Profán és mennyei

Nálam megfér mind a kettő a maga szépségével... 

A dal és a vizuális szépség...

 ....Karai József: Estéli nótázás....   

...és Ágoston-Papp Mónika (Kékmadár) kerámia Madonna-képe....

 (A kép nem ilyen sötét ám az életben, hanem szép meleg barna hátterű...)

Tegnap este óta egyfolytában ezt a dalt dúdolom a munka közben..."Este jő, szürkül bé"... 

A kiskórusban először debütáló lánykám tegnapi esti iskolai koncertjén, a Liszt Gálán ezt énekelte a nagykórus és én végre újra hallhattam hosszú évek óta először... Karai József: Estéli nótázás...

(Tegye föl a kezét, aki ezt esetleg kórusban énekelte!? A nyalkai alkotós lányok is jelentkezhetnek... ;-) Mert bár a szimfonikus zeneművek közelebb állnak a szívemhez, - tekintettel a hosszú zenei múltamra, nem is csoda-, de ez a kórusmű imádatom tárgyát képezi...A mai napig imádom énekelni...)

És ha egyszer belement a fülembe, onnan egy jó darabig ki nem jön... :-)))

A profán mellett pedig eszembe juttatta ma Adris játéka a legkedvesebb képemet, ami a lakásunkat díszíti... Még a nyáron került hozzám Kékmadár Mónitól ez a Madonna-kép az enyészettől megmentve a véletlen műveként... 

(Az alkotónak-művésznek persze jogában áll úgy éreznie, hogy nem tetszik az alkotás, ami a kezei közül kijön, ugye?! De hogy olyan tervei legyenek, hogy bezúzza, bedolgozza újra, na azt már az én lelkivilágom nem bírta... Móni egy kis rábeszélésére eljött velem a kép, nem vagyok én olyan lejmolós típus... És azóta nagy becsben áll a varrós asztalkám fölött... Én pedig cserébe jövök még Móninak egy meglepetéssel!)

Azóta nagyon büszke vagyok rá, hogy ez a csodálatos alkotás az én otthonomban lehet! Köszönöm Móni! Mindig jó érzés kerít hatalmába, amikor ránézek erre a meghitt, óvó ölelésre...! Van számomra egy hihetetlen kisugárzása ennek az alkotásnak...

Meg is ihletett korábban ez a Madonna és bár én nem vagyok művész egyáltalán, de ilyen kép jött ki a kezem alól egy szép és nyugodt pillanatomban... És jó érzés volt...!