Amikor az ember minden erejével és jó szándékával azon igyekszik, hogy minden jó legyen, minden elkészüljön, minden feladat teljesítve legyen (és nem csak úgy ímmel-ámmal), akkor jön egy olyan ember, aki egyáltalán nem érdemli meg a közös munkát (értsd: leadandó egyetemi csoportmunka) és annak minden felajánlott általam elkészített előnyét. És még ki is használ...
Reggel óta nem térek magamhoz, nem tudok a saját feladatomra koncentrálni... Próbálom elterelni róla a gondolataimat, de elég nehéz elvonatkoztatni az ilyen behatásoktól...
Próbálom a higgadtságot magamra erőltetni, de elég nehezen megy, pedig alapvetően egy pozitív hozzáállású ember vagyok... Csak így tudom magamat biztatni...
"Őrizd az embert magadban, hogy jogod legyen a szóhoz, hogy súlya lehessen a szavaidnak, hogy méltó maradj a munkához." (Kósa Ferenc)
És úgy, hogy már csak másfél hét és a terhek lassan megszűnnek, átalakulnak...
Szerencsére kevésszer adódik olyan, hogy ennyire letaglózzanak arra nem méltó emberek, így biztosan nem lesznek ilyen borús, negatív hangulatú bejegyzések sem! De ez a mai nap úgy látszik ilyen...
Keresem a vidámító pontokat, de sajnos, ami eszembe jutott (hogy felállok és elmegyek sétálni, kikapcsolódni), az egyszerűen nem megy, mert rengeteg befejezetlen dolgom van még erre a rövidke kis időszakra (szinte napokra leosztva)!
Ezért gyorsan megírtam ezt a bejegyzést és elővadásztam egy be nem mutatott, korábbi szivárványos kulcstartóm képét, hátha
... általa egy kis napsugár visszasugárzik rám is...! :-)
(Ez a szivárványos kulcstartóm az első játékom utáni kérésnek eleget téve,
egy "érdekesen" alakult csere-bere eredményeként Szerbiában kötött ki...)
Ha befejeztem a mai munkám, lehet, hogy este még lélekemelőként elolvasom újra a játékhoz írt akkori kedves hozzászólásokat!
Az biztosan helyrebillent majd...:-)))
Ui.: És akkor bizony délután rám ragyogott az a szívderítő napsugár, mert megkerestek a Meskán, hogy rendelnének tőlem 4 kis gyerekválltáskát! :-))) Szeretnek engem az égiek és minden nehézség ellenére, azok közepette is vigyáznak rám!
És visszajött az őszinte mosolyom is!!! :-))))))))))))))))))))
8 megjegyzés:
Látod, mégis csak jól végződik ez a mai nap::))A kulcstartód pont olyan szívmelengető, vidám és pozitív, mint amilyen Te magad vagy! Ez a mai napod kicsiben pont olyan, mint az egész életünk: hullámzik, egyszer fent mosolygunk, máskor lent kapálózunk....Bár elég gyengus voltam matekból, de azt hiszem a Sinus-görbe is ilyen?? (vagy azt fizikán tanultuk???)
Jó volt olvasni a bejegyzésedet, örülök, hogy visszakaptad a kicsit elkószált jókedvedet!
Kedves Krizantám! Ma velem szinte hajszálra hasonló eset történt meg. Egy általam mobilizálandó szomszéd ( járókerettel is alig tud menni) akit orvoshoz hordok és minden sóhaját lesem, nem tudom miért? szóval meggyanusított, hogy az eus. segélycsomagjából lenyúltam 2 kg lisztet. amikor egyébként 3kg.t kap de számomra érthetetlen módon szerinte én még 2kg lisztet tettem a táskájába, de mire hazaértünk az "valahol leesett" mindezt 3 hét távlatából közölte velem, hogy mekkorát csalódott bennem.(ő is eljött velem) na hát nem köszönte meg a szavaimat,de már tudja hogy soha többet ne számítson rám. elmentem a polgármesteri hivatalba és kértem a segélyosztó hölgyet, hogy tisztázzon engem. meg is ígérte. és amikor hazajöttem a Tőled kapott kulcstartót forgattam és nézegettem, mert az ebédlőben van a szekrényen, mert még nem volt szívem befogni a szépséget!:) és jobb kedvem lett és megnyugodtam....
itt jártam.........:) tudod! csak nyugi! ;)
És többek között azért is végződik ilyen jól ez a mai nap, mert ilyeneket írtok! :-)))
Dóri, igen ma hihetetlen mélységeket jártam meg, ahová semmilyen fény nem jutott be (tán túl sokáig is, mert emiatt nem haladtam a dolgaimmal sehogy), de aztán szépen átalakult fokozatosan minden és a jó hírek tették fel rá a koronát!
És az élet szinusz görbéje tényleg ilyen: hol fent, hol lent!
De ha akarjuk, ha nem, mindkettő hozzánk tartozik! A rossz után megkettőzve értékeljük a jót!
Andi, igen vannak ilyen emberek, de a bosszúságon túl én általában sajnálni szoktam őket, hogy nekik végülis milyen rossz, mert sosem fogják megtapasztalni, hogy milyen, amikor őszintén elfogadjuk és örülni tudunk a másik önzetlenségének... És hálát adok az Égnek, hogy én sosem leszek ilyen!
És nagyon örülök, hogy az én kulcstartóm vidított fel!
DDDDe...
Irgum-burgum, tessék használni, mert arra való és igazán strapabíró! Sajnos nem Te vagy az első, aki azért nem használja, mert sajnálja befogni... :-)))))
Ez fenyegetés, de majd írok egy posztot róla, hogy milyen szépen néz ki a saját kulcstartóm és a kocsikulcsom napi használat után is! Úgyhogy csak bátran avasd be, Andi, hogy máskor a táskádból előkapva rögtön a helyszínen felvidíthasson... :-)))
Ó, Zsuzsikám, és milyen jó, hogy itt voltál! Nagyon sokat jelent nekem, mert hiányoztál ám!
Na most viszont a kedvességetekkel feltöltődve megyek a dolgomra, mert bizony ma nem sokat haladtam... :-/
De mi mindenre jó az éjszaka, ugyebár?! :-)))
Van az építészeknél egy mondás, ha mondjuk másfél hét múlva határidő van:
"Ó, akkor már csak egyet alszunk...!" ;-)
Köszönöm, lányok!
Örülök, hogy helyére kerültek benned a dolgok!!
Én is örülök, hogy a végén csak ott lett egy mosoly!
Köszönöm a kulcstartót, és sajnálom, hogy ilyen furcsán sikerült ez a csere.
Csak tudnám hogy tudsz ilyen szépen vágni?!
Az öltögetés, ha koncentrálok - erősen- tűrhető, de vágni precízen sajna még mindig nem tudok....
Hallgatom a mai muzsikát, míg nálad nézelődök!
Örülök Márta, hogy Téged is megfogott ez a csodálatos Beethoven muzsika! :-)))
A vágásról pedig csak annyit, hogy mindig sokáig szöszölök vele, ha nem úgy sikerül, ahogy a szememnek jól esik! Addig igazgatom, tisztázom a szélét kis ollóval, amíg olyan nem lesz, ami szerintem tökéletes...! :-)
(Hát nem ez a gyors munka titka, de én már csak ilyen vagyok!) :-)
Megjegyzés küldése