Szolid DOTTY-táskák fűszeres lélekkel

Számosan vannak a szombati vásárra elkészített DOTTY-filctáskáim (azaz 20-an + 1 a ráadás mintadarab), amik arra várnak, hogy bemutatkozzanak! :-)

Sok (öv)táska, rengeteg fényképpel, így kezdem a szolid és visszafogott külsejű gyapjúfilc kistáskáimmal, amelyek az egyszerű külső mögött belül izgalmas, fűszeres színeket rejtenek... :-)))

 Szolid külső...

... nyers fehér gyapjúfilcen átsejlő mohazöld belső világ...

Ő a nyugodt erő! :-)

A következő a(z egyik) szívem csücske a számos mennyiség között... 

Tört fehér szolid nőiesség narancssárga, vidám belső személyiséggel... :-)))

A legkedvesebb benne a törtfehér lámpabél táskapánt, 

melyre két narancssárga csíkot varrtam kiegészítésképp a színharmónia kedvéért... 

(Ettől a pánttól olyan kerek-a-világ hangulatom kerekedik... nem hiába szeretve-szeretem...)

 

És végül a visszafogottabb DOTTY-filctáskák közül a legegyszerűbb külsejű, mogyoróba hajló drapp neszeszer/kistáska, mely a legtüzesebb belső jellemmel bír...

Pirosan izzik a felszín alatt (de azért nem forrong-fortyog, 

csak tüzes menyecske ő a javából)...

Amikor elkezdtem ezen a lyukasztásos mintájú táskán először gondolkodni, akkor a lelki szemeim előtt egy drapp táska lebegett pirosan átsejlő pöttyös mintákkal mindenféle motívumokkal... Ez a színkombináció indította el az ötletelést, aztán végül a számomra oly kedves gyapjúfilcbe álmodtam bele! Hihetetlen lehetőségek rejlenek ebben az érdekes anyagban...

Van sűrűsége, van tartalma... Most már csak a jó színeket kell összehozni és legelhet rajta az ember szeme örömmel... :-)))

Ezeket a világosabb, szolidabb külsejű táskákat alapvetően már a tavaszi/nyári (világos) ruhatárakhoz terveztem, melyeket egy kis színnel spékeltem meg...

Ha szeretnétek, akkor szombatig megmutatom ebben a kevéske időben a többi színesebbet is a kész DOTTY-táskák közül, bár nem tudom belefér-e egy napba mind, hiszen az utolsó napra (pillanatra) is maradtak dolgok...

Levendulás filcpipikék tavaszünneplőként

Húsvéti vásárba díszek és apróságok nélkül nem mehet az ember lánya, ezért készültek ezek a kis színes filcpipikék, filcmadárkák a tavalyi húsvéti (fiúi és lányi) pipikéim mintájára, melyet továbbgondolva levendulával töltöttem meg. Így Húsvét és a tavasz elmúltával is használható illatos és praktikus (molyűző) madárkadíszként a szekrényben felakasztva... :-)))

Itt még a munkafolyamat közben vannak, némelyik még az összevarrásra vár, de türelmesek voltak, mivel ilyen szép napfürdőben volt részük! :-))) (Estére pedig befejezésként mindegyik szép narancs színű fonalakasztót kapott, hogy fel lehessen őket függeszteni)! :-)))

Felhasználtam hozzájuk az összes tavalyi hobbifilcemet, hogy elfogyjanak, mert egy éve állnak érintetlenül a dobozomban. (Hamar rájöttem és erről már írtam is korábban, hogy nem alkalmasak tartós használati tárgyak, alkotások készítéséhez, mert nem elég vastagak és bolyhosodnak, így csak és kizárólag dekorációs célokra mertem végül felhasználni. Gyapjúfilccel dolgozom szinte csakis kizárólag, kivétel egyenlőre a türkiz virágaimat..., de nem áll szándékomban több hobbifilcet venni!) Jó kis színek voltak a meglévő hobbifilceim között, így pont prímán alkalmasak voltak nem túl nagy igénybevételnek kitett húsvéti díszek összeállítására.

Színes szárnyak, színes gombokkal és mindegyik madárka más lett... mindegyik egyedi, egy önálló egyéniség... :-)))

Ő volt az első! 

Ilyenre terveztem az összes madárkát (lyukasztóval megmintázott szemekkel, hogy még jobban kiáradhasson a levendula illata), de nem lett szép a hobbifilcen a lyukasztás, nyomába sem ért a gyapjúfilcből készült DOTTY-táskák szép lyukasztott kontúrjának, így nem ilyen lett a többi szeme (zöldike kakukktojás maradt, de nem egyedül, mert egy piros madárkán pedig kipróbáltam, hogy milyen lenne varrógéppel összevarrni, gyorsítva a késő esti folyamatot... Ilyen kis méretű dísznél nem lett az sem szép, főleg a hátán nem, így maradt a lassabb kézi öltögetés...)

