Csodálatos napfényben búcsúztunk...És az életnek mennie kell tovább...
A természet is az örök körforgást hirdette a sírok között virító ibolyás pázsit látványával...
És igen, én végtelenül hálás vagyok, hogy van kit szeretnünk tovább és van kivel törődnünk...
3 megjegyzés:
Az ibolya szinte fricska a halálnak.
Legalább a napsütés gyógyír volt a bánkódó lelkekre.
És ráadásul csodálatos ibolyatenger...
Szinte azt hirdették ezek a kis virágok, hogy akik mellettük nyugszanak, nekik is voltak szép pillanataik az életben...
(Ők is láthattak ibolyát...)
Az él bennem h a temetőkben hideg és szél uralkodik... jó hogy nem ebben volt részetek és jó hogy így fogod fel ezt a felfoghatatlan állapotot.
Legyen szebb napod!!
Megjegyzés küldése