2011. október 31., hétfő

Felvirradt az én napom...

Napsugárság, kerekség, vidámság....

Nagyon sok minden van bemutatatlanul a tarsolyomban... Például ez a 2 hónapja készült narancssárga kerekség... (...amit lehet neszeszerként, kistáskaként pánttal vagy övtáskaként használni, mint a fesztiváltáskámnál....) És lassan eljön végre az ideje, hogy újra alkotásokat is mutassak...

És ilyen szép őszi színek várnak ránk a Mecsekben és Pécs környékén, mert elérkezett  a vágyott pihenés hete.... Nagyon kellett már és bizony megdolgoztunk érte rendesen (mindannyian)....


Jó lesz nekünk!!!  
(Pécs környékiek reszkessetek, mert akár indokolatlanul vidám társasággal is találkozhattok  úton-útfélen...) :-)))

És ma este együtt ünneplünk a kis családommal az egyik kedvenc magyar városomban szépen megadva a módját....

Mindenkinek jó pihenést vagy munkát kívánok és szép őszi napokat, megköszönve a kedves szavakat és a bíztatást!

2011. október 28., péntek

Profán és mennyei

Nálam megfér mind a kettő a maga szépségével... 
A dal és a vizuális szépség...


...és Ágoston-Papp Mónika (Kékmadár) kerámia Madonna-képe....



 (A kép nem ilyen sötét ám az életben, hanem szép meleg barna hátterű...)

Tegnap este óta egyfolytában ezt a dalt dúdolom a munka közben..."Este jő, szürkül bé"... 

A kiskórusban először debütáló lánykám tegnapi esti iskolai koncertjén, a Liszt Gálán ezt énekelte a nagykórus és én végre újra hallhattam hosszú évek óta először... Karai József: Estéli nótázás...
(Tegye föl a kezét, aki ezt esetleg kórusban énekelte!? A nyalkai alkotós lányok is jelentkezhetnek... ;-) Mert bár a szimfonikus zeneművek közelebb állnak a szívemhez, - tekintettel a hosszú zenei múltamra, nem is csoda-, de ez a kórusmű imádatom tárgyát képezi...A mai napig imádom énekelni...)
És ha egyszer belement a fülembe, onnan egy jó darabig ki nem jön... :-)))

A profán mellett pedig eszembe juttatta ma Adris játéka a legkedvesebb képemet, ami a lakásunkat díszíti... Még a nyáron került hozzám Kékmadár Mónitól ez a Madonna-kép az enyészettől megmentve a véletlen műveként... 
(Az alkotónak-művésznek persze jogában áll úgy éreznie, hogy nem tetszik az alkotás, ami a kezei közül kijön, ugye?! De hogy olyan tervei legyenek, hogy bezúzza, bedolgozza újra, na azt már az én lelkivilágom nem bírta... Móni egy kis rábeszélésére eljött velem a kép, nem vagyok én olyan lejmolós típus... És azóta nagy becsben áll a varrós asztalkám fölött... Én pedig cserébe jövök még Móninak egy meglepetéssel!)


Azóta nagyon büszke vagyok rá, hogy ez a csodálatos alkotás az én otthonomban lehet! Köszönöm Móni! Mindig jó érzés kerít hatalmába, amikor ránézek erre a meghitt, óvó ölelésre...! Van számomra egy hihetetlen kisugárzása ennek az alkotásnak...
Meg is ihletett korábban ez a Madonna és bár én nem vagyok művész egyáltalán, de ilyen kép jött ki a kezem alól egy szép és nyugodt pillanatomban... És jó érzés volt...!

2011. október 24., hétfő

Visszaszámlálás...

Utazásra vágyom...!


No nincs ilyen utazótáskánk, mert Andi kisfiának készítettem még a dupla filcmobiltokkal együtt nem is olyan régen, de még minden meglehet!  