Hihetetlen, hogy még egy ilyen pici alkotás elkészítése közben is mennyit tanulhat az ember anyagról, annak tulajdonságairól, elkészítési technikákról stb., mert nem elég a fejekben tobzódó ötleteket kigondolni, azt anyagba is kell álmodni és a gyakorlati magvalósítás gyakran más utakra tereli végül a megszületni készülő alkotást! És ez nem feltétlenül baj, sőt... Végül azért őszintén elmondhatom, hogy jól esik rájuk néznem! :-)))

Azért a többiek szóba álltak a két kis kísérleti kakukktojással (mert hát egy alomból valók)... :-)))

És amikor mindet összevarrtam, akkor összebújva várták este, hogy a nyakukba szép narancssárga fonalfüggeszték kerüljön, amitől majd izeghetnek-mozoghatnak a húsvéti barkaágon vagy az ablakban tavaszi díszként vagy télen a szekrényben megbújva a kabátok fogasán lógva... egy csepp színes napfényt becsempészve a tulajdonosának napjaiba... :-)))

Már készen van mindegyik levendulás filcmadárka dísz, amik addig az asztalomon illatozva,  izgatottan várják a most szombati húsvéti vásári bemutatkozásukat... :-)))

Beethoven (és hatása)...

 

Ilyen szerelmetesen gyönyörű érzés virágzik ki az én kis szívemből, amikor Beethoven: D-Dúr  hegedűversenyét hallom... :-)))

És ma este (édesanyámat is meghallgatva) a Zuglói Szent István Zeneházban olyan csodálatos és tökéletes Beethoven élményben volt részünk Záborszky Katariina hegedűvirtuóz koncertjének jóvoltából, hogy olyan szívből és lélekből jövő hegedűhangokat én még nem hallottam... Még most is a hatása alatt vagyok!!!

Amikor szól a hegedű, de azokat a csodás dallamokat egy lélektől vezető láthatatlan fonálon keresztül belelehelik a hangokat megszólaltató ujjakba...

Szíveknek gyönyörűséges borzongattatására... Csodálatos! Csodálatos nagyon! :-)

Ez a régi felvétel, amit találtam, ez is nagyon szép, de amiben ma részünk lehetett, az a fantasztikus tehetséggel és virtuozitással megáldott érzékeny női lélek volt, ami kihallatszott a karakteres Beethoven-muzsikából!

Bár Beethoven mester igen tüskés természetű volt (mondjuk, aki ilyen lenyűgöző művet tud írni, annak minden megbocsájtható), de szerintem ő is érezte volna ezt a sok finom lélekrezdülést!

Talán Záborszky Katariinát is homlokon csókolta volna Beethoven, mint állítólag annak idején a fiatal Liszt Ferencet, aki zongorajátékával elkápráztatta az öreg Mestert egy koncertjén! (Liszt Beethoven csókja utántól tartotta magát művésznek és tudatosult benne, hogy ez az ő útja...) A ZENE!

Örök szerelem ez a hegedűverseny...! Olyannyira, hogy most is zokog érte örömében a szívem a gyönyörűségtől... :-)))

Az élet habbal...

Dolgozom és dolgozom, nagyon és ezerrel varrok! Mindent, amit vinni szeretnék a vásárba (mert nem vásárokba, de nem ám, mert csak a törökbálinti húsvéti vásárba megyek, mert jelentkezésem, befizetésem után egy nappal mondták le a szervezők a Gouba-vásárt... :-(  Nem írom, le mit éreztem, amikor megtudtam, mert magamnak sem tudnám összeszedetten megfogalmazni...) Ha megyek a Goubára, akkor valószínűleg már csak májusban, de még meglátjuk az egészet... Ez a hajó egyenlőre elúszott, ezért a meglévő dolgokra koncentrálok, de arra nagyon!

Minden képlékeny és alakul körülöttem... Zajlik az élet és én próbálom a helyén kezelni a dolgokat! Néha azért megy is... De ami állandó, hogy szisztematikusan és folyamatosan varrok, kézzel -lábbal (pedállal)! Próbálok (jól) felkészülni a törökbálinti húsvéti vásárra! Az összes drapp gyerek kistáska elkészült, a DOTTY-táskák száma is figyelemreméltóan közeledik a véglegeshez... Tehát üres kézzel már nem megyek! :-))) Ötletem még számos, hogy miket is kellene még megvarrnom, de az idő az ezer cikázó gondolat kézzel foghatóvá varázsolására nem is biztos, hogy elég lesz! Nem baj! Jutok, ameddig jutok...

