Minden nap gyereknap

Mivel sikerült visszanyernünk a fényképeinket az összeomlott számítógépünk maradványaiból (bár magát a gépet megmenteni nem lehetett, csak az adatokat), szeretném pótolni a múlt vasárnap elmaradt gyereknapi bejegyzésemet.

A témáját tekintve teljesen igaz és kifejező a cím, hogy "Minden nap gyereknap"!
Ugyanis kis keresztfiam falvédőjét szeretném megmutatni, amit két évvel ezelőtt Karácsonyra varrtam neki(k).Akkor még "csak" egy lelkes ajándékkészítő (kereszt)anyuka voltam...

Tehát ez még jóval a blogos-boltos időszak előtt készült hatalmas lelkesedéssel, tervezgetéssel, rengeteg kézi öltéssel, kevés varrógéphasználattal (ugyanis akkor még nem nagyon tudtam azzal rendesen varrni), sok színnel, filccel, anyaggal kombinálva éjt-nappallá téve (hogy kész legyen a nagy napra)...Az alapötlet az volt, hogy a fiúknak mindenféle járgány készüljön a falvédőre, amikbe kis ujjbáb figurákat lehet beleültetni, hogy játszani is lehessen vele, ne csak "úgy" a falat védje vagy önmagáért legyen szép... A traktor és a "tízoltó" autó volt akkor a legnépszerűbb meg a mentőségi "ríóríós" autó...

A végére természetesen időhiány miatt (mert ugye a Jézuska nem vár), nem saját készítésű ujjbábok kerültek bele, hanem néhány Ikeás bábu (némelyik átalakítva egy kicsit). Ezekhez a meglévő ujjbábokhoz igazodva készült rá vitorlás hajó búvárral, házikó, kisautó, traktor, tűzoltó- és mentőautó illetve vonat is vagonokkal. (A fotóhoz nem sikerült megtalálnunk az összes tartozékfigurát...)

A járgányok kerekeinek közepére direkt varrtam gombokat, hogy a kisebbiknek is legyen mit rajta "pöncörgetni" a kis husi ujjacskáival!
Fontos része a falvédőnek és a hozzá készült (a szoba meglévő anyagaival, színeivel harmonizáló) világoskék ágytakarónak, hogy lennie "kellett" rajta egy lombos fának, ami a kis keresztfiam bölcsis jele volt... :-))))
(Nem akármilyen fa, kérem szépen, hanem "lombos"... Ahogy ezt mondani tudta, az tündéri volt...)

A puha polár bélésű ágytakaró fölső sarkába tehát egy filc lombos fával díszített, mackó mintás anyaggal bélelt zsebet varrtam, amibe az alvós állatkáját tehette napközben (amíg ugye nem aludt)...

Ezért az utóbbi jótéteményemért külön extra vigyort zsebelhettem be... :-)))

Az azért azóta nagy tanulság nekem két év használat után, hogy nem mindegy milyen minőségű filccel dolgozik az ember lánya, mert a hobbifilc nagyon hamar kinyúlik és kibolyhosodik (bár el nem szakadt a mindennapi játék-nyúzás ellenére sem). Mit tudtam én még akkor, hogy ez ilyen nem jó típusú. Csak azt tudtam, hogy a gyapjúfilc már akkor is aranyárban volt és nekem sokféle színre volt szükségem, ráadásul csak kis darabokban, amit meg ugye méterben nem mértek ki akkor még... Na, de most már tudom... (És igyekszem nagyon megnézni a felhasznált filceim minőségét!)
És ez örök tanulság számomra...!
És az is elgondolkodtatott, hogy mai fejemmel nem tudom nekiállnék-e még egyszer egy ilyen hosszadalmas, aprólékos munkának...?! Bár még élénken él bennem az akkori érzés, hogy milyen jó és izgalmas volt tervezgetni a falvédőn lévő mintákat, majd várni a fogadtatást... :-))))