Barna-drapp laptoptáska honfoglaláskori virágmotívummal

A korábban készült netbook táskám mintájára kaptam egy izgalmas felkérést egy egyedi kialakítású, nagyméretű laptoptáska elkészítésére!

Nem volt ám mindennapi kérés... :-))) A régészetet tanuló kedves megrendelőm egy régi honfoglaláskori aranyozott ezüst lószerszámvereten található négyszirmú virágmintát kért díszítésként az elkészítendő laptoptáskája elejére!

A fenti képen középen, legfelül látható szíjvég belső mintája volt a kérés, csak fektetve...

Végül is az eredeti minta kissé asszimetrikus formája helyett közös megegyezés és a rajzaim alapján inkább egy szimmetrikus virágforma mellett maradtunk...

Teljesen odáig voltam érte, hogy micsoda feladat! Fantasztikus egy ilyen régi motívumot újraálmodni mai, modernebb formában... A megvalósulás során pedig ez kerekedett ki az öltögető, hímző kezeim közül a táska elejére... :-)))

(Kétoldalú papírvetexxel felvasalt drapp gyapjúfilc virágminta, barna hímzőfonallal láncöltéssel felöltögetve, bronzosan óarany színű matt fényű gyöngydíszítéssel, középen pedig rejtett vlies alátéttel kidomborított ovális virágközéppel...)

Mindenképpen szerettem volna az általam készített négyszirmú virágmintán visszaadni az eredeti szíjvég térbeliségét, enyhe kidomborodásait, utalva rá, hogy ez nem egy síkbeli minta volt eredetileg, mint pl. egy hímzés vagy egy bútorfestés, hanem egy fény-árnyék játékkal rendelkező tárgy, amit egy hajdanvolt mesterember fémbe álmodott...

Nagyon visszafogottan díszítettem meg a mintát ezzel a drappos, fémesen csillogó gyönggyel. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy hova kerüljön rá és milyen elrendezésben. Pont csak annyit szerettem volna rágyöngyözni, amennyi a régi virágminta fényét emeli, de nem csapja agyon ennek a csodálatos formavilágú mintának a szépségét. Végül nem akarván túldíszíteni, a virágszirmok végére tettem gyöngyöket és a tulipánra emlékeztető levelek közepére sorban.

A 35×45×15cm-es laptoptáska Zsuzsi kérésére vízálló anyagból készült, mely egy barna és nyersfehér erős szövetszerű anyag, aminek a hátára gyárilag rá volt dolgozva egy vastag (műa. alapú) vízzáró bevonatréteg. Elképesztően erős, viszonylag kemény, de jó tartású anyag, nagyon strapabíró! Még sosem dolgoztam ilyennel... Jó tapasztalat volt ez... Nem volt különösebben nehéz varrni (még a vlies béléssel együtt sem), de a sarkoknál és a táska tetején lévő levarrásnál túl vastagnak bizonyult a visszahajtott több réteg összevarrásához... Néhány helyen megküzdöttem az anyaggal ugyan, de az anyag dicséretére legyen mondva, varrógéptű érdekes módon mégsem tört...(pedig máskor több is)...

A táskapántot sem lehetett a hagyományos (összevarrom-kifordítom) módon elkészíteni, mert az anyag keménysége folytán nem lehetett visszafordítani... Így kifejtés után maradtam egy másik, járhatóbb útnál...Történetesen egy széles hevedert, amit amúgy is a fülbe akartam behúzni, na azt tekertem körbe a táskapántnak kiszabott barna táskaanyaggal, természetesen a két szélén hosszában hozzávarrva. A látszó, de a vízálló bevonat miatt egyáltalán nem foszló anyagszegélyt a táskapánt belső oldalán rávarrt barna ripszszalaggal takartam el. A saját anyagából készült táskapánt pont úgy néz ki, ahogyan elterveztem: belül erős hevederrel, alul koszolódást jobban bíró ripszszalaggal, csak a hozzá vezető út módosult menet közben...És talán nem is bánom, mert így rávezetett egy másik útra...

A legnagyobb munka a kétrekeszes táskabelső kitalálása és összevarrása volt. A táska alján legbelül polifoam merevítést is kapott. Minden Zsuzsi kérésének és elgondolásának megfelelően lett kialakítva. Külön rekesz a laptopnak tépőzáras kis füllezárással (itt természetesen az elválasztó rész is kapott belül vastag, puha vlies bélést), a táska másik részén könyveket, innivalót, egyéb szükséges holmikat lehet tárolni. Itt kaptak helyet a kis zsebek az apróságoknak (egérnek, mobilnak, zsepinek, tollnak stb.), a kulcstartó karabiner és a zárt cipzáras rész. (És nem kis örömmel tölt el, hogy ez életem első becipzárazható zsebe... Az ember lánya mindig tanul valami újat...) :-)))

A nyersfehér aprómintás bélésanyagot egyik legkedvesebb anyagomként én javasoltam a megrendelő által kiválasztott és oly nagyon szeretett mogyoróbarna táska külsőhöz. 

(Ott a táska mélyén súly- és méret próbaképpen Kós Károly-könyv lapul...)

A táskacipzár kivételesen bontható fajta, mert több boltban sem kaptam pont ilyen barnát és pont a megfelelő méretűt,  csak ezt a bontható típust, de ez legalább jó minőségű és erős, így ennél maradtam a szépség és a praktikum okán! Természetesen most is kapott fityegőt a cipzár húzóka, melyen natúr színű bőrszálon barna árnyalatú fagolyók vannak. (A belső cipzáras zsebet is megtiszteltem egy ilyen bőrszálas fityegővel... és nemcsak azért, mert ez volt az első ilyen belső zsebem, azért is :-), hanem mert könnyebb megtalálni a cipzárt a táskában kotorászva...)

A táska elkészültét viszonylag gyors átadás követte, mert már nagyon várták! :-))) De mielőtt a megbeszélt időpontban átadtam volna, előtte lévő délelőtt még készítettem plusz ajándékként köszönetem jeléül egy laptoptöltő tartó kis tokot is! A táska kiszabásakor megmaradt két kis erős barna anyagdarabot nem volt szívem kidobni, így gondoltam készítek belőle az emlékezetes feladatot megköszönve egy kis meglepetés töltőtartót! A két maradék anyagdarabka nem volt egyforma, így adta magát az asszimmetrikus összevarrás... És ha már így adódott, akkor gondoltam kipróbálom a varrógépemen lévő kevéske díszítőminták némelyikét...

Levarrtam farmervarrásszerűen és a két szélén két különböző díszítőcsíkot varrtam a géppel, amiről úgy gondoltam, hogy illik a táska stílusához... Még sosem használtam ezt a cikkcakkoló és hímzőprogramot (eltekintve néhány kudarcba fulladt próbálkozástól), de kifejezetten jól esett játszódni vele... Különlegesebbé tette az egyszerű kis tokot! :-)))

A nagyon nagy méretű laptoptáska nagy tetszést aratott szerencsére a kedves tulajdonosánál! :-)))

Remélem olyan örömmel fogja hordani és telepakolni, mint amivel én készítettem...!

Amikor ilyen szívemnek kedves, felemelő és emlékezetes feladatok megtalálnak, mindig arra gondolok, hogy mivel érdemeltem ki ezt a különleges dolgot a sorstól?! A legkevesebb, hogy a legjobb tudásomhoz mérten beleteszem és visszasugárzom azt, amit én adni tudok...:-)

Köszönöm!!! :-)))