Komolyan nagyon sok új gyerek és DOTTY-filctáska készen van (és minden egyes táska más, teljesen egyedi, és jó érzéssel tölt el, hogy nincs két egyforma köztük), de mivel késő estig varrok, ezért nincs időm a napfénynél fotózni, tehát kép a legújabbakról egyenlőre nincsen! A régebbiekről van és ezeket sem mutattam még...

De alapvetően nem ezeket mutatnám meg most főleg... Mert történtek más dolgok is, ami feletti örömködésemben nem tudok (tudunk) napirendre térni... Így néz ki a kutyám, ilyen édesre lett nyíratva...!

Az eseménydús hét történései közé tartozott, hogy az én drága öreg golden retriever kutyám egyik reggelre "megörvendeztetve" minket csatakos és nem túl illatos bundával lepett meg, így S.O.S hívtam a hajszobrászát, hogy azonnal segítsen ki minket az amúgy is esedékes kutyanyírásban... Mérhetetlenül sok téli bunda maradt ott nála és egy ilyen édes megfiatalodott (és TISZTA) öreglánykát fuvaroztam haza (persze két varrás között)...

(Annyira édes ilyenkor rövid szőrrel, hogy mindenki egyfolytában ajnározza... :-)))

Olyan a szőre, mint egy vizsláé!)

És csak, hogy a mihez tartás végett lássuk, miből lett a cserebogár, mutatok egy ilyen volt-ilyen lett képet is!

Ez a kép még novemberben készült, amikor magunkhoz vettük a kutyáját már ellátni képtelen dédi, szintén öreg keverék gordon szetterét, hogy ne kerüljön menhelyre... Szóval azóta két nagytestűnk  van! Itt még mind a kettő loboncos-habos szőrrel vág szegény-éheztetett-szerencsétlen sorsú kutyafejet az akkori bundaigazítás előtt! :-))) Ez az élet igazán habos oldala! ;-)

És amióta a hét eleje óta nem tudunk napirendre térni a retrieverem cuki megnyírt fizimiskája fölött, azóta simán elkanászodott az agyonajnározásban és bejön a (számukra amúgy kevésbé megengedett, mondhatni  majdnem teljesen tilos) gyerekszobai játszószőnyegre ilyeneket csinálni...

...pihengetni... :-))) 

... és SEGÍTENI anyának varrni (mert ott varrok ám nappal), mert nagyon szüksége van minden segítségre ebben az egyfolytában varró vásári felkészülős időszakban... ;-)

(Ui.: Ja és ha már az egyik bejött, utána jön a barátja is szolidarítani, azaz (bocsánat) segíteni... ;-) Néha azért kiküldöm őket egy nem túl hiteles "Nananana"-felkiáltással, de visszaszivárognak, főleg a hab nélküli hófehérség, mert láthatják szemeikkel, hogy elkél a segítség! Szóval így dolgozom!) :-)))

Bicolor DOTTY-táskák a készülődés jegyében

Hetek óta készülődöm... Először lélekben, aztán fejben... majd a tettek mezejére lépve a gyakorlatban is... És most már biztos! Alkalmasnak találtattam... azaz, amit eddig alkottam... :-)))

Megyek a portékáimmal a GOUBA-vásárba ÁPRILIS 1-én!!! :-)))

És hogy fokozzam az izgalmakat...

 Március 31-én a törökbálinti Művelődési Házban a Húsvéti Bolhapiacon is részt veszek, mint árusító! 

A jó szervező testvérem jóvoltából sikerült erre az utóbbi kis húsvéti vásárra (is) beneveznem! Természetesen ezek a jó hírek a két vásárról egy és ugyanazon a napon derültek ki, ami hatalmas energiákat adott! Ezek lesznek az első vásáraim, ahol én állok a pult mögött személyesen! (Jó megmérettetés és izgalmatos lesz...) :-)))

Komolyan véve a felkészülést, nagy lelkesedésemben azonnal nekiálltam a kiszabott DOTTY-filctáskák pöttyözésének és fel sem álltam az asztaltól, amíg tegnap estig be nem fejeztem az összes előkészített övtáska/kistáska/neszeszer lyukasztását...

Ilyenekkel (is) készülök a vásárba...

