Munkám gyümölcse

És íme mérethelyesen a fehér bálnás türkiz kisponcsóm a boldog szöszke férfi tulajdonossal...Egy ilyen kép számomra az igazi öröm!!! A munkám gyümölcse... Ez mindent megér nekem... Ezért érdemes!!! Csakis ezért... :-)))))

Andinak, akiről csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni, Neki pedig nagyon-nagyon köszönöm a képet és az örömöt...

Jegesvizi Bálna Bálint

Tegnap este elkészült és ma már landolt is a másfél éves szőke fürtös "kishercegnél" a megrendelésre neki varrt türkiz kapucnis fürdőponcsó, amit a korábban sikeresnek bizonyult anya-fia táskájához igazítottam (ugyanis az övé a kis vitorlás táska és most már ez a kisponcsó is)! (Volt szerencsém személyesen találkozni Vele, anyukájával és a táskáikkal (táskáimmal) is... Jó színben vannak mindannyian, mondhatom... Jó látni használat közben az alkotásaimat...) :-)))

(A modell az én hatévesem, így az 50cm hosszú kistörölközős poncsó kicsit viccesen áll rajta!

Hirtelen reggel nem volt kéznél egy másfél éves sem a fotózáshoz...)

Korábban készítettem már ilyen színű frottír fürdőponcsót nagyobb méretben. Most egy kisebb változat készült a legényke magasságához igazodva.
Megint rám volt bízva minden (szín, minta stb.), csak a vízparti téma volt adott. Gondoltam egy kisbálna aranyos lenne egy kisfiúnak, csak a figura színével voltam bajban, mert nem minden illik a türkizhez. Aztán beugrott gyerekkorunk kedvenc diafilmjének mesefigurája: Jegesvizi Bálna Bálint, aki egy fehér kis bálna! (Öcsémmel imádtuk ezt a kis figurát!)A mintát teljesen kézzel varrtam fel és hímeztem. Színes szaténszalagokból készítettem a kapucni bojtját, olyan színösszeállításban, ami illik a kis tulajdonos vitorlás táskájához...
Jó, hogy olyan helyre került a Jegesvizim, ahol az egyedi kézi alkotást nagyon megbecsülik! Köszönöm Andi a megrendelést! :-)))

Instant zsiráf

Nem így terveztem a mai napot...

De beleestem megint a saját csapdámba... mert megígértem valamit...

Kaptak év végére a lányok egy-egy szabásmintával, anyagokkal ellátott, saját maguk által összevarrható, puha állatfigurás készen kapható csomagot (Apa+Anya lelkesen választotta ki együtt ajándékként a Meseboltban), melyet együtt készítettünk volna el velük, de én úgy gondoltam, hogy kis segítséggel, de főleg ők varrtak volna kézzel... A nagyobbik, varrni imádó hosszú lányom zsiráfosat kapott, a kisebbik teknősöset. Úgy terveztem, hogy hármacskán lányok összeülünk: én varrom a keddre ígért fürdőponcsó megrendelésemet, ők pedig az általam kiszabott figurákat. (Meg ahogy azt Móricka elképzelte...)
Már a szabásminta kivágásánál láttam, ez így nem fog működni! Sokkal nagyobb és bonyolultabb a zsiráf figura, mint amit a kép alapján vártunk...(A kisebbik teknősét már ki sem szabtam... Rendes gyerek, mert nem haragudott nagyon, jól elszerepjátékozott, addig amíg mi a naggyal órákig varrtunk...)

