A hazatérő ír diplomata család fejének készült a korábban bemutatott családi búcsúajándékok mellé ez a drapp gyapjúfilc könyvborító. Az ajándékokat megrendelő Kata kérése az volt, hogy valamilyen magyar népi motívum kerüljön rá mintának, ami emlékezteti a hazánkban töltött időre!
Mivel férfinak készült az ajándék, ezért mindenképpen olyan mintát kerestem, ami nem túl díszes, színes és nem túl nőies! Olyat szerettem volna készíteni, amit nem csak úgy feltesz a polcra emlékként, hanem valóban örömmel is használ a mindennapokban az aktuálisan olvasott könyvének borítójaként...! :-)
Ismét elvesztem a népi motívumok között való kutakodásban...! :-))) Talán ez az egyik legérdekesebb része a munkának... A kihívás, hogy megtalálom-e azt a mintát, amit én is, a megrendelő is és a leendő tulajdonos is szívéhez közel állónak érez...!
Hát feladtam magamnak rendesen a leckét, mert hát egy világlátott diplomatának nem ajándékozhat az ember akármit...főleg ha az illető férfi... Mindig fejtörést okozott, hogy a férfiak milyen varrott kézműves ajándéknak örülhetnek?! Nem könnyű a válasz... ;-) (Hát ha csak a saját családunk férfitagjaira gondolok, nem kerültem eddig közelebb a megoldáshoz...)
Egy támpontom volt, hogy valamilyen erdélyi magyar motívumot kerestem, mert a kedves megrendelést kitaláló Kata Erdélyben született és oda kötik a gyökerei. Így egy szülőföldjére emlékeztető mintát kért a könyvborító díszítésére. Sok népművészettel foglalkozó könyvet átlapoztam, keresgettem a neten is és végül egy erdélyi kapuvas mintája mellett döntöttem!
Minduntalan ez ugrott be a sok mintanézegetés közben... oda kanyarodott vissza minden gondolatom... és lassan körvonalazódott is, hogy olyan stílusú lesz a könyvborító, mint a régi kapcsos, bőrkötésű nagy könyvek, amin a megtalált erdélyi kovácsoltvas minta, mint egy vasveret fog megjelenni...!
A külső drapp filcrétegre applikáltam fel kétoldalú papírvetexxel a fekete gyapjúfilc kacskaringós mintát...
A könyvborító élére, mint egy bőrkötésű könyvnél úgy varrtam fel a barna gyapjúfilcet... ettől olyan igazi könyvhangulata lett az egésznek!
... saját készítésű kis címkéimmel... :-)
Amikor elkészültem a könyvborítóval és egy szép könyvet belepróbáltam, elöntött egy megmagyarázhatatlan érzés... Nagyon egyben éreztem az egészet!!!
(Ritkán adódik nálam, hogy ennyire, majdhogy nem 100%-osnak érezzem, amit alkottam, annak ellenére, hogy szinte mindig öröm jár át, ha sikerül szépre készítenem valamit...! Ebben talán benne volt az is, hogy úgy éreztem most, ha férfi szemmel néznék rá, akkor igenis bejönne...)
És talán tényleg sikerült eltalálnom egy sokfelé járt diplomata ember ízlését, stílusát...!
Azóta már el is búcsúztak egymástól, a család összes tagja megkapta Katától a személyre szóló búcsúajándékát és nagy volt a csodálkozás ill. az örömük! :-)))
Így igazán szép emlékekkel és magyar alkotó által készített egyedi ajándékokkal tértek vissza hazájukba...! Én biztos, hogy mindig nagy örömmel fogok erre visszagondolni... :-)))
2 megjegyzés:
Nagyon szép! És jó ötlet, pasinak varrni valóban nehéz dolog...
Köszönöm Adél!
Nem könnyű dolog a férfiak ízlését eltalálni, ezért annál a nagyobb kihívás, vajon sikerül-e... ;-)
Megjegyzés küldése