(A kérés egy minden gyerekholmit elnyelő, nagy utazótáska volt egyszerű kivitelben, hogy ne kelljen száz külön kis táskával, tasakkal utazni egy-egy hosszú hétvégére pihenni! A táska óriásinak tűnt nekem a maga 54×42×16 cm-es méreteivel, de azóta kipróbálásra is került és pont olyan lett, mint amire vágytak! No én a magam részéről már nem voltam olyan elégedett, mert az egyszerű varrógépem és a saját varrótudományom hiányos foltjai miatt rendesen megküzdöttem helyenként ezzel a műszőrmével bélelt farmeranyagból készült hatalmassággal... A három oldalán körbe cipzáras, kisbőrönd szerű táska alján bélésanyaggal bevont, mosásnál kivehető polifoam talpat készítettem, a jobb tartás érdekében! Ahhoz képest, hogy a formájától kezdve a szabásmintáig mindent kútfőből szedtem és ez meg is látszik helyenként, ahhoz képest nem lett rossz! Szerencsére a hibák nem nagyon látszanak a fényképeken... :-))) Csak az illetékesek tudják...! ;-) És ez így rendben is van...! )


Szóval utazásra vágyom (vágyaim tárgyának csodálatos őszi képei pedig megtalálhatók Mercinél)... :-)))

És tudom eljön a mi időnk, amikor felszabadulva, felszabadultan "duhajkodunk" a kisekkel és a nagyokkal az őszi szünetben Pécs utcáin és környékén... És hogy már csak egy hét van hátra! De addig is még sok víz lefolyik a Dunán... (Addigra be kell fejeznem minden kötelezettséget... Így szól az ultimátum magamnak, hogy jól érezhessük magunkat és egymást!!)

Viszont cserébe csak ez tart életben, ez a vágyakozás.... :-))) És ez rendben is van így!

Ma hajnalban azért, amikor befejeztem az utolsó előtti nehéz vizsgámat (az elektronikus világunk vívmányainak köszönhetően) és ezzel sok kő leesett a vállamról, eszembe jutott az LGT egyik száma:
"Hé, te, aki ...
... Éjjel tanulsz és fáj a szemed,
S a fáradtságtól a könnyed kicsordul,
Adj egy percet nekem az életedből!"
És most adok egy percet az életemből, hogy jól és felszabadultabban induljon ez az utolsó hét! 


Nekem (is) írták ezt a dalt!
Már "csak" be kell fejeznem, amit elkezdtem gyerekkönyvtárügyileg... megspékelve a hétvégi utolsó vizsgámmal...
Aztán ihaj-csuhaj! 
De jó lesz nekünk.... :-)))

2011. október 21., péntek

Pihenésképpen

Még sosem linkeltem be zenés videofájlt, de jelzésnek vettem, hogy amikor a kutatásaim során a gyerekkönyvtár akadálymentesítős anyagomhoz a gyermekkönyvtárosok honlapján erre a mostanában kedvenc számomra bukkantam, akkor megálljak egy pillanatra és meghallgassam újra "pihenésképpen"! :-)

És nem csak azért lett kedvenc ez a szám, mert a közönség soraiban felfedeztem apukám egy régi barátját, hanem mert szívhez szólóan, őszintén muzsikálnak ezek az egytől-egyig vérbeli zenészek...
Ilyenkor kedvem lenne előkapni a hangszerem, de most csak velük együtt dúdolok! :-)))
Annak ellenére, hogy korábban nem igazán voltam oda az ilyen lassú és szomorkás számokért, most már ott tartok, hogy amikor a minap az autó rádióból szólt ez a dal, akkor könnybe lábadt a szemem vezetés közben... Miközben persze dúdoltam a dalt.... :-)))

"Milyen jó nekem, hogy vagy nekem..."

Lehet, hogy öregszem, de inkább az lehet, hogy ez a dal örökérvényű! Pihenésnek mindenképpen nagyon jó volt! :-)

2011. október 19., szerda

Derűre ború és borúra derű

Amikor az ember minden erejével és jó szándékával azon igyekszik, hogy minden jó legyen, minden elkészüljön, minden feladat teljesítve legyen (és nem csak úgy ímmel-ámmal), akkor jön egy olyan ember, aki egyáltalán nem érdemli meg a közös munkát (értsd: leadandó egyetemi csoportmunka) és annak minden felajánlott általam elkészített előnyét. És még ki is használ...

Reggel óta nem térek magamhoz, nem tudok a saját feladatomra koncentrálni... Próbálom elterelni róla a gondolataimat, de elég nehéz elvonatkoztatni az ilyen behatásoktól...

Próbálom a higgadtságot magamra erőltetni, de elég nehezen megy, pedig alapvetően egy pozitív hozzáállású ember vagyok... Csak így tudom magamat biztatni...

"Őrizd az embert magadban, hogy jogod legyen a szóhoz, hogy súlya lehessen a szavaidnak, hogy méltó maradj a munkához."             (Kósa Ferenc)


És úgy, hogy már csak másfél hét és a terhek lassan megszűnnek, átalakulnak...