Olyan, de olyan lelkes volt a nagy, hogy amit csak tudott, ő öltött össze kézzel (lábakat, füleket, a hosszú nyakat), de így sem tudtuk befejezni együtt! Egész nap ezt szabtuk-varrtuk! Végül ők este elmentek a nagyszülőkkel egy templomi gospel-koncertre, én meg befejeztem neki a zsiráfot (a kitömést, az alját, a foltokat), hogy holnap délután bepakolhassa a zenei táboros csomagjai közé alvós állatnak...Legközelebb (mert ugye vár rám még egy teknős is), már nem esem bele abba a hibába, hogy egyszerű gyerekkézbe is való kézműves készletnek gondolom ezt a csomagot... Ez igenis komoly felnőtt munka!!! ;-)
Vagyis komolytalan, mert ahogy ez a zsiráf kinéz, az kész vicc... :-))) A zurammal ezen vidulunk itthon, mióta kész lett! Ez a fejszerkezet hihetetlenül cuki! Ennek a muris zsiráffejnek mindent meg lehet bocsátani... (Az egész napos küzdelmet is...) :-)))

(A lemenő nap utolsó sugáránál készítettem a kertben egy gyors fotót őkelméről, örök mementóul!)

Szóval az ilyen, amúgy nagyon aranyos csomagokat csak a nagyon elszánt (az ígéretüket minden áron betartani vágyó) kézi alkotóknak ajánlom! Mégis azért jó érzés, hogy tudom, akármikor ránéz, büszke lesz majd mindig magára (és rám is), hogy saját készítésű állatkája van...

Új élet kezdődik

Holnap befejeződik egy korszak és búcsúzunk, de ma egy új élet kezdődött....ILYEN finom és törékeny női hölgy érkezett közénk ma.... :-)))))

Testvéreméknél a fiúk kitesót kaptak!
Nagyon örülünk mindannyian!

ISTEN HOZOTT KÖZÖTTÜNK, KICSI LÁNY!

Az enyémeknek külön izgalom holnap, hogy megnézzük Őt és a mi életünkben pedig lezárul a gyerekkoruk egy korszaka és új kezdődik....
Búcsúzóul és köszönetképpen készítettem néhány levendulás zsákot az összes óvónőnek és dadusnak, azoknak, akik évekig szeretgették őket!

Női szakasz

Elkapott a rózsaszín-láz...
Hétvégén az egyik nap volt időm a nagy diófa árnyékában az előre kiszabott filc kulcstartóimmal szorgoskodni!

Ez a rózsaszínes női szakasz...Ez pedig a női szakasz hátulról... :-)))

(Nem szégyenlősek...)
Ez az érmetartós kulcstartóm pedig hozzácsapódott ma a csapathoz...
(Hogy legyen miből választani "ződet"...)Ő kétszínű, de nem úgy... így bevették a csapatba a többiek...
Inkább két- (sok)oldalú... Az egyik oldala zöld, a másik halványlila filc!

Ha tetszik valamelyik és szeretnéd, csak szólj és már fel is teszem a nevedre a boltomba!

Csodálatom virágai

Régóta állt a fényképeim között ez a kis virágos terítőgyűjtemény, de Julcsi elindított bennem újra valamit a legutóbbi bejegyzésével...

Nevezetesen, hogy régi tervemet valóra váltsam és bemutassam ezt a szintén turkálózugban talált számomra kincset érő kézimunkát, amit megmentettem magamnak és az utókornak, mert a kézi varrás-öltés-szegés magasiskolája szerintem...Ahogy azok a finom öltések pontosan követik egymást, az arról tanúskodik, hogy valaki ezt nagyon nagy odafigyeléssel készítette és talán igazi szeretettel...Még a kis terítők szegése is kézzel készült, de úgy visszahajtva, hogy az öltés a hátsó oldalon is szép és egyenletes! Hihetetlen, hogy ennek a terítőcskének még a hátoldala is gyönyörű!

