Minden nap gyereknap

Mivel sikerült visszanyernünk a fényképeinket az összeomlott számítógépünk maradványaiból (bár magát a gépet megmenteni nem lehetett, csak az adatokat), szeretném pótolni a múlt vasárnap elmaradt gyereknapi bejegyzésemet.

A témáját tekintve teljesen igaz és kifejező a cím, hogy "Minden nap gyereknap"!
Ugyanis kis keresztfiam falvédőjét szeretném megmutatni, amit két évvel ezelőtt Karácsonyra varrtam neki(k).Akkor még "csak" egy lelkes ajándékkészítő (kereszt)anyuka voltam...

Tehát ez még jóval a blogos-boltos időszak előtt készült hatalmas lelkesedéssel, tervezgetéssel, rengeteg kézi öltéssel, kevés varrógéphasználattal (ugyanis akkor még nem nagyon tudtam azzal rendesen varrni), sok színnel, filccel, anyaggal kombinálva éjt-nappallá téve (hogy kész legyen a nagy napra)...Az alapötlet az volt, hogy a fiúknak mindenféle járgány készüljön a falvédőre, amikbe kis ujjbáb figurákat lehet beleültetni, hogy játszani is lehessen vele, ne csak "úgy" a falat védje vagy önmagáért legyen szép... A traktor és a "tízoltó" autó volt akkor a legnépszerűbb meg a mentőségi "ríóríós" autó...

A végére természetesen időhiány miatt (mert ugye a Jézuska nem vár), nem saját készítésű ujjbábok kerültek bele, hanem néhány Ikeás bábu (némelyik átalakítva egy kicsit). Ezekhez a meglévő ujjbábokhoz igazodva készült rá vitorlás hajó búvárral, házikó, kisautó, traktor, tűzoltó- és mentőautó illetve vonat is vagonokkal. (A fotóhoz nem sikerült megtalálnunk az összes tartozékfigurát...)

A járgányok kerekeinek közepére direkt varrtam gombokat, hogy a kisebbiknek is legyen mit rajta "pöncörgetni" a kis husi ujjacskáival!
Fontos része a falvédőnek és a hozzá készült (a szoba meglévő anyagaival, színeivel harmonizáló) világoskék ágytakarónak, hogy lennie "kellett" rajta egy lombos fának, ami a kis keresztfiam bölcsis jele volt... :-))))
(Nem akármilyen fa, kérem szépen, hanem "lombos"... Ahogy ezt mondani tudta, az tündéri volt...)

A puha polár bélésű ágytakaró fölső sarkába tehát egy filc lombos fával díszített, mackó mintás anyaggal bélelt zsebet varrtam, amibe az alvós állatkáját tehette napközben (amíg ugye nem aludt)...

Ezért az utóbbi jótéteményemért külön extra vigyort zsebelhettem be... :-)))

Az azért azóta nagy tanulság nekem két év használat után, hogy nem mindegy milyen minőségű filccel dolgozik az ember lánya, mert a hobbifilc nagyon hamar kinyúlik és kibolyhosodik (bár el nem szakadt a mindennapi játék-nyúzás ellenére sem). Mit tudtam én még akkor, hogy ez ilyen nem jó típusú. Csak azt tudtam, hogy a gyapjúfilc már akkor is aranyárban volt és nekem sokféle színre volt szükségem, ráadásul csak kis darabokban, amit meg ugye méterben nem mértek ki akkor még... Na, de most már tudom... (És igyekszem nagyon megnézni a felhasznált filceim minőségét!)
És ez örök tanulság számomra...!
És az is elgondolkodtatott, hogy mai fejemmel nem tudom nekiállnék-e még egyszer egy ilyen hosszadalmas, aprólékos munkának...?! Bár még élénken él bennem az akkori érzés, hogy milyen jó és izgalmas volt tervezgetni a falvédőn lévő mintákat, majd várni a fogadtatást... :-))))

