"Az ember a világot megismerve önmagára talál,
és magát megismerve, föltárul számára a világ."
(Rudolf Steiner)
Folyamatosan tanulom magamat... még mindig...
És folyamatosan tanulom a világot... most éppen a valóvilágot... (újratanulom)... a VALÓDIT... úgy bizony... (csak most éppen angolul)...
Keresek és kutatok... remélem meglelem az én valódi világomat...! Remélem...
Addig is egy végigdolgozott nap végén ilyenekkel jutalmazom magam lelkileg, hogy a belső világom egyik korábban készített őszinte megnyilvánulását beküldöm éjszaka a Folt Bolt és az 1001 Fonal által meghirdetett "Alkoss Fonalból" Pályázatra...
Még mindig ezt a részletét szeretem legjobban ennek a kuszán erezett törzsű, fonalfás-gyöngyös irattárcának... :)
Olyan esetleges, hogy merre kanyarodnak a fa (az életfa) ágai...
Pont, mint az életben...!
6 megjegyzés:
Tanuljuk együtt a világot! Én is most tanulom megélni, meglátni, felfedezni egy egészen más szempontból, mint eddig. Nyitottabban, vidámabban, el/befogadóbban:)
És sokkal jobb így!
És nem könnyű megtalálni a kint és bent között az egyensúlyt...!
De ha megvan/meglett/meglesz, akkor nagyon jó lesz nekünk...! :)
Ez a tanulás soha nem fog véget érni, ugyanis folyamatosan változunk, így mindig újra kell tanulnunk önmagunkat is :-)
Az önmagunk tanulása az még csak-csak megyeget, de a világgal ezt összehozni... Háát nem egyszerű... Azt még nagyon meg kell tanulni... :-)
úgy hiszem, az idézetnek csak a második fele oké... ha a minket körülvevő világból próbálunk magunkra tálálni, nem sok jóra számíthatunk.
nem szimpatikus a gondolat, hogy a világ(divat) mondja meg, hogy ki is vagyok...
Julcsi is magából indul ki, Te is a kintről és a bentről írsz... önmagunkat kellene megtalálni, s akkor elbírnánk a világgal is.
remélem, hogy egyszer... Te is, én is, mi is...
ahhoz, hogy önmagunkat megismerjük biztosan kell bátorság, kíméletlenség, elfogadás és ezeken kívűl még valami plussz is: a hit ereje. (az talán mindegy is, hogy Istenben, magunkban, az ezoteriában vagy bármi egyébben)
(nálam sajnos több ponban is gyengélkedik a dolog)
Erzsókám, azt hiszem igazad van... A belső hitem ereje, ami eddig a legerősebb bástyám volt...! Az, hogy ebbe a világba mit engedek be kívülről, az már nagyon is rajtam múlik...
Most nagyon megölelnélek Benneteket! :-)
(Egyszer össze kellene jönnünk a nagy távolság ellenére is egy jó kávé/finom tea mellett, nagyon benne lennék és megbeszélni a világ és a magunk dolgait...)
A külső világ egy szeletének megismerése és a saját világomba való beengedése volt például a blogoládia... Ha ez elől továbbra is elzárkóztam volna, akkor most nem beszélgethetnék itt mindenféle gondolatokról három ilyen fantasztikus emberrel...
Köszönöm Lányok, hogy vagytok! :)))
Megjegyzés küldése