Az én drága apósomtól kaptam kölcsön a bőrlyukasztó szerszámait (konkrétan majdnem mindegyik lyukméretből van neki... hiába egy igazi ezermester gépészmérnöknek sosem árt, ha van mindene... sosem lehet tudni, mikor és mire kellhet!) A lyukasztók szuperek, élesek, úgyhogy végigkalapácsoltam az egész napot, félretéve az életlen kézi lyukasztómat! És hát mintaügyileg elkapott a gépszíj rendesen! Ez az utóbbi az egyik nagy kedvencem... :-))) Piros alapon nyers fehér gyapjúfilc... (és piros lesz a cipzár és a táskapánt is hozzá...) Remélem a vásárban más is rajongani fog érte...!

Ezek lesznek a bicolor (kétszínű) pöttyös (öv)táskáim, amik a fehér (vagy nyers) szín és egy erőteljes szín kombinálásával jöttek létre, kihasználva a pöttyökön átsejlő színek adta lehetőségeket a minták formáin keresztül...

Akinek lesz kedve kilátogatni bármelyik vásárba, azt szívesen látom és ott élőben is megnézhetők a pöttyeim! :-)))

Zöld bársony laptop táska törökmintás lélekcseppekkel

Nagyon nagy, nagyon puha, nagyon bársony és nagyon zöld... 

Imádtam készíteni! A lelkes készítés és befejezés után viszont a fotózás már nem ment olyan felemelően... Egyik kép sem adja vissza azt a csodálatos zöld színt, amit ez a bársony magában rejt... Talán ez a kép tükrözi a legjobban ennek a táskának és a készítés napjának hangulatát...

 

A zöld bársony pedig ezen a képen közelít a legjobban a valósághoz... 

 

(De azért meg sem közelíti azt, csak próbálja...)

És hogy teljes valójában is megmutatkozzon ez a titokzatos (zöld bársonyruhás) női hölgy, azért megmutatom kevésbé színhelyes egész alakját is...

(45×35×5cm)

Sokszínű "lélekcseppes" törökminta kint is és bent is... :-)))

Ebbe az anyagba első látásra beleszerettem, főleg a mustársárga szegélyébe...

És a bélés nem szürkés, hanem kekizöld! A cipzárszegély és a kézben-vállon is hordható táskapánt pedig egy elegáns szép zöld anyag!

Zsebek töltőnek, mobilnak, tollnak, kulcstartó karabiner és minden benne van, ami kell (még vastag puha vlies közbélés is)! Minden szükséges... Még az első bevarrt, saját nyomdázású Krizantám-címkém is! :-)))

Mert Ő egy igazán nagy női táska vagy laptop-táska vagy csak egy Bársonyimádó nagyméretű alkotása, mert Ő én vagyok, ami egy várakozásokkal-készülődésekkel teli időszak szülötte...

Metamorfózis fehérből türkizbe....

...avagy gondolatok egy szólóban eltöltött, zölden bársonyos nap margójára...

Ilyen volt ma minden... Kicsit fura hangulatokkal, de végül elégedetten zárva...

Reggel ilyen fehéren indult a fagyos tavaszi nap...

Aztán láttam derengeni magam előtt a reggeli fehér hangulatban 

gondolataim közepében, hogy zöld látszik mára körvonalazódni...

Mikor a zöld bársonnyal elkezdtem dolgozni, kint már a feljövő szikrázó napnak köszönhetően türkizkékké kezdett átalakulni az ég...

Amikor már a zöld bársony anyaggal való foglalatosság (szabás-varrás) teljesen a hatalmába kerített, addigra nyoma sem volt a reggeli fehér hangulatnak és ilyen kéken ragyogott kint az ég, de én csak a bennem mocorgó, kivirágzó zöld utáni vágyamat láttam magam előtt...

Aztán már csak a szemem sarkából észleltem a kinti szikrázóan türkizkék eget, mert beszippantotta a gondolataimat az a csodásan zöld bársony táska, amin ma egész nap dolgoztam és ilyen zöld lett  a szobában bent (és bennem) minden...

Átalakultam... :-)))

Egy zöld bársony táskával váltam egylényegűvé, amin a "lélekcseppek" is megjelentek...

(Mivel a fotóapparátunk éppen kiránduláson van, képet nem tudtam róla készíteni, de ha meglátja majd bárki azt a bársonyos zöld puhaságot, érteni fogja, miről írtam ma...) 

Ezt a hangulati átalakulást a meglévő filcvirágos kistáskáim képeivel illusztráltam 

(amik készítésével még februárban játszódtam el szín és formaügyileg..)