Színes vásári forgatag

Holnap, szombaton vásár lesz és "A mosoly napja", melyre elkészültek a Mosolyország Alapítvány javára készített színes vásári ajándékaim. Kékmadár blogján olvashattatok a felhívásról "Mosolyogjatok rájuk!" címmel.Már nem is tudom, hol láttam ezt a jellegű pálcikás filcdíszt... Nagyon megtetszett a cukormentes elgondolás, így szivárványban pompázó ajándéknak elkészítettem... Szánt szándékkal ilyen vásárfia jellegű filcnyalókák készültek, melyek könnyen rabul ejtik a vásári asztalnál nézelődőket... ("Anyaaa, vegyél nekem olyaaat...!") Így hátsó szándéktól sem mentesen pozitívan "manipulálhatók" az Alapítványt vásárlásukkal támogatni kívánó emberek... ;-) És azért remélem, mivel a vásárló sem jár rosszul, így egy kis mosolyt csalhatunk mindenki arcára... :-))))

(Lehet akár tűpárnaként is használni varráshoz, hímzéshez, de láttam már ezt a filcdíszt virágcserépbe tűzve szobai növény mellett is... Gyerekeknek pedig évvégi ajándékként fogrongálós nyalóka helyett sem utolsó meglepetés...)

A programot ITT lehet elolvasni, melynek keretein belül a MOA vására Budapesten a XVIII. kerületben az Ünnepi Könyvhét alkalmából kerül megrendezésre. Remélem jól sikerül a vásár és ezáltal az Alapítványt sikerül egy kicsit megismer(tet)ni és támogatni!

Egy idézettel indítom útjára nagyon nagy szeretettel ezt a színes filc csokrot, hogy legalább annyi örömöt és mosolyt csaljon más arcára is, mint amennyit az enyémre varázsolt a készítése közben (konkrétan vigyorogtam és tobzódva méricskéltem egyfolytában az összepasszoló szivárvány színeket):

"Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy."

(Janikovszky Éva)

"Újratervezés"

Nehezen szabadulok az elmúlt napok pörgésétől, pedig elvileg vége a hajtásnak...
(Leadtam mindent, beküldtem, levizsgáztam, megkerestem a nyári ruhákat, elküldtem az erdei táborba, elvittem a balettruhapróbára, mindent és mindenkit a megfelelő helyre és ráadásnak "megsirattam" a hirtelenjében végérvényesen összeomlott számítógépünket...)

És most kellene felszabadultan felsóhajtanom, de azt hiszem kell pár nap, mire elcsitulnak a dolgok...

(Kép forrása: TSZB)

Alig vártam már, hogy végre újra tűt, cérnát, ollót ragadjak (ez a pillanat tartott "életben", hogy bizony ez is eljő...), mert sok az ígéretem, megrendelésem, ajándékötletem, ami rám vár és értem kiált a türelmes várakozás után...

MA PEDIG FEJEST UGROK MINDENBE! :-)))
(Na, jó csak szépen sorjában...)

Felfrissülésként viszont ehhez a bejegyzéshez és az "újratervezéshez"szükségem volt egy csodásan színes, friss képre...

(Mivel az asztali számítógépünk teljes csődjével minden fotónk, beadandónk, munkánk, korábbi építésztervünk elszállt hétvégén az éterbe, most próbálják újra elővarázsolni a hozzáértők, hogy az életünk korábbi darabja(i) ne vesszenek el számunkra örökre...)

Ezért a saját bonsai-gurumtól (az én drága emberemtől, akinek nagyon sokat köszönhetek az elmúlt hetek megpróbáltatásainak enyhítésében) kértem kölcsön a hétvégi bonsai gondozós "partijuk" képeit!

Csodálatosak ezek a (z) azálea-bonsaiok...!

(Kép forrása: TSZB)
Japánban nem véletlenül közkedvelt és nagyon népszerű bonsai-fajta!
(Kép forrása: Papp Sándor )
És ilyenek együtt a kertészetben a "bonsai-parti" helyszínén...
(Kép forrása: TSZB)
Ilyen helyen öröm bóklászni, bonsait gondozni ("bonsai-partizni") és dolgozni is!

