Egy játszótakaró története, avagy az építész, az art deco és a tűzött takaró esete...

Beleugrottam az ismeretlenbe... Ismét... :)

Andi kérésére készült ez a játszószőnyeg a nemrégen született második kisfiának, Vilmosnak! Egy nagyon szép és egyszerű, földre teríthető, puha, meleg takarót szerettek volna, amire a babát le lehet tenni játszani...

Ismét szabad kezet kaptam! :)

Nem volt semmilyen megkötés, csak a nevet kellett rátennem... Semmi nagyon gyerekes, túlmintázás nem jött szóba, jól ismerve az ízlésüket... Mivel patchwork takarót még sosem készítettem, ezért újdonság volt az egész... a megtervezéstől kezdve a kivitelezésig...!

 

Nagyon klassz anyagokat vettem hozzá (volt közte német és amerikai pamut...sőt még Debbie Mum anyag is és ez utóbbira nálam eddig még nem volt példa...) Az anyagokat úgy válogattam és megpróbáltam úgy elrendezni, hogy egy régi, de modern színes üvegablak elosztására emlékeztessen... Az art deco és a szecesszió nagy kedvencem!!!
(Az anyag és színösszerendezés nagyon sok fejtörésembe került...mondhatni ezer próbába és jó pár napba, hétbe, mire nagyjából összeállt... Kicsit irigylem az igazi patchwork-ösöket, akiknek jó szeme van ehhez és pikk-pakk megálmodnak egy-egy takarót...)

Takarómintának egy old's cool automobilt rajzoltam textilfilccel, mert amikor megláttam a mintagyűjteményes Taschen-könyvemben, akkor azt gondoltam, hogy az applikált és szintén textilfilccel rajzolt art deco-s betűk mellé nem kell más minta, egyes-egyedül csakis ez a szecessziós oldmobil, ami igazán mutatós és igazán menő fiús autó!!!

Nem bánom egy percig sem, hogy ennyire visszafogott és egyszerű lett ez a játszótakaró, mert kibújt belőlem a szecessziót imádó, rajzolni vágyó építész és muszáj volt EZT megvalósítanom, megrajzolnom! (És milyen jó is volt újra kézzel rajzolni...)
Valahogy nem kívánkozott rá más (gyerekesebb) minta...!

A kétoldalú papírvetexxel felapplikált art deco-s betűk határozták meg az egész takaró hangulatát! Imádtam őket rajzolni! Onnan már egyenes út vezetett az automobilhoz! :)

A bordós-piros betűk cirkalmas hátterét is fekete textilfilccel rajzoltam fel! Ehhez egy olyan fehér pamuthátteret kerestem, amin nem fut meg a textilfilc ill. kellően erős és sűrű szövésű az anyag. Ezt egy hibátlan minőségű, régóta őrizgetett, örökségből származó, népi hálóing finom szövésű anyagában találtam meg (amit már csak anyagnak lehetett felhasználni, mert egy helyen kijavíthatatlanul elszakadt...)!

Így került bele a családi múltunk egy (fehér pamut) darabkája a régmúlt idők szecessziós és art deco stílusát (szeretettel) felidéző, mai gyerektakaróba...! :-)

Igencsak izgalmas volt számomra a takaró anyagdarabjainak összevarrása, az elkészült mintás fedlap letűzése, majd a takaró szegése, mert még sosem csináltam ilyet... De még csak hasonlót sem...! És végül a patchwork takarók varrásához szükséges technikák áttanulmányozása után a megvalósítás már nem is volt annyira nagy ördöngösség... így utólag végiggondolva... (Csak ne izgultam volna magam túl emiatt ennyire!) 

Nagyon szépet akartam készíteni, szép varrással, letűzéssel... (és mondhatom megérte a több, mint 60-70 biztosítótűm felhasználása a vízlepergetős kék hátlapanyag letűzéséhez, mert ahhoz képest egész tűrhető lett életem első varrógépes takarótűzése...) Sikerült szinte láthatatlanul letűzni, levarrni a mintás anyagok összeillesztéseinél... Tudom ez nem nagy szó az igazi patchwork-ösöknél, de a témában járatlanként nekem nagy izgalmat okozott a kivitelezése! 

Szeretem azt ebben a takaróban, ahogyan a különböző színű, mintájú, pöttyös, csíkos, kockás anyagok találkoznak... :)

(Semmi extra... csak egy szín- és mintaügyi szeretem-találkozás...)

A tűzéssel még jobban előjött az a hatás, amit el szerettem volna érni... 

Egy színes, osztott üvegablak mozaikszerű látványát... mai modern anyagokkal!

És az életben sokkal finomabb árnyalatú ám az egész (100×130cm-es) takaró! :)

Érdemes lesz majd a baba mellé bújni, odakucorodni, mert olyan más közelről, abból a szemszögből, mint fentről... Onnan olyan pihe-puha és finom hangulatú... :)))

Nagyon köszönöm az ismételten belém vetett bizalmat (és hogy újra be lettem dobva az ismeretlen, de izgalmas mélyvízbe)...!!! Olyan takaró készítése volt az álmom, ami szerethető, (mégsem csak gyerekes), időtálló és később is használható... akár falvédőként, ágytakaróként is egy nagyfiú számára... Remélem Ő  is szeretni fogja majd... :)))