Szeretem a fehéret, szeretem a türkizt, de a tavasz és a zöld utáni vágyam hatására rabul ejtett a zöld bársony, ami nem eresztett... :-))) Én pedig a kinti kemény hideggel, fehérrel és türkizzel kevésbé törődve, hagytam magam elvarázsolni...

DOTTY Nr.1.- Mustársárga-fűzöld filctáska

A tavaszi megújulás és készülődés jegyében egy új fazonú kétrétegű filctáska készült!

Mérete pont akkora (22×17 cm), hogy kényelmesen el lehet benne férni (iratok, pénztárca, telefon stb.), ha valaki éppen nem nagy pakolós táskát szeret vagy éppen nem azt viszi magával. 

Sokféleképpen használható: 

...övtáskaként...

...válltáskaként (átvetve is)...

...neszeszerként (pántot levéve)...

(...akár még az apróságok, iratok tárolására alkalmazva a nagytáskába bedobva is használható...)

Régóta izgatta a fantáziámat a két réteg, különböző színű gyapjúfilc összevarrásából kialakuló design... Az ahogyan a táska szélén megjelenik a két szín, finoman izgalmassá téve az egyszerű anyagot és megjelenést! Ami aztán rögtön azt vonta maga után, hogy a kistáska elején díszítő elemként kipróbáltam lukasztásos mintával, hogy az egyik szín hogyan sejlik át... a másikkal összhangot alkotva... A lila cipzár pedig egyszerűen kívánkozott bele... :-)))

Ebbe a fajta táskába egyfajta modern egyszerűséget próbáltam belevinni...

Még alakulóban van a lukasztás technikája... (Az első darab díszítő lukasztásának egyenetlensége a kezdeti technikai nehézségeknek tudható be, de vállalom... engem egyenlőre kicsit zavar ugyan, de ettől mondható egyedinek... és csiszolódik a technikám, lesz ez még szebb is, főleg ha meggondoljuk mivel készítettem...) 

Ami a kiindulási alapom volt, hogy egy világosabb színt ezen a módon összeillesszek egy másik sötétebb tónusú színnel! (Van tervben sok más színpárosítás is... mondjuk "bicolor" jelleggel...pl. nyers pirossal...) Egyenlőre nem tervezem jobban kidíszíteni, hogy megtarthassa egyszerű naturális mivoltát ez a forma... :-))) Gondolkodtam rajta, hogyan, milyen névvel különböztessem meg a többi kistáskámtól?! Talán az angol "dotty" (pöttyös) szó, illene rá... 

Fedőneve: DOTTY filctáska... :-)))

Milyennek látjátok?

Színtől függetlenül szaladgálós táskaként el tudnád magadon képzelni?

Vagy vennél ilyet mondjuk ajándékba?

Kíváncsi vagyok más milyennek látja...

Tavaszi kistáska-csokor a szivárvány színeiben

Várva-várt kizöldítő tavaszunk végre elérkezett... :-)))  Még a levegő is más illatú, mint akár a múlt héten volt...

A készülődés, tervezgetés és a kibontakozás jegyében álljon itt egy érzékeket felvidító színes kistáska-csokor, ami a szivárvány minden színében pompázik...

Itt még csak a színes virágok dugják ki a földből a fejüket...

...látszik, ahogy szeretnének a sötét földből előbújni...

... majd a tavaszi kivirágzás jegyében kiszínesednek és kizöldülnek teljes pompájukban...

...hogy az elmúlt télhez alkalmazkodó, fehérhez, szürkéhez, feketéhez szokott szemünkbe életet és színt csalogasson...

(Amint látom, az egyik legkedvesebb színem, a narancssárga valahogy véletlenül 
kimaradt a szivárványos virágpalettából, amit sürgősen pótolnom kell majd...)

Várakozással vagyok teli, készülődöm mindenfélére és ezek a kedvelt ki-be fordítható kislánytáskák is ennek a jegyében születtek (még januárban, csak most érett meg a fotózásra és a bemutatásra)! Különböző terveim vannak velük... :-)))

És vannak még más színpompás  dolgok is alakulóban, mert elkapott a megújulás tavaszi láza... :-)))

Lassan ébredtem ebben az évben (bár azért munkásan), de most ezerrel pörögnek a gondolataim és a megvalósítandó ötletek a fejemben... Lassan ők is kibontakoznak, mint a tavasz...

Szeretem a (fehér) telet, de ezt a tavaszi ébredezős időszakot még inkább... Izgalmas nézni és meglátni, ahogy éledezik minden és mindenki... :-))) A napsütés pedig ebbe csak besegít... 

Szeretettel állítottam össze Nektek ezt a színes táska-csokrot a színes tavasz felvidító erejének reményében! :-)))