Lakásunk éke immár ez a gyönyörűséges tulipántos kerámia, amit Ágoston-Papp Mónitól (Kékmadár) vettem nem olyan régen. A csütörtöki kiállításmegnyitó, - ami azon kívül, hogy fantasztikus volt és nagyon jó hangulatú a csodás kerámiaalkotások gyűrűjében - , számomra ezzel az értékes szerzeménnyel zárult... azzal, hogy élményeim mellé hazahozhattam Móni tárgyba álmodott világának egy kis szeletét...
A kép nem adja vissza azt, hogy mennyire szép élőben, szinte majd megszólal... Eredeti funkciója szerint ez a kerámia egy edényalátét helyes kis kerek lábakkal, de nekem egyenlőre nem volt szívem semmit rátenni (és szóltam a családomnak is, hogy ha lehet ne tegyék ők sem, mert különben nem látom a szép tulipánokat és különben is annyira szép...)!
Az étkezőasztalra téve a tulipántos kerámiát, megelevenedett a konyhánk... olyan otthon hangulat áradt belőle, hogy azonnal tudtam: ez a gyönyörű kerámia várta a sorát, kívánkozott, hogy hozzánk kerülhessen és elfoglalja méltóan díszes helyét... A megbecsült, értékes kincseink sorában...
Hadd idézzek az alkotó, azaz Móni gondolataiból:
"Azzal a reménnyel dolgozom, hogy ami a kezeim közt születik, rátalál majd arra, aki annak fogja tekinteni, aminek szántam, ajándéknak."
Én rátaláltam (a Madonna-képünk miatt nem is először) és remélem lesz még sok ilyen élményben részünk! Bearanyozza a lakásunkat (és nemcsak a díszesen megcsillanó kis aranypöttyei miatt)...! És én pedig annyira tudok örülni az ilyen kincseknek...! :-)))
4 megjegyzés:
Azért csak használjátok Krisztám, attól lesz igazán lelke! :-)Akkor már ti is benne lesztek, nem csak én.:-)
Van erről egy gyönyörű történet: állítólag a japán múzeumokban minden évben egyszer kiveszik a tárlókból a régi teás készleteket és megteáznak belőlük. Ha nem tennék kiszáradna a lelke tárgyaknak. :-)
Ölellek és nagyon köszönöm, hogy eljötél, sőt eljöttetek!
Gyönyörű... A történet is tetszik. Én olyan használos fajta vagyok. Van is annyi törött kincsem. Még azokat is gyűjtöm.
Erre nagyon vigyázz!
Ó, Móni, hát persze, hogy fogjuk használni, de az újdonság varázsa miatt egyenlőre csak óvatosan, szépen, szeretgetve... :-)
A mai vacsoránál már fel is avattuk közösen...
És örülök, hogy ott voltam a megnyitón! (Elfelejtettem mondani, hogy összes családtagunknak megtetszett a legszélső kis türkiz mogyorós tálkád, úgyhogy ezennel lestoppoltuk magunknak megvételre...!)
Tényleg épp hogy csak meg nem szólal!
Megjegyzés küldése