Bár a mi kis kertünk (még) nem ilyen, de ezen felbuzdulva most fogom a filces-anyagos dobozomat és kivonulok a kertbe "dolgozni", varrni, szabadon "újratervezni" az időmet és az alkotásaimat...! :-)))

Ui.: Köszönöm a gyönyörű képeket Papp Sanyinak (www.bonsaistudio.hu, www.marczikakertblog.blogspot.com) és TSZB-nek, akik a saját fényképeimet kényszerűen nélkülöző "képtelen" időkben kisegítettek a csodálatos fotóikkal!

Pécsi Portéka Vásár

(kép forrása: www.pecskep.hu)
Nálam most csak ilyen összefüggés jön szóba Péccsel kapcsolatban...

(Akadálymentes térkialakítás, taktilis vezetősávok látássérülteknek...)

(kép forrása: www.pecskep.hu)
De, aki teheti, menjen el holnap, május 29-én a Pécsi Portéka Vásárba !"Pécsi Portéka Vásár kéthetente vasárnap 10-18-ig Pécsett, a Király utca 9.-ben, a Velosophie-udvarban."

Lidércke is ott lesz és még sok pécsi és Pécs környéki alkotó. Gyereknapi programnak is kiváló ötlet, szívből ajánlom mindenkinek!

Éjféli bejegyzés

Vegyük (vegyem) észre kérem, hogy min ülve töltöm napjaim és éjjeleim a temérdek vizsgára tanulás és féléves feladatkészítés közben a számítógéppel szimbiózisban... :-)))(A fenekem mélyen beleívódó lenyomatát szépen kisimítottam a fénykép kedvéért, de kár is volt, mert a kép rettentően pocsék lett! :-((( Bocsi! Úgy látszik ennyire homály fedi a beszűkült agyamat és szememet is és ezt visszatükrözi a masinám is, hogy észre sem vettem a rossz minőséget a fotózásra magamnak engedélyezett "ebédidőpárpercben"...)

Na szóval, ez az én törökmintás kendővel letakart gurulós székem, ami szépen hozzáidomult a hosszú órák alatt a sejhajomhoz...
Csodálatos mélybordó és vöröses narancs színekben pompázik, de komolyan! (Ezt el kell higgye nekem mindenki, ha már a homályba vesző fotónak nem sok köze van a valósághoz!!!)

A véletlen műve csupán, hogy ugyanaz a kasmírmintája, mint az általam választott blogfejlécnek... (Vagy talán nincsenek is véletlenek?!)
Lehet, hogy valahol a tudatalattimba jó mélyen beleívódott ez a minta, ki tudja...

Ha ezek a törökminták tényleg LÉLEKCSEPPEK, mint azt Mammka találó kifejezéssel megjegyezte, akkor lehet, hogy ők tartják bennem a lelket, amikor időnként összedőlni látszik a kitartásom a sok minden közepette?

Mindenesetre a madárkás lékekcseppjeim, tarisznyáim már célba értek Colette-hez (nézzétek meg, mert fantasztikus mennyiség összegyűlt már!!!).
És Lidércke sem engedi (a kis huncut), hogy a szárnyaló madárkás terveimet elfeledjem, mert a Meska válogatásába beválasztva eszembe juttatta újra, hogy mennyire szeret(t)em az első kis barna madárkámat... :-)))

Utóirat:
Nem bírtam ki (én a kis maximalista) és a kora reggeli fényekben készítettem egy színhelyesebb képet a puha kasmírmintás pashmina kendőmről... Így vállalhatóbb ez a kép és nagyjából tényleg ilyen! :-))) (És akkor most már a dolgomra fel!)

(Ja, és 55% pashmina, 45% selyem! Imádom!!!)

Kirepülnek...

Eseménydús hét után ma az én drága óvodásom is elballagott (ezzel végleg lezárult egy korszak) és holnap elrepülnek a madárkáim is Colette-hez...

