Jutott mindenre (a megfelelő súllyal)... kötelességre is és szabad szárnyalásra...
A Meseterápiás Központban táborozó gyerekeknek szánt mesetarisznyákat sikerült befejezni a legnagyobb örömömre...
(Nem tudom ki ismeri azt az érzést, amikor az ember úgy belefeledkezik az alkotásba, hogy órákig nem érez éhséget és csak úgy jönnek belőle a gondolatok...)
Ebben volt részem és szárnyaltam, mint a mesetarisznya madárkái... :-)))
Bemutatom majd azokat is, de most a fantáziámat leginkább izgató első címkéimet szeretném képekben megmutatni.
Mindenképpen szerettem volna a mesetarisznyákba címkét tenni, mert azon kívül, hogy nagyon izgat milyen kislányhoz vagy kisfiúhoz kerül a tarisznya, valahogy volt egy olyan távolba mutató gondolatom, hogy egyszer majd ha véletlenül a nevemmel (vagy velem egy vásárban) találkozik felnőtt korában a gyerekei kezét fogva, majd eszébe jut a tarisznyám, a Meseterápiás Központban töltött idő, és elmeséli a mesékkel töltött akkori élményeit vagy hogy milyen kincseket gyűjtött a tarisznyájába. Ilyen vízióim vannak... :-)))
(Nem tehetek róla, a hatása alá kerültem, vállalom, pedig nem vagyok szentimentális...)
Nagyon elrejtve a tarisznya mélyén (mert nem én vagyok ebben az ügyben a fontos), ott a nevem és a szeretetem, amivel készítettem...
(Csak hogyha ő is annyira kíváncsi lenne rá, mint én őrá, akkor tudja, hogy ki volt az...Lehet ez a szentimentalizmus már az öregedésem első jele... )
A címke-téma régóta izgat (írtam is már róla), de a legutóbbi lökést a Dióhéjnál olvasott bejegyzés adta. Ki fogom próbálni nyáron a saját készítésű, nyomdázott címkekészítést, de erre most nem volt lehetőségem és időm.
Gyorsan kellett három címke a három tarisznyába, amit egyenként, kézzel készítettem textil filccel egy nagymamám idejéből származó tökéletes állapotú törtfehér ferdepántszegélyre.
Nagyon igyekeztem, hogy szép és jó legyen... Olyan jó volt formálni a betűket!
Nagyon igyekeztem, hogy szép és jó legyen... Olyan jó volt formálni a betűket!
Rá kellett jönnöm, hogy nagyon hiányzik a szabadkézi rajz (mert évek óta számítógéppel készülnek a tervrajzaink)... Mintha megint az egyetem első éveiben lettem volna... mennyi aprólékos rajz született akkor! Most legalább kiélhettem ezirányú rajongásom...
Jó érzés és így érzem teljesnek a tarisznyáimat!
Olyan jó, ha egy-egy ilyen teljesen (boltmentes) szabad alkotásban az ember lánya kiélheti az alkotás iránti vágyát, szeretetét... :-)))
(Nagyon kellett ez most nekem, hogy helyrebillenjenek a dolgok, mindent a megfelelő helyén tudjak kezelni és úgy végezhessem a dolgom tovább, ahogy kell... Lehet, ez volt az én "mese"-terápiám...)
A címke-próbálkozás pedig folytatódik majd tovább, ez még csak a kezdet...
(Egyre inkább azt érzem, hogy ez a blog a próbálkozásaim fejlődéstörténetének mementója, krónikása...De, jól is van ez így!)
4 megjegyzés:
tökéletes! nahát, nekem meg ez a textilfilces dolog nem jutott eszembe, pedig milyen jó :)
Köszi Dióhéj!
Jó a textilfilcezés, csak nagyon időigényes, ha az ember lánya nem csak firkantani akar! :-)))
Júúj! Milyen márkájú textilfilc az, ami ilyen vékonyan fog és megtartja a vonalakat az anyagon?
Én Marabut és egy másik nagyon jó márkát használok, de az 1 mm-es hegy is vastagon fog (bár leginkább azért, mert kissé szétszivárog az anyagon írás közben). Ezért sajnos csak nagyobb méretben tudom megjeleníteni magam alkotásaimban, mint szeretném.
Sajnos nem találtam meg azt a textilfilcemet, amivel ezt írtam (most kicsit aggódom, hogy illetéktelen gyerekkezekbe került :-/ ), de azt tudom, hogy két oldalas textilfilc volt. Az egyik végén egészen vékony hegyű volt (nagyobb, mint 1 mm), a másikon pedig egy vastagabb vágott hegyű.
De szerintem nem csak attól függ, hogy megfut-e a kontúr az anyagon, hogy milyen vékony a filc hegye, hanem hogy milyen finom szövésű és anyagú az a textil, amire írsz.
Nekem is volt már olyan, hogy ugyanez a filc, megfutott egy másik durvább szövésű pamut anyagon.
Ha esetleg meglesz a filcem (amit nagyon remélek), akkor megírom a márkáját (elég régen vettem már)!
Megjegyzés küldése