Régóta állt a fényképeim között ez a kis virágos terítőgyűjtemény, de Julcsi elindított bennem újra valamit a legutóbbi bejegyzésével...
Nevezetesen, hogy régi tervemet valóra váltsam és bemutassam ezt a szintén turkálózugban talált számomra kincset érő kézimunkát, amit megmentettem magamnak és az utókornak, mert a kézi varrás-öltés-szegés magasiskolája szerintem...Ahogy azok a finom öltések pontosan követik egymást, az arról tanúskodik, hogy valaki ezt nagyon nagy odafigyeléssel készítette és talán igazi szeretettel...Még a kis terítők szegése is kézzel készült, de úgy visszahajtva, hogy az öltés a hátsó oldalon is szép és egyenletes! Hihetetlen, hogy ennek a terítőcskének még a hátoldala is gyönyörű!
És meg lehet figyelni a virág szélén minden egyes szegőöltést milliméter pontosan...Négy különböző színű virág van rajtuk:
Az a fura, hogy az ilyen kis terítők abszolúte nem az én stílusom (egy ilyen sincs nálunk), de ezeket a szerzeményeimet rajongva imádom... :-)))))
Fogalmam sincs még, hogy mit csinálok belőlük, mert nem szeretném, ha a szekrényben árválkodnának... Szeretnék bennük gyönyörködni, legeltetni rajtuk a szememet vagy csak úgy egy pillantásommal megsimogatni azokat a fantasztikus öltéseket... :-) Vagy megmutatni a betévedőnek, hogy ezt nézd micsoda szegés...
(Párna biztosan nem lesz, mert kicsi a lakás, már sok van és sehova sem illik... Étkezőasztalon tányéralátétnek gondoltam, de zokognék egy kimoshatatlan piros folt láttán... Talán hosszú asztalközép lesz belőle, amolyan levehető futóterítő, amit kevésbé fenyeget a leevészet...plussz le is vehetem evéskor! Ráadásul olyanban gondolkodom, hogy megfordítva látszódjon a hátsó oldalán az a finom öltés is... Sokat akarok, tudom... De lehet, hogy csak időnként előveszem, megsimogatom őket és amíg nem jön a konkrét kiforrott ötlet, addig visszateszem a szekrénybe...)
Csodálatosan finom, nőies munka és csak azt sajnálom, hogy ezt a készítőjének már nem mondhatom el rajongásom jeléül...
Ui.: Ha valaki osztozik a rajongásomban és szeretne velem gondolkodni tovább, akkor szívesen vennék nálam tapasztaltabbaktól ötleteket, hogy mit lehetne és hogyan csinálni belőlük, hogy óvjam-védjem, de használjuk is a kis tündér-terítőimet új, modern köntösben!
Fogalmam sincs még, hogy mit csinálok belőlük, mert nem szeretném, ha a szekrényben árválkodnának... Szeretnék bennük gyönyörködni, legeltetni rajtuk a szememet vagy csak úgy egy pillantásommal megsimogatni azokat a fantasztikus öltéseket... :-) Vagy megmutatni a betévedőnek, hogy ezt nézd micsoda szegés...
(Párna biztosan nem lesz, mert kicsi a lakás, már sok van és sehova sem illik... Étkezőasztalon tányéralátétnek gondoltam, de zokognék egy kimoshatatlan piros folt láttán... Talán hosszú asztalközép lesz belőle, amolyan levehető futóterítő, amit kevésbé fenyeget a leevészet...plussz le is vehetem evéskor! Ráadásul olyanban gondolkodom, hogy megfordítva látszódjon a hátsó oldalán az a finom öltés is... Sokat akarok, tudom... De lehet, hogy csak időnként előveszem, megsimogatom őket és amíg nem jön a konkrét kiforrott ötlet, addig visszateszem a szekrénybe...)
Csodálatosan finom, nőies munka és csak azt sajnálom, hogy ezt a készítőjének már nem mondhatom el rajongásom jeléül...
Ui.: Ha valaki osztozik a rajongásomban és szeretne velem gondolkodni tovább, akkor szívesen vennék nálam tapasztaltabbaktól ötleteket, hogy mit lehetne és hogyan csinálni belőlük, hogy óvjam-védjem, de használjuk is a kis tündér-terítőimet új, modern köntösben!
5 megjegyzés:
Hű, igen, ezt kár lenne az enyészetnek hagyni. Mi lehetne belőle, ha nem párna? Hűha, nem tudom... De töröm majd a fejem:)
Hasonlót érezhetek mint Te, tényleg nem "stílusom", de fotón is látszik, hogy ebben nagyon benne van a készítő lelke...
Én is töröm a fejem rajta... :-)
(Sajnálnám úgy felhasználni, hogy soha többet ne lássam a hátoldalát, mert az is a rajongásom tárgya...)
Az a fura, hogy ilyen típusú terítőkön még csak meg sem szokott a szemem akadni különösebben, de ez bevonzott teljesen... :-)))
Bocs, hogy most írok, de én az ilyeneket kenyereskosárba használom, így mindig szem előtt vannak és nagyon szeretjük.
Jó ötlet, ZsuzS! Köszi!
Megjegyzés küldése