Katicáék

Óvodás csoport ballagására készítettem katicás farmer tarisznyákat. A kedves felkérésre a Katica csoport búcsúzó nagycsoportosai számára varrtam ezeket a kistáskákat.

Kifejezetten örültem, hogy katica mintát készíthettem, mert régóta motoszkált a fejemben, hogy jó lenne ilyen minta is, mert a gyerekeknek biztosan tetszene egy ilyen táska...

Szeretem a katica pöttyeit és a hozzá fűződő kedvességeket is...

A piros gyapjúfilcből készült katicát fekete filcpöttyökkel díszítettem (amely pöttyök a DOTTY-táskáim lyukasztása óta egy kis üvegcsében gyűlnek az újra- ill. továbbhasznosítás jegyében, családi tréfálkozás célpontjává téve engem, mondjuk szerintem teljesen alaptalanul...)! Szürke viaszolt pamutszálból varrtam fel csápokat, hogy jobban látszódjon a sötétkék farmeren (mint azt a katica-anatómiailag helyes fekete csápok tennék).

Nálam valahogy mindig kunkori végű csápokkal jelent meg a katica a mesét szerető énem lelki szemei előtt, de mivel az óvodás csoport döntő többsége fiúkból állt, ezért más jellegű katica figurát találtam ki (hogy bizony a fiúk számára is elfogadható-szerethető katica jöjjön ki belőle)! Ismét megállapítottam, hogy fiúknak nem is olyan könnyű alkotni, mert természetesen én sem vennék fel kisfiúként olyan holmit, ami túl lányos... ;-)

Így tehát igyekeztem olyan katicafigurát alkotni, ami elfogadható mindenkinek, fiúknak-lányoknak egyaránt... :-)

A táska bélése a kérésnek megfelelően a lányokénál piros alapon fehér népi virágmintás, a fiúkénál  fehér alapon drapp-piros csíkos pamut anyag volt. A lányok táskájának fedelét piros hímzőfonallal öltöttem körbe kézzel, a fiúkénál pedig sötétkék hímzőfonallal.

Nagyon igyekeztem május végén, hogy időben készen legyek a tarisznyákkal, hogy a gyerekek és szülők életében olyan nagyon meghatározó óvodás időszak lezárását méltóképpen búcsúztathassák! A táskacsokor átadása után azért remélem minden gyerek szívesen hordja majd később is ezt a nemcsak kedves emléket jelentő katicás táskát... :-)

És az a legjobb az egészben, hogy mint minden feladatban, ebben is megtaláltam azt, ami miatt a szívem csücske lett a tarisznyakészítés... Előjött a gyermeki énem és újra kislánynak éreztem magam katicázás közben, ami nem árt néha az ember lányának életében, ugyebár... :-)))