Az élet habbal...

Dolgozom és dolgozom, nagyon és ezerrel varrok! Mindent, amit vinni szeretnék a vásárba (mert nem vásárokba, de nem ám, mert csak a törökbálinti húsvéti vásárba megyek, mert jelentkezésem, befizetésem után egy nappal mondták le a szervezők a Gouba-vásárt... :-(  Nem írom, le mit éreztem, amikor megtudtam, mert magamnak sem tudnám összeszedetten megfogalmazni...) Ha megyek a Goubára, akkor valószínűleg már csak májusban, de még meglátjuk az egészet... Ez a hajó egyenlőre elúszott, ezért a meglévő dolgokra koncentrálok, de arra nagyon!

Minden képlékeny és alakul körülöttem... Zajlik az élet és én próbálom a helyén kezelni a dolgokat! Néha azért megy is... De ami állandó, hogy szisztematikusan és folyamatosan varrok, kézzel -lábbal (pedállal)! Próbálok (jól) felkészülni a törökbálinti húsvéti vásárra! Az összes drapp gyerek kistáska elkészült, a DOTTY-táskák száma is figyelemreméltóan közeledik a véglegeshez... Tehát üres kézzel már nem megyek! :-))) Ötletem még számos, hogy miket is kellene még megvarrnom, de az idő az ezer cikázó gondolat kézzel foghatóvá varázsolására nem is biztos, hogy elég lesz! Nem baj! Jutok, ameddig jutok...

Komolyan nagyon sok új gyerek és DOTTY-filctáska készen van (és minden egyes táska más, teljesen egyedi, és jó érzéssel tölt el, hogy nincs két egyforma köztük), de mivel késő estig varrok, ezért nincs időm a napfénynél fotózni, tehát kép a legújabbakról egyenlőre nincsen! A régebbiekről van és ezeket sem mutattam még...

De alapvetően nem ezeket mutatnám meg most főleg... Mert történtek más dolgok is, ami feletti örömködésemben nem tudok (tudunk) napirendre térni... Így néz ki a kutyám, ilyen édesre lett nyíratva...!

Az eseménydús hét történései közé tartozott, hogy az én drága öreg golden retriever kutyám egyik reggelre "megörvendeztetve" minket csatakos és nem túl illatos bundával lepett meg, így S.O.S hívtam a hajszobrászát, hogy azonnal segítsen ki minket az amúgy is esedékes kutyanyírásban... Mérhetetlenül sok téli bunda maradt ott nála és egy ilyen édes megfiatalodott (és TISZTA) öreglánykát fuvaroztam haza (persze két varrás között)...

(Annyira édes ilyenkor rövid szőrrel, hogy mindenki egyfolytában ajnározza... :-)))

Olyan a szőre, mint egy vizsláé!)

És csak, hogy a mihez tartás végett lássuk, miből lett a cserebogár, mutatok egy ilyen volt-ilyen lett képet is!

Ez a kép még novemberben készült, amikor magunkhoz vettük a kutyáját már ellátni képtelen dédi, szintén öreg keverék gordon szetterét, hogy ne kerüljön menhelyre... Szóval azóta két nagytestűnk  van! Itt még mind a kettő loboncos-habos szőrrel vág szegény-éheztetett-szerencsétlen sorsú kutyafejet az akkori bundaigazítás előtt! :-))) Ez az élet igazán habos oldala! ;-)

És amióta a hét eleje óta nem tudunk napirendre térni a retrieverem cuki megnyírt fizimiskája fölött, azóta simán elkanászodott az agyonajnározásban és bejön a (számukra amúgy kevésbé megengedett, mondhatni  majdnem teljesen tilos) gyerekszobai játszószőnyegre ilyeneket csinálni...

...pihengetni... :-))) 

... és SEGÍTENI anyának varrni (mert ott varrok ám nappal), mert nagyon szüksége van minden segítségre ebben az egyfolytában varró vásári felkészülős időszakban... ;-)

(Ui.: Ja és ha már az egyik bejött, utána jön a barátja is szolidarítani, azaz (bocsánat) segíteni... ;-) Néha azért kiküldöm őket egy nem túl hiteles "Nananana"-felkiáltással, de visszaszivárognak, főleg a hab nélküli hófehérség, mert láthatják szemeikkel, hogy elkél a segítség! Szóval így dolgozom!) :-)))