Szerencsére kevésszer adódik olyan, hogy ennyire letaglózzanak arra nem méltó emberek, így biztosan nem lesznek ilyen borús, negatív hangulatú bejegyzések sem! De ez a mai nap úgy látszik ilyen...
Keresem a vidámító pontokat, de sajnos, ami eszembe jutott (hogy felállok és elmegyek sétálni, kikapcsolódni), az egyszerűen nem megy, mert rengeteg befejezetlen dolgom van még erre a rövidke kis időszakra (szinte napokra leosztva)! 

Ezért gyorsan megírtam ezt a bejegyzést és elővadásztam egy be nem mutatott, korábbi szivárványos kulcstartóm képét, hátha  

... általa egy kis napsugár visszasugárzik rám is...!  :-)

(Ez a szivárványos kulcstartóm az első játékom utáni kérésnek eleget téve, 
egy "érdekesen" alakult csere-bere eredményeként Szerbiában kötött ki...)

Ha befejeztem a mai munkám, lehet, hogy este még lélekemelőként elolvasom újra a játékhoz írt akkori kedves hozzászólásokat! 

Az biztosan helyrebillent majd...:-)))


Ui.: És akkor bizony délután rám ragyogott az a szívderítő napsugár, mert megkerestek a Meskán, hogy rendelnének tőlem 4 kis gyerekválltáskát! :-))) Szeretnek engem az égiek és minden nehézség ellenére, azok közepette is vigyáznak rám!  
És visszajött az őszinte mosolyom is!!!    :-))))))))))))))))))))

2011. október 17., hétfő

Amikor az ember fejére nőnek


Ilyen szépségek születnek szép csöndben, míg én az egyetem padjait koptatom az utolsó előadásokat hallgatva...
Nagylányom rajzolta pasztell krétával egy délutáni foglalkozás keretében a kerületi könyvtári alkotónapon, melyet egy rajzstúdió két tanára tartott. Nagyon szépeket készített mindkét lányom. Készült önarckép, csendélet pasztell krétával, fröcskölt-fújt festmény és még sok szép csoda! Én meg csak ájuldoztam, amikor este későn hazaértem, hogy micsoda képek!

De ez az őszi csendélet....

Azóta is azon gondolkodom, hogy egy 9 éves gyerekből hogyan jöhet ki ilyen alkotás, mint e fenti körtés csendélet? Számomra ez felfoghatatlan... :-)))

(Hol tudtam én 9 évesen így rajzolni?! Bár anyukám hajlamos lenne azt mondani, hogy "De igen, tudtam!", mégis semmilyen ilyen emlékképem nincs, hogy a kezeim közül bármi ilyen egyszerű, de szép és mégis ilyen mélyről jövő alkotás kijött volna... Voltak, vannak a családunkban jókezű emberek, de mégis...)


Ez a kép számomra telitalálat! Bele a kis szívem közepébe... :-)))

"...Tudja isten mi okból
Szeretem? de szeretem..."
(Petőfi)

2011. október 9., vasárnap

Dupla mobiltok filcből megálmodva

Nem kis feladat, amikor rám van bízva teljesen, hogy két különböző méretű mobiltelefonnak egy mobiltartó tokot készítsek és ezen felbuzdulva ráadásul nekem erről külön határozott elképzelésem is van, hogy milyennek szeretném látni (és milyennek nem) ill. milyen technikával készüljön!

Csakis gépi varrást és applikációt képzeltem el a világoskék gyapjúfilc tok mindkét oldalára, hogy a sűrű használatot bírja, de szemet gyönyörködtető legyen minden oldalról ránézni! Mert akinek készült, nagyon szereti és értékeli az egyedit és a szépet! :-)))


Kétoldalú papírvetexxel rögzítettem a gyapjúfilc szirmokat és a virágos köröket a levarrás előtt. Szeretem a kézi varrást, nagyonis (jobban is), de most jól esett kipróbálni, milyen az, amikor az ember lánya a gépi öltéseket egyenként szeretgeti meg, hogy olyan legyen, amilyennek megálmodta....szép és egyenletes... 


Kis mágnes patenttal záródik, virágba illesztve...

