Kezdjetek el élni...

"Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak

Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak

Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma

Senki bele nem halt még komédiába

Ripacsok, színészek, az élet a tiétek

Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

(próza:

jó néha sötétben a holdat nézni,

hosszan egy távoli csillagot igézni.

jó néha fázni, semmin elmélázni,

tavaszi esőben olykor bőrig ázni,

tele szájjal enni, hangosan szeretni.

jó néha magamat csak úgy elnevetni,

sírni ha fáj, remegni ha félek,

olyan jó néha érezni, hogy élek.)

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam

Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam

Hogy elmúlt az élet…

…kezdjetek el élni!"

Köszönöm Csutkaildának és Erzsónak, hogy pont ma találtam rá erre...! :)