2011. október 3., hétfő

Madonna gyermekével

Amikor a madárkás filccsörgőt készítettem nem is olyan régen a keresztelőre, aznap rajzolgattam más mintákat is... Többek között ezt a régóta bennem motoszkáló képet is...

Madonna gyermekével...

(Akkor kiszabtam natúr, drapp és fehér filcből a részeit, hogy megvarrom és meghímzem, de nem jutottam vele tovább idő hiányában...)

Viszont az a nap csodálatos volt, ahogy csendben díszítem a keresztségre váró kicsi lánynak a filcmadárkát és a bennem cikázó gondolatok hatására papírra vetem, anyagba álmodom ezt a Madonnás rajzot... 

Az anya, ahogy öleli a gyermekét...   A gyermek...   (ekörül forogtak a gondolataim és az enyéim körül)...

Szaladtak az öltések és vele együtt a gondolataim is... 
Az életről, az életünkről, a babaillatú pihés összebújásokról, a mostani nyakukbafúromazarcomésúgypuszilomapuhabőrét-ölelésekről és hogy mit hoz a jövő, mi lesz és egyáltalán lesz-e az, amit elképzelek... és lesz-e rá lehetőség(em)... 

Furcsa lelkiállapotba kerültem, ami azóta sem hagy nyugodni, csak csendesedett... Talán egyszer a helyére kerülnek a dolgok...

Amikor így erőt vesz rajtam a sok tanulnivaló, vizsga, diplomaírás és munka miatti ősfáradtság, mint például ma este, akkor töltekezem a mai gyermekien anyáskodó, együttérző simogatásukból és az olyan gondolatokból és képekből, mint ami azon a napfényes nyugodt délutánon megadatott...

Szeretem ezt a képet és a hozzá kapcsolódó érzéseket... :-)

5 megjegyzés:

csutkailda írta...

Tiszta libabőrös vagyok, ahogy a soraid olvasom.
Olvasom, érzem, értem, amiről írsz. :)))

erzsó írta...

Lesz minden... előbb vagy utóbb.
S ami már van, az is több mint ami sokaknak megadatott: tehetség és godnolatok, emlékek és érzések, s legfőképpen szerető család.

Lidércke írta...

Ó, de szép.... :)

Tündérlátta írta...

Kitartást a vizsgához, diplomához!! Felnézek rád, hogy gyereknevelés mellett vállaltál egy egész embert kívánó feladatot!
Igen, a szeretetük tápláló. Igaz én most jóval érzékenyebb vagyok minden szeretettel kapcsolatos érzelmi megnyilvánulásra. A Madonna gyermekével. A tekintet. Most úgy gondolom ennél szebb feladata nőnek, férfinek nem lehet.

Krizantám írta...

Lesz minden, egyszer csak úgyis megadatik...
És türelmetlen sem vagyok, csak kíváncsi...

De ami azóta sem hagy nyugodni, az a saját magamat is meglepő, a semmiből újra felbukkanó érzések az érkező lélekről, amit egy család, egy anya kap, kaphat...
A világ legszebb feladata kihordani és szeretve terelgetni egy lelket...

...és nem tudom, "hogy mit hoz a jövő, mi lesz és egyáltalán lesz-e az, amit elképzelek... és lesz-e rá (újra) lehetőség(em)..."
...de az biztos (akár így lesz, akár úgy), hogy ezt az utolsó fellángoló anyai érzést (ösztönt) elraktározom magamban mindenképpen...

Tündérlátta Kata, én pedig azért csodállak, hogy minden kérdésed, tűnődésed mellett egy harmadik lélek terelgetésének részese leszel!
És én azóta a vágyakozós napfényes délután óta viszont úgy gondolom, hogy a tanulásnál ezerszer szebb feladat a Te utad! :-)))

Madonna a gyermekével...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...