Mielőtt a mesetarisznyáimat útjukra bocsájtom, megmutatom, hogy hogyan képzelem őket ( a madárkákat vagy gyerekeket), ahogy mesélnek egymásnak...Így beszélgetnek egymással szépen sorban...
De lehet, hogy inkább egy kört alkotva körbe ülnek fiúk és lányok vegyesen és csak mondják-mondják az élményeiket a másiknak teljesen megnyílva, felszabadultan...

Igen, ez nagyon jó lenne!
De olyat is el tudok képzelni, hogy egy fiúi és egy lányi madárka így pusmognak...
A lényeg, hogy együtt legyenek, szeretetet találjanak és tudjanak mesélni mindenről...

Mesetarisznyás lélekcseppek

Mammkától úgy tudom, hogy a blogfejlécemen található kedvenc török mintámat úgy hívják LÉLEKCSEPPEK. Csodaszép szó!

Ha így van, akkor milyen kifejező......

Ezt a mintát választottam az elkészült mesetarisznyás madárkáim szárnyául....Talán a tudatalattim működhetett, mert akkor még nem tudtam róla, hogy így hívják őket.... :-)))

Minden figyelmemet, idegszálamat lekötötte a megalkotásuk, és a szívem-lelkem benne van...
(de komolyan!)

Szárnyaltam én is, amikor készült a gyerekeknek a mesetarisznya!Sok apró öltéssel apránként készült nagy műgonddal (benne vagyok rendesen mindenestül), hogy olyan legyen, amilyenre én is szívesen vágyakoznék nehéz életű kislányként vagy kisfiúként egy ilyen Meseterápiás táborban...

(És jó apróban elrejtve megtalálhatók rajta az első francia csomós próbálkozásaim is...)

A Meseterápiás Központ módszere és célja, a gyökerek és szárnyak megtalálása a mesék által. Én ismerem a gyökereimet, szeretem és hálát adok érte, hogy kaphattam...
A szárnyakat pedig a szabad (madárka)alkotásban találtam meg...
Köszönöm!
Ők az én szeretet-lélekcseppeim...

Tarisznyás textilcímke

Szépen beosztottam az időmet, ahogy kell...
Jutott mindenre (a megfelelő súllyal)... kötelességre is és szabad szárnyalásra...

A Meseterápiás Központban táborozó gyerekeknek szánt mesetarisznyákat sikerült befejezni a legnagyobb örömömre...
(Nem tudom ki ismeri azt az érzést, amikor az ember úgy belefeledkezik az alkotásba, hogy órákig nem érez éhséget és csak úgy jönnek belőle a gondolatok...)
Ebben volt részem és szárnyaltam, mint a mesetarisznya madárkái... :-)))

Bemutatom majd azokat is, de most a fantáziámat leginkább izgató első címkéimet szeretném képekben megmutatni.
Mindenképpen szerettem volna a mesetarisznyákba címkét tenni, mert azon kívül, hogy nagyon izgat milyen kislányhoz vagy kisfiúhoz kerül a tarisznya, valahogy volt egy olyan távolba mutató gondolatom, hogy egyszer majd ha véletlenül a nevemmel (vagy velem egy vásárban) találkozik felnőtt korában a gyerekei kezét fogva, majd eszébe jut a tarisznyám, a Meseterápiás Központban töltött idő, és elmeséli a mesékkel töltött akkori élményeit vagy hogy milyen kincseket gyűjtött a tarisznyájába. Ilyen vízióim vannak... :-)))
(Nem tehetek róla, a hatása alá kerültem, vállalom, pedig nem vagyok szentimentális...)

Nagyon elrejtve a tarisznya mélyén (mert nem én vagyok ebben az ügyben a fontos), ott a nevem és a szeretetem, amivel készítettem...
(Csak hogyha ő is annyira kíváncsi lenne rá, mint én őrá, akkor tudja, hogy ki volt az...Lehet ez a szentimentalizmus már az öregedésem első jele... )

A címke-téma régóta izgat (írtam is már róla), de a legutóbbi lökést a Dióhéjnál olvasott bejegyzés adta. Ki fogom próbálni nyáron a saját készítésű, nyomdázott címkekészítést, de erre most nem volt lehetőségem és időm.

