Egy nehéz nap éjszakája

Nem is tudom hol kezdjem............

Először is szeretném MINDENKINEK, de tényleg mindenkinek megköszönni a biztató, támogató szavakat , amiket e-mailen  és a megjegyzésekben kaptam!!! Nagyon jól estek és nagyon fontosak nekem!!!
Egy kezdet mindig teli van bizonytalanságokkal, de Ti....szóval tényleg...most már csak az a feladatom, hogy méltóvá váljak a bizalomra....igyekszem felnőni...és a lelkesedésem határtalan...

Na szóval a mai napról egy kis személyes szösszenet (nehezen nyílok ország-világ előtt, de biztattatok és én mindig csak tanulok Tőletek....mert tanulni jó..).....
A mai nap harci feladata egy katica farsangi jelmez legyártása volt legkisebb házi megrendelő kisasszonyomtól estére... és egy befejezetlen névnapi ajándék összeöltögetése tegnapra (ez még meglepi)...ja és Meska-feltöltés....
Aztán délben jött egy telefon..............
Százzal át a városon......azonnal jövök...hol vagy... ne mozdulj.... jövök ....mit vigyek ...hálás ölelés tőlem...hogy végre odaértem...

Elég legyen annyi...hogy életemben először ültem mentőautóban....semmi pénzért nem hagytam volna ott azon a kórházi osztályon, vártam és vártam (közben parkolóautomata bedobálás ezerszer és sok telefon) és ő szerencsére jobban lett...aztán elengedték, hála Istennek, hazavittem...és most otthon van, pihen... és én megnyugodtam és hálás vagyok, hogy még bármikor felhívhatom és megkérdezhetem az édesanyámat, hogy hogy vagy, Anya....

Aztán este hazarohanás...az esti jégkarnevál előtt két órával katica-jelmez befejezés (eszembe jutott Shushanna karácsony előtti bejegyzése...), arcfestés, no fáradtságkimutatás és örömelrontás... és kész lett a zuram segedelmével...
Egy Kockásfülű-nyulat(szintén saját gyártmány) és egy katicát fuvaroztunk a késő esti farsangra....
Jót koriztunk és mindenki jól érezte magát! És még jól is esett a mozgás...

És most lenyugvásra vágytam és a sok kedves szó megválaszolására...
Úgyhogy beraktam a lejátszóba Dvorzak: 9. Új Világ-szimfóniáját, amit rég hallgattam és régi kedvencem még a 20 évig tartó szimfonikus zenekaros múltamból és megnyugodtam...kellett a lelkemnek...
Jó kis nap volt ez...de tényleg....
Minden jó, ha a vége jó... és én hálás vagyok, hogy így zárult...
Öleltem az anyukámat, kacagott a katica-gyerekem az első egy élűjén egyensúlyozva, a Kockásfülűnek meg lobogott a füle a száguldó siklás közben...kell ennél több?!

Zárásként  a türkiz virágos kistáskámat teszem ide, amit itthon "kedvenceltek" a legkisebb "kritikusaim" ("Anyaaa, ugye nekem is csinálsz ilyet?!)
Mégis a kedvenc kérdésem a kisebbiktől: "Anyaaa, ez kié lesz? Ezt kinek csináltad?" Erre mit mondjon az ember lánya egy hat évesnek, aki a keresztnevére kíváncsi az illetőnek?!

Szeretném egy Arany János-idézettel zárni a napot (amit figyelmébe ajánlanék annak a modortalan fiatal doktornőnek, akinek  igazán volna még mit tanulnia emberségből...) és megköszönném a mentősöktől kezdve a kedves alkotótársakig és barátaimig bezárólag mindenkinek a kedves szavakat:
"Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben, 
ember lenni mindig, minden körülményben."

Én ehhez tartom magam...