Nyulacskáék

Na, akkor nyulacskáék...

Az úgy kezdődött hónapokkal ezelőtt, hogy amikor elkezdtem varrni, akkor természetesen egyre többször hallottam azt itthon a lányaimtól, hogy "Eeez de szép! Csinálj nekünk is ilyet...!" vagy "De lenne nekem is ilyen...!". Táskát persze kaptak, csak az volt a baj, hogy más kézműves dolgokra is ezt mondták, amit csak úgy nézegettem másoknál a neten... Ez utóbbit még leszereltem valahogy (az másé), de a nagy egyre többször nyúzott puha nyuszikáért...(Nem mutatom be mennyi és milyen típusú állatsereglet van itthon...)

Hiába tiltakoztam, hogy nem csináltam még, nincs időm, meg különben is annyi van... Végül több heti nyúzás, könyörgés és nagy barna bocika szemű pillantgatás után feladtam és ajánlottam egy alkut, ha ők is letesznek az asztalra cserébe valamit...

A másodikosommal megegyeztünk picit több matek és olvasás gyakorlásban (duzzogás nélkül), a kisebbikkel pedig már nem is tudom (talán picit több szófogadás lehetett?!)... és akkor megvarrom Húsvétra...
Le a kalappal, mert nagyon igyekeztek... :-)))
Most ott tartunk, hogy a nagy folyamatosan olvas (magától is) és két hónap minden esti olvasás után a tavaszi szünet egri kirándulásának hatására ki akarja olvasni az Egri csillagokat... :-))) Megbeszéltük, hogy nyáron nekikezdünk együtt és felváltva olvassuk hangosan...(Egy bekezdést anya, egy bekezdést lánya!)
(Nem túl szép szülői magatartás a csemetét így "zsarolni", de őszintén megvallom, nem igazán volt kedvem nekiállni két nyúl magvarrásának ennyi munkám és tanulás mellett és úgy gondoltam, hasznukra válik egy kis "megjavulás"...Valamit valamiért...)

Szóval közben ez idő alatt kerestem-kutattam (szabás)mintákért... Volt Tildás, volt kicsi, nagy, és még reménykedtem hátha megnyerem BogárKrea játékán az ő nyusziját (nálam az övé a legnyerőbb)...Hát nem jött össze...
De oda is eljutottam Húsvét előtt egy héttel, hogy megveszem bárkitől, csak ne kelljen megvarrnom ennyi éjszakázás mellett...(Micsoda anya az ilyen...!)
Csak egy bökkenő volt, későn kaptam észbe, nem voltunk itthon Húsvét előtt (nem tudtuk volna átvenni a csomagot) és anyavarrtát vártak tőlem plussz meg is ígértem(azt pedig be kell tartani, ugyebár kedves anyuka...)!

Hát lett egy éjszakám a tavaszi szüneti elutazásunk előtt egy nappal és fejest ugrottam a nyúlvarrásba ezerrel...
Este 6 előtt 10 perccel anyagvásárlás...Sikerült egy olyan méregdrága világosbarna művelúr anyagot vennem itt a legközelebbi méteráruboltban, hogy csak na... Ráadásul itthon másfél órán át tisztítottam a szöszöktől (ragasztós) tisztítóhengerrel az új(!) anyagot, mert képzeljétek szó szerint koszos volt!!! (Sose megyek oda többet!)
Szabásmintának végül a Cukotásnál látott nyuszimintát választottam némi átalakítással a saját szájam íze szerint. ( A kerek talpat és a cirádás farkincát már például képtelen lettem volna hajnalban jól megvarrni, de a nagynak pont az enyém lába és pompom farka tetszett a legjobban...) Van bennük valami bájos bumfordiság ezekben a nyaka-nincs nyulakban...
(Azt azért meg kell valljam, BogárKrea nyuszijai még mindig jobban tetszenek...remélem az én két nyuszim nem sértődik meg!) :-)))
A két nyuszi kiszabása tartott a legtöbb ideig és a pofijuk kitalálása (azt is átvariáltam)... A nyuszipofi egy régi, fehér polár sálból készült, a szemek és a szivecskenózi egy pink-lila polárkardigán mintájából kelt új életre (éljenek a régi holmik és az újrahasznosítás, főleg hajnalban!!!). Itt például olyan, mintha két tokás öreg nyuszi beszélgetne, nem?!A két nyuszit a fülük mintája alapján lehet megkülönböztetni (azt is kisebbre vettem az eredetinél) és a ráadott ruhácskáról, amit korábban varrtam a babáiknak régi virágos párnahuzatból. (Aledi babaruháit nézegettem mintaként, de nyomába sem érek, az biztos... Készült több babaruha is, de be sem mertem mutatni...Jobb ez így, ha csak a mester munkáit látják a nézelődők!)Amikor a nyuszirészletek végre kész lettek, az összevarrás ahhoz képest már hamar ment. Összességében nem volt nehéz elkészíteni, csak nekem tartott megint sokáig (plussz rögtön kettő nyuszi kellett)...
4-re kész lettem (nem délután) és fél ötre már el is tüntettem a romokat-nyomokat, nehogy reggel lebukjak...

Húsvét vasárnap most kivételesen nem a nyuszi hozta az ajándékot, hanem anya és persze nyuszit!!!
Naaaaagy volt az öröm!!! Kaptam bőséggel puszikat, öleléseket... :-)))
És magamnak azért azt is bevallom, hogy megérte, mert mindenki jól járt...
Mert picit azért büszkeséggel tölt el, hogy ráadásul pont ilyen nyuszikája senkinek nem lesz kerek e világon...

Azt viszont megállapítottam, hogy az összes babavarró és plüssfigura készítő alkotó előtt megemelem a kalapomat...!!! Rengeteg munka és odafigyelés kell egy ilyen műhöz! (Aki pedig sokallja az árukat, azoknak ajánlom egyszer próbáljanak elkészíteni egyet...Na én megtudtam mi a magyarok Istene!)
Úgyhogy én mindenképpen maradok a táskáimnál és szépen csodálom az alkotókat tovább, az biztos!