És meg lehet figyelni a virág szélén minden egyes szegőöltést milliméter pontosan...
Négy különböző színű virág van rajtuk:

Az a fura, hogy az ilyen kis terítők abszolúte nem az én stílusom (egy ilyen sincs nálunk), de ezeket a szerzeményeimet rajongva imádom... :-)))))
Fogalmam sincs még, hogy mit csinálok belőlük, mert nem szeretném, ha a szekrényben árválkodnának... Szeretnék bennük gyönyörködni, legeltetni rajtuk a szememet vagy csak úgy egy pillantásommal megsimogatni azokat a fantasztikus öltéseket... :-) Vagy megmutatni a betévedőnek, hogy ezt nézd micsoda szegés...

(Párna biztosan nem lesz, mert kicsi a lakás, már sok van és sehova sem illik... Étkezőasztalon tányéralátétnek gondoltam, de zokognék egy kimoshatatlan piros folt láttán... Talán hosszú asztalközép lesz belőle, amolyan levehető futóterítő, amit kevésbé fenyeget a leevészet...plussz le is vehetem evéskor! Ráadásul olyanban gondolkodom, hogy megfordítva látszódjon a hátsó oldalán az a finom öltés is... Sokat akarok, tudom... De lehet, hogy csak időnként előveszem, megsimogatom őket és amíg nem jön a konkrét kiforrott ötlet, addig visszateszem a szekrénybe...)

Csodálatosan finom, nőies munka és csak azt sajnálom, hogy ezt a készítőjének már nem mondhatom el rajongásom jeléül...

Ui.: Ha valaki osztozik a rajongásomban és szeretne velem gondolkodni tovább, akkor szívesen vennék nálam tapasztaltabbaktól ötleteket, hogy mit lehetne és hogyan csinálni belőlük, hogy óvjam-védjem, de használjuk is a kis tündér-terítőimet új, modern köntösben!

Csak nőiesen

Szép nőies színekben készítettem virágos kulcstartót Andi kérésére, amire visszatérő Kedvesként csoda türelemmel várt...

A leendő, fehér színű Zsuzsi-táskájához igazodva halvány lila, rózsaszín, fehér és fűzöld gyapjúfilcből varrtam a kulcstartót, pici zöld-rózsaszín mintás pamutanyag felhasználásával. A gyöngydíszítésként a lehető leghalványabb rózsaszín gyöngyeimből választottam ezt a finoman nőies árnyalatot.

(Tessék kérem nekem elhinni, hogy ez nem egy piros körsáv a virág közepének szélén a pamut anyagon, hanem élőben igenis egy nagyon sötét rózsaszín... A színhelyes fényképezés nem igazán ment a mai fényviszonyok mellett!)

A kézi körbeöltés az általam oly nagyon kedvelt színátmenetes lila hímzőfonallal készült, ami ehhez a kulcstartóhoz szerintem még inkább passzol. Olyan finoman (nőiesen) sejtelmessé teszi az átmenetet a halványlilából a sötétebb lila árnyalatba...
Hátul természetesen patentos bevásárlókocsi pénzérmetartót rejt a kulcstartó, hogy kéznél legyen mindig a 20-as vagy 100-as.Annyira bejött ez a pasztell és rózsaszín hangulat, hogy már ki is szabtam egy másik kulcstartónak valót egy másmilyen mintához... :-)))

Minden nap gyereknap

Mivel sikerült visszanyernünk a fényképeinket az összeomlott számítógépünk maradványaiból (bár magát a gépet megmenteni nem lehetett, csak az adatokat), szeretném pótolni a múlt vasárnap elmaradt gyereknapi bejegyzésemet.

A témáját tekintve teljesen igaz és kifejező a cím, hogy "Minden nap gyereknap"!
Ugyanis kis keresztfiam falvédőjét szeretném megmutatni, amit két évvel ezelőtt Karácsonyra varrtam neki(k).Akkor még "csak" egy lelkes ajándékkészítő (kereszt)anyuka voltam...