A bélés kérdése sokáig nyitott volt számomra, mert nem találtam meg a legmegfelelőbbet az elképzeléseim ellenére sem. Aztán Erzsónál rátaláltam... mire Ő postán S.O.S iderepítette önzetlenül a kért anyagokat és a kinézett világoskék-lila virágos helyett a csomagban lévő drapp alapon finom, pink rózsaszín apró mintás lett a "Na ez az! Ez lesz az!"-anyag a béléshez! (E helyen is szeretném Erzsókám megköszönni a kedvességedet a szép anyagokért! Nélküled nem lett volna ilyen összhangban a küllem és a bellem...!) :-)))

A hosszúkásabb vékony telefon hátulra kerül, a kisebbik (kihajtós) bucok telefon pedig az első rekeszbe. Ez utóbbihoz készítettem drapp-rózsaszín virágos szalagból mobilkihúzót, hogy ne kelljen mélyre benyúlni és könnyen elő lehessen rántani a készüléket a híváskor...
Kicsit sok képben sikerült bemutatnom ezt a mobiltokot, de nem voltam képes szelektálni a fotók közül, annál is inkább, mert hetek óta húzódó, alakuló folyamat végeredménye ez az apróság! Amekkora nagy munka volt ez az első kis mobiltartó nekem, akkora nagy öröm lett a végeredmény, hogy néhány apró nüansznyi hiba ellenére is olyan lett, amilyenre elképzeltem! 

A szeretett személynek, akinek ugyanilyen kerek a világa, mint amilyenek ezek a virágok! :-)))


2011. október 5., szerda

Őszi varrás a kertben

Tegnap a megrendelés kézi varrásához kiültem a kertbe dolgozni, hogy kihasználjam a verőfényes őszi napsütés jótékony feltöltő hatását.
Nagyon szép ilyenkor a szőlő lugas, ahogyan pirulnak a levelek. Jöttek madárkák is az érett vadszőlő kék bogyóit falatozni. Felnéztem a varrásból és egy méterre tőlem pici vörösbegy evett felettem. Majd jött egy feketerigó lány és rozsdafarkú is, meg széncinke. Hihetetlenül szépek ilyen közelről! Én meg csak csendben lestem őket!
Kész lett a varrás is, majd más is igényt tartott rám... Jött Őnagysága segíteni és szólni...
Ez itt kérem a dédikutyám "hol a vacsorám"-tekintete gyöngyös vízcseppel a nóziján ... :-)))
(Gyöngyös nózi aztán jól megsértődött, hogy nem azonnal kapott, mert még a maradék húsz centinyi öltést előbb befejeztem..... Micsoda anya az ilyen!)  :-)

(Már nyílik nálunk is a krizantám...) :-)))

Szeretem az őszt! Az október az én hónapom!

2011. október 3., hétfő

Madonna gyermekével

Amikor a madárkás filccsörgőt készítettem nem is olyan régen a keresztelőre, aznap rajzolgattam más mintákat is... Többek között ezt a régóta bennem motoszkáló képet is...

Madonna gyermekével...

(Akkor kiszabtam natúr, drapp és fehér filcből a részeit, hogy megvarrom és meghímzem, de nem jutottam vele tovább idő hiányában...)

Viszont az a nap csodálatos volt, ahogy csendben díszítem a keresztségre váró kicsi lánynak a filcmadárkát és a bennem cikázó gondolatok hatására papírra vetem, anyagba álmodom ezt a Madonnás rajzot... 

Az anya, ahogy öleli a gyermekét...   A gyermek...   (ekörül forogtak a gondolataim és az enyéim körül)...

Szaladtak az öltések és vele együtt a gondolataim is... 
Az életről, az életünkről, a babaillatú pihés összebújásokról, a mostani nyakukbafúromazarcomésúgypuszilomapuhabőrét-ölelésekről és hogy mit hoz a jövő, mi lesz és egyáltalán lesz-e az, amit elképzelek... és lesz-e rá lehetőség(em)... 

Furcsa lelkiállapotba kerültem, ami azóta sem hagy nyugodni, csak csendesedett... Talán egyszer a helyére kerülnek a dolgok...

Amikor így erőt vesz rajtam a sok tanulnivaló, vizsga, diplomaírás és munka miatti ősfáradtság, mint például ma este, akkor töltekezem a mai gyermekien anyáskodó, együttérző simogatásukból és az olyan gondolatokból és képekből, mint ami azon a napfényes nyugodt délutánon megadatott...

Szeretem ezt a képet és a hozzá kapcsolódó érzéseket... :-)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...