2011. június 14., kedd

Csodálatom virágai

Régóta állt a fényképeim között ez a kis virágos terítőgyűjtemény, de Julcsi elindított bennem újra valamit a legutóbbi bejegyzésével...
Nevezetesen, hogy régi tervemet valóra váltsam és bemutassam ezt a szintén turkálózugban talált számomra kincset érő kézimunkát, amit megmentettem magamnak és az utókornak, mert a kézi varrás-öltés-szegés magasiskolája szerintem...Ahogy azok a finom öltések pontosan követik egymást, az arról tanúskodik, hogy valaki ezt nagyon nagy odafigyeléssel készítette és talán igazi szeretettel...Még a kis terítők szegése is kézzel készült, de úgy visszahajtva, hogy az öltés a hátsó oldalon is szép és egyenletes! Hihetetlen, hogy ennek a terítőcskének még a hátoldala is gyönyörű!
És meg lehet figyelni a virág szélén minden egyes szegőöltést milliméter pontosan...
Négy különböző színű virág van rajtuk:
Az a fura, hogy az ilyen kis terítők abszolúte nem az én stílusom (egy ilyen sincs nálunk), de ezeket a szerzeményeimet rajongva imádom... :-)))))
Fogalmam sincs még, hogy mit csinálok belőlük, mert nem szeretném, ha a szekrényben árválkodnának... Szeretnék bennük gyönyörködni, legeltetni rajtuk a szememet vagy csak úgy egy pillantásommal megsimogatni azokat a fantasztikus öltéseket... :-) Vagy megmutatni a betévedőnek, hogy ezt nézd micsoda szegés...

(Párna biztosan nem lesz, mert kicsi a lakás, már sok van és sehova sem illik... Étkezőasztalon tányéralátétnek gondoltam, de zokognék egy kimoshatatlan piros folt láttán... Talán hosszú asztalközép lesz belőle, amolyan levehető futóterítő, amit kevésbé fenyeget a leevészet...plussz le is vehetem evéskor! Ráadásul olyanban gondolkodom, hogy megfordítva látszódjon a hátsó oldalán az a finom öltés is... Sokat akarok, tudom... De lehet, hogy csak időnként előveszem, megsimogatom őket és amíg nem jön a konkrét kiforrott ötlet, addig visszateszem a szekrénybe...)

Csodálatosan finom, nőies munka és csak azt sajnálom, hogy ezt a készítőjének már nem mondhatom el rajongásom jeléül...

Ui.: Ha valaki osztozik a rajongásomban és szeretne velem gondolkodni tovább, akkor szívesen vennék nálam tapasztaltabbaktól ötleteket, hogy mit lehetne és hogyan csinálni belőlük, hogy óvjam-védjem, de használjuk is a kis tündér-terítőimet új, modern köntösben!

5 megjegyzés:

Julcsi írta...

Hű, igen, ezt kár lenne az enyészetnek hagyni. Mi lehetne belőle, ha nem párna? Hűha, nem tudom... De töröm majd a fejem:)

erzsó írta...

Hasonlót érezhetek mint Te, tényleg nem "stílusom", de fotón is látszik, hogy ebben nagyon benne van a készítő lelke...

Krizantám írta...

Én is töröm a fejem rajta... :-)
(Sajnálnám úgy felhasználni, hogy soha többet ne lássam a hátoldalát, mert az is a rajongásom tárgya...)

Az a fura, hogy ilyen típusú terítőkön még csak meg sem szokott a szemem akadni különösebben, de ez bevonzott teljesen... :-)))

ZsuzS írta...

Bocs, hogy most írok, de én az ilyeneket kenyereskosárba használom, így mindig szem előtt vannak és nagyon szeretjük.

Krizantám írta...

Jó ötlet, ZsuzS! Köszi!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...