Tehát ez még jóval a blogos-boltos időszak előtt készült hatalmas lelkesedéssel, tervezgetéssel, rengeteg kézi öltéssel, kevés varrógéphasználattal (ugyanis akkor még nem nagyon tudtam azzal rendesen varrni), sok színnel, filccel, anyaggal kombinálva éjt-nappallá téve (hogy kész legyen a nagy napra)...Az alapötlet az volt, hogy a fiúknak mindenféle járgány készüljön a falvédőre, amikbe kis ujjbáb figurákat lehet beleültetni, hogy játszani is lehessen vele, ne csak "úgy" a falat védje vagy önmagáért legyen szép... A traktor és a "tízoltó" autó volt akkor a legnépszerűbb meg a mentőségi "ríóríós" autó...

A végére természetesen időhiány miatt (mert ugye a Jézuska nem vár), nem saját készítésű ujjbábok kerültek bele, hanem néhány Ikeás bábu (némelyik átalakítva egy kicsit). Ezekhez a meglévő ujjbábokhoz igazodva készült rá vitorlás hajó búvárral, házikó, kisautó, traktor, tűzoltó- és mentőautó illetve vonat is vagonokkal. (A fotóhoz nem sikerült megtalálnunk az összes tartozékfigurát...)

A járgányok kerekeinek közepére direkt varrtam gombokat, hogy a kisebbiknek is legyen mit rajta "pöncörgetni" a kis husi ujjacskáival!
Fontos része a falvédőnek és a hozzá készült (a szoba meglévő anyagaival, színeivel harmonizáló) világoskék ágytakarónak, hogy lennie "kellett" rajta egy lombos fának, ami a kis keresztfiam bölcsis jele volt... :-))))
(Nem akármilyen fa, kérem szépen, hanem "lombos"... Ahogy ezt mondani tudta, az tündéri volt...)

A puha polár bélésű ágytakaró fölső sarkába tehát egy filc lombos fával díszített, mackó mintás anyaggal bélelt zsebet varrtam, amibe az alvós állatkáját tehette napközben (amíg ugye nem aludt)...

Ezért az utóbbi jótéteményemért külön extra vigyort zsebelhettem be... :-)))

Az azért azóta nagy tanulság nekem két év használat után, hogy nem mindegy milyen minőségű filccel dolgozik az ember lánya, mert a hobbifilc nagyon hamar kinyúlik és kibolyhosodik (bár el nem szakadt a mindennapi játék-nyúzás ellenére sem). Mit tudtam én még akkor, hogy ez ilyen nem jó típusú. Csak azt tudtam, hogy a gyapjúfilc már akkor is aranyárban volt és nekem sokféle színre volt szükségem, ráadásul csak kis darabokban, amit meg ugye méterben nem mértek ki akkor még... Na, de most már tudom... (És igyekszem nagyon megnézni a felhasznált filceim minőségét!)
És ez örök tanulság számomra...!
És az is elgondolkodtatott, hogy mai fejemmel nem tudom nekiállnék-e még egyszer egy ilyen hosszadalmas, aprólékos munkának...?! Bár még élénken él bennem az akkori érzés, hogy milyen jó és izgalmas volt tervezgetni a falvédőn lévő mintákat, majd várni a fogadtatást... :-))))

Színes vásári forgatag

Holnap, szombaton vásár lesz és "A mosoly napja", melyre elkészültek a Mosolyország Alapítvány javára készített színes vásári ajándékaim. Kékmadár blogján olvashattatok a felhívásról "Mosolyogjatok rájuk!" címmel.Már nem is tudom, hol láttam ezt a jellegű pálcikás filcdíszt... Nagyon megtetszett a cukormentes elgondolás, így szivárványban pompázó ajándéknak elkészítettem... Szánt szándékkal ilyen vásárfia jellegű filcnyalókák készültek, melyek könnyen rabul ejtik a vásári asztalnál nézelődőket... ("Anyaaa, vegyél nekem olyaaat...!") Így hátsó szándéktól sem mentesen pozitívan "manipulálhatók" az Alapítványt vásárlásukkal támogatni kívánó emberek... ;-) És azért remélem, mivel a vásárló sem jár rosszul, így egy kis mosolyt csalhatunk mindenki arcára... :-))))

(Lehet akár tűpárnaként is használni varráshoz, hímzéshez, de láttam már ezt a filcdíszt virágcserépbe tűzve szobai növény mellett is... Gyerekeknek pedig évvégi ajándékként fogrongálós nyalóka helyett sem utolsó meglepetés...)