Gyorsan kellett három címke a három tarisznyába, amit egyenként, kézzel készítettem textil filccel egy nagymamám idejéből származó tökéletes állapotú törtfehér ferdepántszegélyre.
Nagyon igyekeztem, hogy szép és jó legyen... Olyan jó volt formálni a betűket!

Rá kellett jönnöm, hogy nagyon hiányzik a szabadkézi rajz (mert évek óta számítógéppel készülnek a tervrajzaink)... Mintha megint az egyetem első éveiben lettem volna... mennyi aprólékos rajz született akkor! Most legalább kiélhettem ezirányú rajongásom...

Következő lépés a bélésanyagra való felvarrás volt. Ahhoz képest nem is lett rossz, hogy az első ilyen próbálkozásom. Rávarrva olyan még címkésebb lett... :-)))

És íme ilyen, amikor a bugyor mélyén egy kicsit ő is ott van (mármint az alkotó maga és a neve)...
Jó érzés és így érzem teljesnek a tarisznyáimat!
Olyan jó, ha egy-egy ilyen teljesen (boltmentes) szabad alkotásban az ember lánya kiélheti az alkotás iránti vágyát, szeretetét... :-)))

(Nagyon kellett ez most nekem, hogy helyrebillenjenek a dolgok, mindent a megfelelő helyén tudjak kezelni és úgy végezhessem a dolgom tovább, ahogy kell... Lehet, ez volt az én "mese"-terápiám...)

A címke-próbálkozás pedig folytatódik majd tovább, ez még csak a kezdet...
(Egyre inkább azt érzem, hogy ez a blog a próbálkozásaim fejlődéstörténetének mementója, krónikása...De, jól is van ez így!)

Szépséges mulasztás

Amikor a sejtés és a felismerés megdöbbenéssé változik...

...hogy én ezt a szívemnek oly kedves, sokak által megtekintett és dicsért lila-zöld virágos kulcstartómat itt a blogban nem is mutattam meg, pedig március óta fenn van a Meska boltomban... (micsoda mulasztás szegénykémmel szemben)...
Akkor kezdtem gyanakodni, amikor nemrégiben már a sokadik Szemezgetőben láttam viszont (ebben, ebben és még ebben is) ... Elkezdett bennem motoszkálni, hogy Ő itt a blogban nem is kapta meg a boltbakerülés előtt minden alkotásomnak kijáró őt megillető figyelmet...

Szeretem ezt a lila-zöld-türkiz színpárosítást én is!Ez is természetesen érmetartós kulcstartó lett a bevásárlókocsi-pénz tárolására, színátmenetes lila hímzőfonalas körbeöltéssel.
Sok munkám volt vele (főleg a szín-anyag összeállításnál, öltögetésnél). Bele tettem szívem-lelkem és még pamut bélést is kapott, hogy tartósabb legyen. Jó volt készíteni, ilyen emlékeim vannak róla így a messzi távolból... :-)))
Remélem hamarosan innen gazdára lel egy lila-zöld-türkiz rajongó személyében...

(Már van is megrendelésem egy másik szín-összeállítású kulcstartóra... A sajátom pedig amúgy elég jól bírja a strapát...)

Ui.: Mivel ma egész napra eltűnt az éterben a Blogger és elszállt ez a bejegyzésem, szomorkodtam is, de rendesen... :-(
Olyan szeretettel írtam...Mikor meggyógyult újra a blogtér, akkor Zazáleánál jött a megjegyzésekben marlen-től a segítség! Marlen útmutatása alapján a Google Reader-ből újra elő tudtam varázsolni ezt a bejegyzést! Köszönöm nagyon, nem is tudom elmondani mennyire!!! :-)))
Akkor mindenki nézegesse szeretettel ezt a megkerült lila-zöld virágos "árvagyereket"...!

Lopott percek

Nincs most itt az ideje (sajnos) a mindent betöltő varrásnak nálam, de azért készülnek a mesetarisznyák apránként a határidős tanulós kötelezettségeim ellenére is az onnan elcsent időben...

Mert szükség van rá és mert szükségem van rá... :-)))