Nem mese, hanem a mesetarisznyák mesés valósága

Szeretném megosztani mindenkivel a 100. blogbejegyzésem alkalmából ezt a csodálatos levelet, melyet Gabinak küldött Boldizsár Ildikó a Meseterápiás Központból a sokak által nagy szeretettel készített mesetarisznyák sorsáról és fogadtatásáról!

"Kedves Gabi!

Szeretnék beszámolni róla, hogy miként zajlott a mesetarisznyák átadása. Mint már a telefonban is mondtam, épp jókor érkezett meg a budapesti küldemény hozzánk, ugyanis valamilyen titokzatos módon épp ezen tarisznyák között találtam meg azt a huszonkettőt, amelyek az erdélyi és budapesti gyerekek által írt mesékkel teljes összhangban voltak. Csodálatos érzés számomra összeköttetést találni a tarisznyát készítő nő, asszony, lány és a tarisznyát kapó gyerek között... A módszerem a következő: mielőtt a gyerekek megérkeznének, megnézem a tarisznyákat és újra elolvasom azokat a tavasszal beküldött meséket, amelyeket a gyerekek írtak nekünk. Aztán amikor megérkeznek a gyerekek, semmi mást nem csinálok, csak figyelem őket néhány órán keresztül, majd az esti ünnepélyes nyitószertartásra már úgy érkezem, hogy tudom, melyik tarisznya melyik gyereknek készülhetett. Az arcokon megjelenő öröm visszaigazolja a választásomat, úgy tűnik, eddig mindig sikerült megtalálnom a kapcsolódási pontokat. A gyerekek mindkét turnusban megkérdezték eddig, hogy megismerkedhetnének-e azokkal, akik a tarisznyákat készítették, mert nagyon kíváncsiak azokra, akik ennyi szeretettel és gondoskodással vették őket körül ismeretlenül is. A tarisznyákat egyébként óriási becsben tartják, csak akkor veszik le a vállukról, amikor a Balatonban lubickolnak. Tőlünk mindennap kapnak valami "kincset", amit a tarisznyájukba tehetnek, és magukkal vihetnek, amikor majd elbúcsúzunk egymástól.

A mostani turnusban érkező gyerekek közül többen jelezték, hogy kis üzenetet találtak a tarisznyában! Ó, ha láttátok volna azt a boldogságot, ahogyan felolvasták ezeket! Köszönjük mindenkinek, aki pár sorral is megörvendeztette őket! Az a sok szeretet, amit a mesetarisznyákon keresztül kaptak, érezhető, kézzelfogható energiává sűrűsödik mindig, amikor együtt vagyunk: ők oldalukon a tarisznyával, mi pedig oldalunkon a mesékkel és a madarakkal.

Ezúton szeretném megköszönni Neked és blogbarátaidnak azt a sok jót, szépet és szeretetet, amit a gyerekeknek küldtetek!

Sok szeretettel és hálával:

Boldizsár Ildikó"

A levél nagyon személyes, de úgy, hogy minden tarisznyakészítőhöz személyesen szól. Bizony nagyon a szívemhez szólt, mert a tarisznyakészítés és a belevaló címkekészítés közben hasonló gondolataim voltak, amit itt újra felidéznék:

"Mindenképpen szerettem volna a mesetarisznyákba címkét tenni, mert azon kívül, hogy nagyon izgat milyen kislányhoz vagy kisfiúhoz kerül a tarisznya, valahogy volt egy olyan távolba mutató gondolatom, hogy egyszer majd ha véletlenül a nevemmel (vagy velem egy vásárban) találkozik felnőtt korában a gyerekei kezét fogva, majd eszébe jut a tarisznyám, a Meseterápiás Központban töltött idő, és elmeséli a mesékkel töltött akkori élményeit vagy hogy milyen kincseket gyűjtött a tarisznyájába. Ilyen vízióim vannak... :-)))
(Nem tehetek róla, a hatása alá kerültem, vállalom, pedig nem vagyok szentimentális...)

Nagyon elrejtve a tarisznya mélyén (mert nem én vagyok ebben az ügyben a fontos), ott a nevem és a szeretetem, amivel készítettem... (Csak hogyha ő is annyira kíváncsi lenne rá, mint én őrá, akkor tudja, hogy ki volt az... )"

Ezek a sorok így majd fél év távlatából is a szívemből szólnak és valahogy mégis igazolódott az ösztönös sejtésem, hogy a gyerekek bizony kíváncsiak lesznek rá, hogy ki készítette a mesetarisznyájukat! Ilyen a gyermeklélek... Csak hagyni kell szárnyalni, mint a (mese)madarakat! :-)))

Amikor elindultam a blogvilágban, akkor is egy madárkával kezdtem az alkotást. Nem is sejtettem, hogy ilyen szorosan végigkíséri  a 100. bejegyzésig az utamat a madárka készítés, rengeteg kedves embert megismerve, izgalmas alkotások sorát előhozva belőlem... :-)))

Készültek mesés nemezmadarak is azóta a Meseterápiás Központ díszítésére, "elrepültek" a mesetarisznyák is a nyár folyamán a táborozó gyerekekhez és szinte mindegyik tarisznya megtalálta a lélekben hozzá legközelebb álló mesés társát! Nagyon örülök, hogy ennek a csodálatos összefogásnak a részese lehettem, melyet ennek a blogvilágnak köszönhetek! Életem végéig elkísér ez az élmény, az biztos!!! :-))) Ők az én "lélekcseppjeim" maradnak mindig is! Tudom, hogy jó helyre kerültek, bárkihez repültek is! :-)))

Boldizsár Ildikó szeretné, ha minél több mindenkihez eljutna ez a levél.  Fogadjátok nagy szeretettel!