Ilyen szerelmetesen gyönyörű érzés virágzik ki az én kis szívemből, amikor Beethoven: D-Dúr hegedűversenyét hallom... :-)))
És ma este (édesanyámat is meghallgatva) a Zuglói Szent István Zeneházban olyan csodálatos és tökéletes Beethoven élményben volt részünk Záborszky Katariina hegedűvirtuóz koncertjének jóvoltából, hogy olyan szívből és lélekből jövő hegedűhangokat én még nem hallottam... Még most is a hatása alatt vagyok!!!
Amikor szól a hegedű, de azokat a csodás dallamokat egy lélektől vezető láthatatlan fonálon keresztül belelehelik a hangokat megszólaltató ujjakba...
Szíveknek gyönyörűséges borzongattatására... Csodálatos! Csodálatos nagyon! :-)
Ez a régi felvétel, amit találtam, ez is nagyon szép, de amiben ma részünk lehetett, az a fantasztikus tehetséggel és virtuozitással megáldott érzékeny női lélek volt, ami kihallatszott a karakteres Beethoven-muzsikából!
Bár Beethoven mester igen tüskés természetű volt (mondjuk, aki ilyen lenyűgöző művet tud írni, annak minden megbocsájtható), de szerintem ő is érezte volna ezt a sok finom lélekrezdülést!
Talán Záborszky Katariinát is homlokon csókolta volna Beethoven, mint állítólag annak idején a fiatal Liszt Ferencet, aki zongorajátékával elkápráztatta az öreg Mestert egy koncertjén! (Liszt Beethoven csókja utántól tartotta magát művésznek és tudatosult benne, hogy ez az ő útja...) A ZENE!
Örök szerelem ez a hegedűverseny...! Olyannyira, hogy most is zokog érte örömében a szívem a gyönyörűségtől... :-)))
6 megjegyzés:
Csodálatos ahogy írsz és ahogy a zene hatására alkotsz!!!
Micsoda gyönyörűségesen tudtad szavakba foglalni az érzéseidet!!
Ezt jó volt olvasni, Kriszta!
Kb. én is így érzek a hegedű iránt! :) Az örök szerelmem Vivaldi. Nem ragozom tovább, te olyan szépen leírtad.
Örülök neked.
katartikus lehetett...
Megjegyzés küldése