A programot ITT lehet elolvasni, melynek keretein belül a MOA vására Budapesten a XVIII. kerületben az Ünnepi Könyvhét alkalmából kerül megrendezésre. Remélem jól sikerül a vásár és ezáltal az Alapítványt sikerül egy kicsit megismer(tet)ni és támogatni!

Egy idézettel indítom útjára nagyon nagy szeretettel ezt a színes filc csokrot, hogy legalább annyi örömöt és mosolyt csaljon más arcára is, mint amennyit az enyémre varázsolt a készítése közben (konkrétan vigyorogtam és tobzódva méricskéltem egyfolytában az összepasszoló szivárvány színeket):

"Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy."

(Janikovszky Éva)

"Újratervezés"

Nehezen szabadulok az elmúlt napok pörgésétől, pedig elvileg vége a hajtásnak...
(Leadtam mindent, beküldtem, levizsgáztam, megkerestem a nyári ruhákat, elküldtem az erdei táborba, elvittem a balettruhapróbára, mindent és mindenkit a megfelelő helyre és ráadásnak "megsirattam" a hirtelenjében végérvényesen összeomlott számítógépünket...)

És most kellene felszabadultan felsóhajtanom, de azt hiszem kell pár nap, mire elcsitulnak a dolgok...

(Kép forrása: TSZB)

Alig vártam már, hogy végre újra tűt, cérnát, ollót ragadjak (ez a pillanat tartott "életben", hogy bizony ez is eljő...), mert sok az ígéretem, megrendelésem, ajándékötletem, ami rám vár és értem kiált a türelmes várakozás után...

MA PEDIG FEJEST UGROK MINDENBE! :-)))
(Na, jó csak szépen sorjában...)

Felfrissülésként viszont ehhez a bejegyzéshez és az "újratervezéshez"szükségem volt egy csodásan színes, friss képre...

(Mivel az asztali számítógépünk teljes csődjével minden fotónk, beadandónk, munkánk, korábbi építésztervünk elszállt hétvégén az éterbe, most próbálják újra elővarázsolni a hozzáértők, hogy az életünk korábbi darabja(i) ne vesszenek el számunkra örökre...)

Ezért a saját bonsai-gurumtól (az én drága emberemtől, akinek nagyon sokat köszönhetek az elmúlt hetek megpróbáltatásainak enyhítésében) kértem kölcsön a hétvégi bonsai gondozós "partijuk" képeit!

Csodálatosak ezek a (z) azálea-bonsaiok...!

(Kép forrása: TSZB)
Japánban nem véletlenül közkedvelt és nagyon népszerű bonsai-fajta!
(Kép forrása: Papp Sándor )
És ilyenek együtt a kertészetben a "bonsai-parti" helyszínén...
(Kép forrása: TSZB)
Ilyen helyen öröm bóklászni, bonsait gondozni ("bonsai-partizni") és dolgozni is!

Bár a mi kis kertünk (még) nem ilyen, de ezen felbuzdulva most fogom a filces-anyagos dobozomat és kivonulok a kertbe "dolgozni", varrni, szabadon "újratervezni" az időmet és az alkotásaimat...! :-)))

Ui.: Köszönöm a gyönyörű képeket Papp Sanyinak (www.bonsaistudio.hu, www.marczikakertblog.blogspot.com) és TSZB-nek, akik a saját fényképeimet kényszerűen nélkülöző "képtelen" időkben kisegítettek a csodálatos fotóikkal!