(Az 1888-ban épült régi vendégház végében található pajtánk ajtaja...
A művészfotókat készítő férjfim szerint "krizantám" virág... csak nekem...)
(A kert végében aranyló búzatábla aratásra várva,
amikor estvére végre a forróság múltával jól esett a séta a ház hűvöséből előbújva...)
(Útközben a legkedvesebb, legrégibb boronaház...)
(Fazekasműhely...)
(A múlt után a jelen...
U. Nagy Gábor őrségi építész fantasztikusan egyszerű és minőségi házai...)
(Éppen befejezés előtt álltak az U. Nagy Gábor tervezte Pajta Tánctábor épületei a nyitáshoz közeledvén...)
(Csuda kisugárzású misztikus helyeken járva kint és bent...)
Nagy élmény volt, nagyon nagy...
(Főleg, hogy sosem jártam még e csodás tájon...
...sem gyerekként, sem építészként...)
Itthon pedig folytatódott a munka kacskaringókkal és virágokkal a kéréseknek megfelelően...
Már el is készült Annának a hímzett monogramos, állítható vállpántos kistáska... A kapott visszajelzés pedig minden képzeletemet felülmúlta a dicsérő szavaival és jelzőivel (nem írom itt le, mert kérkedésnek tűnhetne, de minden esetre nagyon boldoggá tett)! :-)))
Annyit idézek csak a kedves megrendelő legeket sem nélkülöző szavaiból, hogy "...az külön tetszik még benne, hogy 2 éves kortól 12-ig "megállja a helyét"...! "
Remélem a megajándékozott leányzó is örömmel hordja majd jó sokáig...
Szeretem ezekben a kérésekben, hogy mindig máshogy futnak a kacskaringóim, így sosem készül két egyforma táska, még ha korábban volt is már hasonló... :-)))A másik nagy örömömet a héten a következő bejegyzésben osztom meg...