nem ítélhető módon kulcstartókat készítettem ( az ölemben a pad alatt), hogy legyen mit vinnem a szombati találkozóra, mert már egy darabom sem volt belőle. Egy nagyon kedves hallgatótársamnak nagyon megtetszett és megvette a szíve hölgyének azon melegében. Számomra nagyon megható volt, hogy ilyen szeretettel és lelkes örömszerző adnivágyással kérte tőlem ezt a kis meglepetést! Jó helyen lesz, az biztos!

2011. szeptember 4., vasárnap

Kreatív világ, ha találkozik

"A szívedben rejtegetett kincs, kreatív munkád által láthatóvá válik."

(Albrecht Dürer)


Jucusnál találtam ezt az idézetet, ami nagyon megfogott! A tegnapi ismerkedős, beszélgetős blogtalálkozó kapcsán is ezt éreztem. Mindenkinek a munkáján, alkotásán keresztül jól láthatóan megmutatkozott az egyénisége, a szívében rejtegetett kincs... :-)))
Nagyon örültem a személyes találkozásoknak, megismerkedéseknek! Mégiscsak más ez így személyesen, mint csak a blogon keresztül... :-)))
Sok mindent vittem, a végén pedig a kiállított alkotásaimmal együtt életre szóló tapasztalatokkal tértem haza, ami meghatározza majd a hogyan tovább kérdéseit a jövőben számomra... Még csak most csapódik le bennem az egész nap izgalma, beszélgetései...
Szebbnél szebb alkotásokat láthattunk közelről, akár meg-megsimogatva...

Egy ilyen beleszeretős pillantás volt Judit (Belinbolt) színes faliképe is!!! :-))) Nagyon szerettem volna a pici varrós sarkom falára szembe, a régi Singer-varrógépállványból asztallá átavanzsált asztalkám fölé... Annyira kívánkozott oda... :-)))Olyannyira elvarázsolódtam a színes körök, csigavonalak, gyöngyök, hímzések és az egész kép színvilágának csodálata kapcsán, hogy csak simogattam és nagyon közelről néztem, szeretgettem a mintákat! Azt már csak itthon vettem észre, hogy ez egy karácsonyfát mintáz! :-)))))) Na ennyit rólam... :-O De nézzük el nekem, mert azt egyszerűen tudni kell rólam, hogy én a "színek bűvöletében" élek!!! (Nem véletlenül látható a blogfejlécemen...No, hát itt az élő bizonyíték!) :-)))
De betudhatjuk a nap zsezsgős izgatottságának hatásaként is... Az biztos, hogy ez a kép egész évben a falamon lesz (mindig a szemem előtt szemben) és egy csodálatos alkotásként tekintek majd rá minden nap, ami egy alkotótársam keze munkáját dicséri...
Megvásárolni nem lehetett a faliképet, de szép pillantásaim hatására aztán végül csere-bere lett belőle. Judit az asztalomról a zöld-sárga napernyős gyerek fürdőponcsómat választotta cserébe. :-)))

A közös csere-berére én egy érmetartós kulcstartómat vittem, amit a legnagyobb örömömre Aledi nyert meg. A lehető legjobb helyre került, az biztos! ;-)
(Kép forrása: Aledi, mert persze fényképezőgépet nem vittem magammal)

Én pedig Edittől kaptam egy nagyon szép kis türkiz neszeszert, ami az általam eddig nem ismert (felvagdosós) zsenília technikával készült. Imádom a türkiz színt, úgyhogy nagyon örültem neki!Képes beszámoló erről a napról sajnos csak másoknál látható (pl. Cilinél), mert én elfelejtettem gépet vinni! (Nála például látható az asztalom még kipakolás közbeni állapotban...)
Végül véget érni nem akaró csacsogások, beszélgetések zárták a találkozó napját, ami tán túl hamar is, de kora délutánra befejeződött...
Köszönjük Ginának a rengeteg szervezést és fáradozást! Öröm volt az ismerkedés!!! :-)))
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...